Csillag a víz alatt

Mi állandó az időben, a természetben… és az emberben? Mi az, amit soha nem veszíthetünk el? A költők, akik túllátnak a felszín nyüzsgésén, meghaladva a hétköznapok fecsegését, nekünk is segíthetnek a láthatatlan lényegig hatolni és felfedezni az örök értékeket. Ez az állandó a változóban, mely ott lakik kérge alatt minden dolognak. Erre szomjazik a lélek, amikor a tenger hullámain mereng, vagy amikor a ragyogó galaxisokat kutatja. A tél közeledő csendje inspirálja a befelé fordulás csodás munkáját, a maradandó keresését a folytonos mozgás, a születés és elmúlás ciklusai mögött.

„Mélyebben, mint a gond fészke szivedben,
kérge alatt minden dolognak,
a tünemények medrei,
a világ eresztékei ragyognak...

Szólít – vagy képzeled? Ha arra riadnál,
hogy nem rideg, nem idegen!
hogy eleven hullámzó szerelem!
hogy rokonabb veled önmagadnál!”
Weöres Sándor