2009. március

A természeti ciklusok

Néha úgy tűnik, mintha az ember egy különálló teremtmény lenne, és a természet egészére érvényes törvények nem vonatkoznának rá. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Az ember élete, egészsége, energetikai és lelki egyensúlya mind szorosan összefügg azzal, hogy betartja-e a természet törvényeit.

Leginkább talán az élet lüktetésére kellene odafigyelnünk, hiszen a legkönnyebben ettől térünk el. Az élet számtalan különféle ritmus varázslatos összhangja. Akár egy szimfonikus zenekar játéka, amelyben a különböző hangszerek más-más ritmust játszanak, felváltva hallatszódnak, de az összhang mégis csodálatos.

Nézzük meg például szervezetünk egy napját: két teljesen eltérő tudatállapot váltakozik a nap 24 órája során. Az ébrenlét és az alvás ritmusának felborítása nagyon hamar megbosszulja magát. A szívritmuszavar például azonnali beavatkozást igényel, mert különben a szívleállás veszélye fenyeget. A szervezetet táplálni kell, és igen fontos, hogy az étkezésnek is legyen ritmusa. Ez egyénileg eltérő lehet, de a nassolás például egészen biztosan nem illik bele semmilyen ritmusba sem.

A kínai gyógyászat egyik alapja az energia ritmikus keringése a szervezetben, aminek felborulása az akupunktúra módszerével harmonizálható. A szervóra szerint az energia kétóránként más-más szervben (annak meridiánjában) a legerősebb, majd továbbhalad. Ehhez igazítják a kezeléseket is – a lehetőségekhez képest –, de érdekes módon ezeknek a ciklusoknak az ismerete a helyes táplálkozáshoz, de akár az optimális folyadékbevitelhez is útmutatást ad. Például 15 és 17 óra között a húgyhólyag-, 17 és 19 óra között pedig a vesemeridián energiája tetőzik, és a szervezet meghálálja, ha ebben az időszakban több folyadékot fogyasztunk, 19 óra után pedig egyáltalán nem iszunk. Ha a szervezet különben egészséges, megszűnnek az éjszakai kényszerű felébredések.

Az élet nagyobb periódusú lüktetésében óriási szerepet játszik a Hold. A holdhónap két fele egymást kiegészítő hatást fejt ki az élővilágra. A kerti munkákban például növekvő holdkor jó ültetni, fogyó holdciklus idején pedig metszeni, de a házimunkák időzítésében vagy a testápolásnál is segít, sőt az energiánk jobb felhasználásában is hasznunkra válik, ha figyelembe vesszük, hogy éppen milyen arcát mutatja szépséges kísérőnk.

Nem kevésbé fontos a Nap nagy éves ciklusa. Az ókorban a tavaszt az élet újjászületéséhez, a fiatalsághoz kötötték, a tél pedig a halálhoz, a fizikain túli élethez kapcsolódott. Rómában ehhez a nagy ciklushoz igazították az egész év nagy állami eseményeit, mint például télen az állami tisztségviselők beiktatását, tavasszal a fegyverek és a szerszámok megtisztításának ünnepét, a 16. életévüket betöltött fiúk férfivá avatását, vagy a „nőnapot”.

Közeledik a természet téli álomból való ébredésének ideje. Már csak néhány hét és itt a tavasz. A természeti ritmusoktól eltérő és mesterségesen felgyorsított életritmusunk nem engedi, hogy részt vegyünk az általános megújulásban és megerősödésben. Szinte észre sem vesszük, és már virágoznak is a fák. A természethez való visszatérés azonban könnyen megvalósítható. Csupán egy kis időre kell megszabadulnunk a figyelmünket magukkal ragadó technikai eszközeinktől, az autótól, a mobiltól, de akár a fényképezőgéptől is, amelyek különben az életünket kétségtelenül megkönnyítő, hasznos eszközök. Járjunk csendben, figyelve, és észrevétlenül meg fog állni a hétköznapi időérzékelésünk és mindaz, ami vele jár. Csakis ettől, a természet egészséges, lassú ritmusára való ráhangolódástól nyerjük vissza az egyensúlyunkat.

