A szellem és gondolat szabadságának napja

• A maszkok mint az önmegismerés és átalakulás eszközei
• Karnevál: megújulás a „minden lehetséges” nagy játékában
• Ego és persona – avagy ki az ember?

A maszk évezredek óta az emberiség egyik fontos eszköze, amelynek különleges erőt tulajdonítottak. Jelentése és szerepe az ember teljességének kulcsa. Használták a misztériumszínházban, ahol a láthatatlan erőket fedte fel, de gyógyító szerepe is volt.
A február a farsang hónapja. A különleges, tavaszt megelőző időszakban egyszerre van jelen az elmúlás és a keletkezés. Ilyenkor lehetőségünk van a láthatatlan gyökerekig hatolni, és onnan merítve megújulni. A jelmezes felvonulások ma is népszerűek, hiszen nagyon izgalmas élmény megtapasztalni a „minden lehetséges” állapotát. De mit is keresünk valójában, amikor maszk mögé bújunk? Mi a különbség a maszk és az álarc között? Hogyan lehetne megragadni a bennünk lévő kettősséget: a látható és láthatatlan embert?

„Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez, és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.” (Márai Sándor)

„Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.” (Gárdonyi Géza)

Vezeti: Szabados Éva színész, színpadi játék tanár