Műhelytitkok – Tamo harcművészeti műhely

4. rész: A villámlás harmóniája

Miért foglalkozik egy mai filozófus harcművészetekkel? A filozófia a harcművészetekhez hasonlóan az ellentétek feloldásának is az útja. A harcban megjelenő ellentéteket – támadás és védekezés – azért tanulmányozzuk, mert ezáltal értjük meg a harmónia természetét.

„A harcos valójában olyan embert jelent, aki ragaszkodik a szeretet erejéhez, és ezért a szolgálatába áll.”  Uesiba Morihei

Egy óra mozgásos filozófia Taijutsu technikával.

Ha egy szóban kellene összefoglalni a taijutsu technikák lényegét, azt mondanám, hogy olyanok, mint egy villámlás. Bár látjuk, a hozzájuk kapcsolódó élmény a látottakon túl mégis leginkább az emlék, miután a villámok oly rövid ideig rajzolódnak ki előttünk, de oly hosszan hatnak ránk lelkileg. És persze, ki ne tudná, hogy a villámokat követi a mennydörgést? Éppen olyan része az a történetnek, mint maga a fényesség; aki távolból észleli, annak a villámlás erejét a mennydörgés hozza közelebb. Egy villámlás közelből átélve: élesen felcsattan, azután minden elcsöndesedik, és elsötétül… A világ rövid időre visszatér egy megnyilvánulás előtti állapotába.

A villámok azonban nem a semmiből keletkeznek. A feszültség, a mozgás, az ellentétek egymásba sodródása hozzák létre láthatatlanul, hogy összetalálkozásuk csúcsán megjelenhessen szempillantásnyi idő alatt. Rajzolatával megmutatja azt az utat, ahol véletlennek ható átalakulásukban az elemek között át lehet törni, és el lehet jutni a legvégső határig: a kioltódásig. A villámlás folyton változó rajzolatával ámulatba ejtőn táncolja be a légkör legkisebb ellenállást jelentő elektromos járatait, amelyek egyszerre keletkeznek a felhők és a földfelszín közelében, míg végül össze nem érnek. Kiegyenlítő erejével pedig „rádöbbenti” a természetet, hogy mindaz a múlhatatlannak tűnő mozgás, amelyből állandó összeütközések származnak, csupán szemernyi idő alatt feloldható egyetlen szellemi impulzussal.

Minden villám egyedi, ahogyan a harctechnikák sem a dojo pontos gyakorlati szabályainak megfelelően mutatkoznak meg összecsapáskor. A villámlás sem mutat kétszer ugyanolyan rajzolatot. Ahogy a régi bölcsek tartották: a harc szüli meg a technikát. Hasonlóan a villámláshoz, a taijutsu technikáknak is megvan a legkisebb ellenállást jelentő járatuk, amelyek hirtelen kialakulásában nagy szerep jut Önismeretünk és Önirányításunk képességének. Mielőtt valamilyen összeütközés fizikai szinten kialakul, gondolati és érzelmi konfliktust élünk át, függetlenül attól, hogy ennek akkor éppen tudatában vagyunk-e. De bármilyen lelki eredetű belső ellentétünket feloldhatjuk, ha tudjuk, hogy nem szükséges a fizikai harc mellett döntenünk, az csupán egy lehetőség a sok közül, amelyet, ha kell, elfogadunk. Ha mégis be kell következnie, nem azért használjuk a technikát, mert meg akarjuk mutatni, hiszen nem is tudjuk, hogy a végtelen variációk melyikét fogjuk használni. Hanem hagyjuk, hogy a harc felrajzolja a mozgásunk ívét, ahogyan a villámlás megjelenik az légkörben, hogy feloldja a láthatatlanból előtörő ellentéteket, visszaállítva a harmóniát, és békét teremtve az ég és a föld között. Egy időre…

Olvasd el interjúnkat a műhely vezetőjével!