Ebből a gyakorlatból azonban rendszert kell kialakítanunk. Akkor is, ha csak rövid időre tudunk kimenni a szabadba, fontos, hogy ezt megfelelő gyakorisággal ismételjük. A látszat ellenére nem elvesztegetjük az időnket, hanem értékes időt nyerünk magunknak, amelyben teljes emberként, kiegyensúlyozottan élhetünk.

Bármi is kösse le az ember figyelmét egy adott időszakban, a természeti ciklusokról nem feledkezhet el. Ha betartja, nemcsak megőrzi egészségét és tetterejét, hanem figyelme is gyakrabban elfordulhat a földi dolgoktól. A legjobb szervezet az, amelynek működéséről nem is veszünk tudomást, mert ha fáj a fogunk, nehezen tudunk másra gondolni. Az autónkkal is sokkal szívesebben megyünk másfelé, mint a szervizbe.

Sok minden része az ember életének, ami túl van az anyagon és az energián, és azoknak is van életritmusuk, azokat is táplálni, ápolni kell. Mit mondjunk például a szeretet ritmusáról? Milyen gyakorisággal kell ápolni egy barátságot vagy a szeretet többi megtestesülését? A szeretet szálai nagy törődést igényelnek, mert a legfinomabb anyagból épülnek: tulajdon lelkünkből. És az csak akkor lesz képes állandó sugárzásra, ha maga is tud meríteni mindabból, ami számára az életet jelenti.

A lelkünk is napi ritmusban igényli a jó gondolatok és jó érzelmek társaságát. És a legjobbak azok, amelyeket utána megoszthatunk másokkal, szeretteinkkel, amelyek nemcsak minket szabadítanak meg az anyag súlyától, hanem általunk másokat is. Így kapcsolódik össze a lélek és a szeretet gondozása, és ebben, szellemi önmagunk és mások táplálásának ritmusában nyerjük el emberhez méltó egyensúlyunkat.

Deák Szilvia
Az Új Akropolisz magyarországi elnöke

„Meg kell tanulnunk naponta pihenni, mindennap megújulni, részben enyhíteni a feszültségen, amely a tevékenységgel — bármi legyen is az — töltött órák közben halmozódik fel. Gyakrabban kell „levegőznünk”;, néha lazítanunk kell, és nemcsak fizikai, hanem elsősorban lelki és mentális értelemben. Hangsúlyozom a pillanatokat, mivel nincs szükség órákra, de még tízpercekre sem. Csak pihenő viszonyulásra van szükség, hogy intelligens pillantást vethessünk környezetünkre vagy belső világunkra.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„A szeretet a legfőbb gyógyító erő” — Paracelsus tanításai az orvosi erkölcsről

A 16. században élt svájci származású Paracelsust a modern orvostudomány egyik előfutáraként tartják számon. Munkásságát főként azért értékelik nagyra, mert elsőként alkalmazott vegyi úton előállított gyógyszereket a gyógyításban. Életművét kutatva azonban azt láthatjuk, hogy Paracelsus öröksége ennél jóval gazdagabb. Életének legfontosabb célja az volt, hogy egy olyan új orvoslást hozzon létre, amelynek alapja az igazságban gyökerező tudás és az erkölcsi tisztaság.

