Egy szép napsütéses nyári napon keltünk útra az egykori Komárom vármegyébe, hogy megismerkedjünk az ókori limes egyik legfontosabb pontjának, a legióval védett Brigetiónak történelmi maradványaival.
Kirándulásunkat Komárom ma Szlovákiához tartozó részén, a Duna bal partján kezdtük. Tiszteletünket tettük Klapka György szobra előtt, végigsétáltunk a történelmi városközponton, majd megtekintettük a római kori kőtárat az egykori erődrendszer egyik bástyájában, ahol sok érdekes dolgot hallottunk a rómaiak és az őslakos kelták temetkezési szokásairól. A római síremlékeken például gyakran megjelenő motívum volt a delfin, mint a lélek szimbóluma, ami alászáll az anyagi világba, majd kiemelkedik onnan. A kelták szívesen ábrázoltak sírköveiken kocsit, mint a túlvilági utazás jelképét. A rómaiak számos feliratos oltárkövet állítottak isteneiknek: Juppiter Optimus Maximusnak, Junónak, Minervának, Apollónak, vagy a kisebb házi istenségeknek.
Történelmi sétánkat Magyarországon „Új-Komáromban” folytattuk, ahol először a Klapka György Múzeumot kerestük fel. Ebben a múzeumban állították ki a Komárom-Szőny Vásártéren, az ókori Brigetio polgárvárosának területén az utóbbi években feltárt használati eszközöket: kerámiákat, főzőedényeket, üvegtárgyakat, ékszereket, pénzérméket stb. Kiemelkedő szépségűek a mitológiai alakokat és a négy évszakot, ill. egy lakoma jeleneteit és lenyúzott állatbőröket ábrázoló falfestmények, amelyek egykor jómódú polgárok lakóházainak oldalfalát és mennyezetét díszítették. Az egyik sarokban egy római kori lakószoba felépítésének keresztmetszetét rekonstruálták a terrazzopadlótól a stukkódíszítéssel határolt mennyezetig. Láttunk még néhány szarkofágot is, benne gazdagon felékszerezett „tulajdonosaik” maradványaival.
Fakultatív lehetőség volt egy másik római kori kőtár, a Lapidarium Brigetionense megtekintésére az Igmándi erődben, ahol további sírkövek és szarkofágok, oltárkövek, valamint domborművek, szobortöredékek, építési tagozatok és mérföldkövek láthatók.
Egy kis pihenés után Tata felé vettük az irányt, útközben rövid pillantást vetve arra az ásatási területre, ahonnan a múzeumban látott tárgyak előkerültek. A tatai várban Magyarországon egyedülálló módon egy egész római lakószoba falfestményeit rekonstruálták, ami lenyűgöző térélményben részesít minden látogatót. A festményeket szintén Brigetióban, de nem a polgárok lakta városrészben, hanem a katonavárosában tárták fel. A görög és a római mitológia különböző jelenetei ismerhetők fel a festményeken: az első képen Pariszt, a trójai herceget láthatjuk Hermész mellett, amint éppen dönteni készül, hogy Héra, Pallasz Athéné vagy Aphrodité közül kinek ítélje a „Legszebbnek” járó aranyalmát. Egy másik képen Prométheuszt lehet azonosítani, amint agyagból megformázza az embereket. Róma alapításának mítoszát igen érdekes módon ábrázolta a festő, hiszen Romulus és Remus fogantatásának pillanatát – amikor Mars hadisten alászáll az égből az alvó Ilia vagy más néven Rhea Sylvia felé – együtt láthatjuk az ikreket szoptató anyafarkassal. Héraklész hőstettei közül jól felismerhető az a jelenet, amikor a hős megmenti a sziklához kikötözött Hészionét a tengeri szörnytől.
Múltidéző kirándulásunkat a Görög-Római Szobormásolatok Múzeumában fejeztük be, amelyet az egykori tatai zsinagóga épületében rendeztek be. A múzeum gyűjteménye közel 100 világhírű antik szobor eredeti nagyságú gipszmásolatát mutatja be, az archaikus kortól (i. e. 7. sz.) a hellénisztikus, sőt a római korig (i. sz. 4. sz.). Láthattunk például archaikus sírsztéléket, Athéné több méter magas szobrát, az athéni Parthenón teljes frízét, Periklész mellszobrát, a Laokoón-szoborcsoportot, a haldokló gallus vagy Augustus császár egészalakos szobrát. A gyűjteményt a 20. század elején a Szépművészeti Múzeum vásárolta meg, hogy azok is tanulmányozhassák a görög-római művészet e csodás alkotásait, akiknek nem áll módjukban az eredeti szobrokat megnézni a világ különböző múzeumaiban. Ehhez hasonló újkori szobormásolat gyűjtemények Oroszországban találhatók nagyobb számban. A másolatok készítése és gyűjtése azonban már a római korban is bevett szokás volt, éppen ennek köszönhetjük, hogy a görög szobrászat leghíresebb alkotásai a mai napig fennmaradtak. Az eredeti szobrokat ugyanis többnyire bronzból készítették, és azokat háborús időben beolvasztották. A római másolatok azonban márványból készültek, így kisebb számban semmisültek meg a történelem viharaiban.
Bár a szervezett program itt véget ért, sokan még sétáltunk egyet a „vizek városában”, majd kellemesen elfáradva és gyönyörű élményekkel feltöltődve tértünk vissza a fővárosba és a 21. századba.
Magyar Myrtill