Az új orvoslás temploma

Az új orvoslásról szóló tanításainak legteljesebb foglalata Paragranum című műve, amelyben összefoglalja mindazt, amit tudnia kell egy orvosnak ahhoz, hogy gyógyítása tökéletes legyen. Az új orvoslás templomának négy oszlopon kell nyugodnia. Az első oszlop a filozófia, amely az igazság szeretetét adja. Filozófusként az orvos nem elégedhet meg a testi tünetek vizsgálatával, hanem a jelenségek mögé kell néznie és meg kell látni a betegségek mélyebb okait. Az ember test, lélek és szellem egysége, akit a természet nagy egészének részeként lehet meggyógyítani. A második oszlop az asztronómia, a természet részeit összekapcsoló láthatatlan energiacsatornák ismerete. Az orvos asztronómusként ismeri az ember és a betegségek, bolygók, növények és ásványok közötti megfeleléseket, és ennek alapján tudja kiválasztani a megfelelő gyógyszert. A harmadik oszlop az alkímia, a gyógyszerek készítésének művészete. Az orvos a természet ajándékaiból alkimistaként vonja ki azok gyógyító erejét, arkánumát, hogy azzal megszüntesse a betegséget okozó diszharmóniát. Paracelsus szerint az orvoslás negyedik, és egyben legfontosabb oszlopa az erény. Az orvos erkölcse az alapja és támasza a másik három oszlopnak: enélkül minden tudás, amit a filozófia, az asztronómia és az alkímia révén elnyerhet az ember, homokra épül.

Az orvos erényei

A szeretet

A gyógyítás alapja a szeretet. Az igazi orvos az emberek iránti szeretet miatt választja hivatását, és nem a dicsőség vagy pénz utáni vágyból. Az orvosnak olyannak kell lennie, mint a juhnak, amely nem magának termel gyapjút, hanem másokat szolgál a gyapjával. Paracelsus tanításai élő példája volt. Ellentétben más orvosokkal mindig szerényen élt, és a szegényebb pácienseket ingyen kezelte, vagy ételt és szállást kapott érte. Egész életében nagyon szegény volt, még kevés birtokát is eladta, hogy azzal segítsen a nélkülözőknek.

Azt mondta, hogy kétféle orvos létezik: az, aki szeretetből cselekszik, és az, aki önzésből, és mindkettő felismerhető a művéről. Az utóbbi kezei között nem lesz a beteg egészséges, mert hiába az orvos minden tudása, a gyógyítás csak akkor lehet teljes, ha szeretetből fakad. A szeretet révén lesz képes az orvos a beteg számára a legjobb gyógymódot kiválasztani. Tudnia kell, hogy nincsenek betegségek, csak beteg emberek, akiknek más és más gyógyításra van szükségük. Nem lehet rutinszerűen ugyanazt a módszert alkalmazni minden esetben, csak azért, mert a tünetek hasonlóak, vagy mert az orvos egy módszerhez ért. Ahhoz, hogy a gyógyításnak ne csak egy útját ismerje, sok szeretetre van szüksége. „Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: érthetetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is. (...) Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet. (...) Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szőlőről.”

A szeretet ad erőt ahhoz, hogy az orvos tovább tanuljon, hogy tovább dolgozzon önmaga tökéletesítésén. Erőt ad, hogy figyelmét-energiáját a betegnek tudja szentelni, legyőzze a fáradtságot, a lustaságot, személyisége hibáit, amelyek akadályozzák abban, hogy jó orvossá váljon. A legfőbb vágyának annak kell lennie, hogy enyhítse az emberek szenvedését. „Nem lehetséges annál nagyobb dolog, mint meggyógyítani a beteg embereket.” Paracelsus azt tanította, hogy a szeretet a leghatalmasabb gyógyító erő. És itt nemcsak az orvos szeretetére gondolt, hanem a beteg szeretetre való képességére is. A szeretetre tanítani csak szeretettel lehet, így válhat az orvos páciensei számára példává. Csak az képes meggyógyulni, aki szeret. A mások iránti szeretet az ember számára a legnagyobb átalakító erő, mert arra sarkall, hogy növekedjünk és megtisztuljunk a hibáinktól, hogy egyre többet és jobbat adhassunk. A szeretet közelebb visz a tökéletességhez, a Lelkünkhöz, és ezért gyógyuláshoz vezet.

A hűség

Miben rejlik az orvos hűsége? Az orvos hűsége nem ott kezdődik, hogy rendszeresen látogatja a betegeket, hanem már jóval előtte, akkor, amikor még nem is ismeri a páciensét. A hűség a tanulásban rejlik, abban, hogy állandóan növekszik a hozzáértésében, a tudásában. Olyannak kell lennie az orvosnak, mint a mustármagnak, amely a legkisebb a magok között, de idővel hatalmas fává növekszik. A tudást és a tapasztalatot folyamatosan táplálni kell, Paracelsus szerint még tíz órát sem szabad anélkül eltöltenünk, hogy ne tanulnánk valamit. Maga is szüntelenül fáradozott tudása tökéletesítésén. „Nap mint nap közelebb akarok jutni az igazsághoz” – írja egyik művében. Miután a ferrarai egyetemen megszerezte doktori címét, 22 évesen vándorútra indult, hogy tapasztalatokat gyűjtsön, az orvoslás igaz tudománya után kutasson. A mintegy 10 évig tartó útja során bejárta Európát Szicíliától a Lappföldig, Moszkváig és a tatárokig, illetve Észak-Afrikát és a Közel-Keletet Konstantinápolyig. Egyes források szerint a Távol-Keletre is eljutott. És mindenhol, ahol járt, megkereste azokat, akiktől tanulhatott. Nemcsak tudós orvosoktól, alkimistáktól, mágusoktól, hanem egyszerű emberektől, borbélyoktól, fürdőmesterektől, akik sok gyakorlati tapasztalattal rendelkeztek az orvoslás terén. Fáradhatatlanul dolgozott tudása átadásán is. „Igen serény, keveset alszik, három órát, ha pihen, aztán folytatja az írást tovább.”

Paracelsus erkölcsi tanításai nemcsak saját korában voltak aktuálisak, hanem minden orvos számára megszívlelendőek, aki valódi gyógyítóvá akar válni. Paracelsus azt vallotta, hogy az ideális orvos nemcsak a test gyógyítója, hanem az emberek szellemi vezetője, tanítója is egyben. Az orvos-papnak ez az ideája élt a régi Egyiptomban és Aszklépiosz ókori templomaiban is. Paracelsus minden nagy gyógyítóhoz hasonlóan azt tanította, hogy a betegségek valódi gyökere az ember halhatatlan Lelke és személyisége közötti harmónia megbomlása. Amikor az ember nem követi a Lelke szavát, ez lelki diszharmóniában, majd az energetikai egyensúly megbomlásában és végül a test megbetegedésében tükröződik.

A valódi orvos tehát nemcsak a beteg test regenerálódását mozdítja elő, hanem segít az embernek visszatalálni a belső harmónia állapotába. Ahhoz, hogy erre képes legyen, először önmagában kell elérnie ezt a harmóniát. Tisztulnia kell minden szinten, ügyelve a test és az energiák higiéniájára, az érzelmek és a gondolatok tisztaságára, de elsősorban az erkölcsi tisztaságra. Ekkor lesz képes a saját erkölcsi életével, saját életének a példájával tanítani a többi embert.

Dr. Nagy Alinda

Bővebben Paracelsusról>

Egy játékos barangolásra – avagy egy barangolós játékra – hívja olvasóinkat a Szellőztető rovata.

Biztosan többen tapasztalták, hogy ha messziről jött vendégeknek mutatják be városukat, falujukat, akkor egy kicsit az idegen szemével nézve maguk is jobban felfedezik lakóhelyük szépségeit, amelyek nem is olyan rejtettek, csak éppen nem figyelünk rájuk. Játékunk célja éppen ez: észrevenni a szépet és értékest magunk körül.

A budapesti Puskin Mozi egyik „őrzője” ez a nőalak, amely az épület homlokzatán áll. Kezében csésze, mögötte kígyó tekerődzik. Melyik görög istennőről van szó?

A helyes válasz megtekinthető itt.