| |
PROGRAMJAINK:
 |
Filozófiai bevezető tanfolyam
|
|
Filozófiai és önismereti tanfolyam pszichológiai gyakorlatokkal a mindennapokra
BUDAPEST
2011. február 2. szerda, 18.30
További időpontok: február 9., 16.
Bővebben
EGER
2011. február 3. csütörtök, 18.00
További időpontok: február 10., 17.
Bővebben
A tizenegy alkalom hétről hétre egymásra épülő témákból áll:
A filozófia mint életforma
Etika:
• Az ember mint mikrokozmosz: részeink és működésünk
• Ok-okozati törvényszerűség a kozmoszban és az életünkben: a karma tana
• A reinkarnációról Keleten és Nyugaton
• Mi az emberhez méltó boldogság?
• Mire tanít a szenvedés?
Filozófiai politika:
• „Ember embernek farkasa” – a totalitarizmus és az együttélési nehézségek
• A különbözőség gazdagít – az igazságosság a görögöknél és az egyiptomi gyakorlatban
• Megvalósítható-e az ideális állam? – Konfuciusz és Platón elvei nyomán
• Az oktatás és nevelés fontossága a társadalmi értékek megőrzésében
• A globalizáció helyett az egyén és a hagyomány megerősítése
Történetfilozófia:
• A történelem logikája
• Időn és történelmen túl: a mítosz ereje
• Az örök visszatérés mítosza, az idő ciklikus felfogása
• Világév, világhónapok: történelem asztrológiai kulcsban
• Korunk válsága – új középkor
Pszichológiai gyakorlatok:
A tanfolyamot a test, az energia, az érzelmek és a gondolatvilág megismerését elősegítő gyakorlatok egészítik ki.
|
 |
 |
| Egyiptom titkai
|
|
Programsorozat
EGER
2011. január 5 – február 4.
A Galériában megtekinthető kiállítási tablókon az egyiptomi szimbólumok nyelve, az élethosszig tartó nevelési elvek ugyanúgy megjelennek, mint a gyógyítási módszerek és az egyiptomiak halálhoz való félelem nélküli viszonyulása.
Agria Park, Galéria, Törvényház u. 4.
Bővebben
|
 |
 |
Szophia Filmklub
Konfuciusz – tanulás egy életen át
|
|
Filmklub
BUDAPEST
2011. január 8. szombat, 16.00
A 2500 éve élt kínai bölcs, Konfuciusz tanai mind a mai napig áthatják a keleti gondolkodást, és azon belül is az ember erkölcsi viszonyát önmagához és a közösséghez. A mozifilm nemcsak végigkalauzol minket a korabeli Kínán, hanem bepillantást enged a mester és tanítványai Nagy Utazásába és sorsuk alakulásába.
Az Új Akropolisz Központja, Rigó u. 6-8.
Bővebben
|
 |
 |
Egyiptom titkai
rövidfilmek
|
|
Filmvetítések
EGER
2011. január 13. csütörtök
18.00 Ta meri – a szeretett föld
19.00 Ízisz és Ozirisz misztériumai
Bővebben
2011. január 29. szombat
16.00 Ta meri – a szeretett föld
17.00 Ízisz és Ozirisz misztériumai
Bővebben
A rövidfilmeken megismerkedhetünk az ősi egyiptomi ember értékrendjével, világnézetével.
Agria Park, Galéria, Törvényház utca 4.
|
 |
 |
Animéről – másképp!
|
|
Előadás
BUDAPEST
2011. január 15. szombat, 16.00
Az anime, a mai japán rajzfilm új keletű, ám nem kevés rajongója szerint „tutikúl őrület”. Most az anime hősökhöz hasonlóan mi is veszünk egy nagy levegőt, és nyakig belemerülünk a kalandozásba, hogy néhány példán keresztül (Naruto, Berserk és Hayao Miyazaki művei alapján) megpróbáljunk a mélyére ásni és megérteni, miről is szólnak ezek a történetek, és miért olyan vonzó az animék világa.
Az Új Akropolisz Központja, Rigó u. 6-8.
Bővebben
|
 |
 |
|
Férfivá és nővé avatási rítusok
nyomai a varázsmesékben
|
|
Előadás
BUDAPEST
2011. január 15. szombat, 16.00
A varázsmesék megőrizték a hajdan volt férfivá és nővé avatási rítusok nyomait. Ezek során felkészítették az ifjakat, fiúkat és lányokat mindarra, ami a következő életszakaszban rájuk vár...
Az Új Akropolisz "Hunyadi" városi központja, I. ker. Attila út 29. I/7.
Bővebben
|
 |
 |
|
Szenet – az átkelés játéka
|
|
Előadás és játék
EGER
2011. január 20. csütörtök, 18.00
Az egyiptomi szenetjáték világi változatában a versengés különböző formái vannak jelen. Stratégiánk lehet túlélő, lehengerlő vagy biztonságra törekvő – ahogyan az életünk is.
A szenet rituális változata ezzel szemben az emberi lélek tanulását, sorsát, fejlődését tartja szem előtt.
Agria Park, Galéria, Törvényház u. 4.
Bővebben
|
 |
 |
|
A kínai öt elem
rendszerének alapjai
|
|
Kávéházi beszélgetés, ld. még filozofiaikavehaz.blog.hu
SZÉKESFEHÉRVÁR
2011. január 23. vasárnap, 18.00
A kínai öt elem (Fa, Tűz, Föld, Fém, Víz) rendszere felöleli a megnyilvánult világ teljességét. Maguk az elemek mint építőkockák, nem mozdulatlanok, sokkal inkább egyfajta minőséget testesítenek meg, amelyek folyamatosan és ciklikusan egymásba alakulnak át. Ebből az öt elemből épül fel az egész világegyetem és maga az ember is.
Ribillió Kávézó és Söröző, Rózsa utca 1.
Bővebben
|
 |
|
|
Egyedül az óceánon?
 Az élet mesél és tanít. Nemrégiben láttam egy megtörtént eseményt dokumentálisan és színészekkel bemutató filmváltozatot. Két fiatalt, két barátot egy kis csónakban elsodort az óceán a nyílt vízre, és napokig hánykolódtak élelem és víz nélkül. Minden keresőakció hiábavalónak bizonyult, mígnem a hatodik napon, szinte véletlenszerűen rájuk találtak. Erős, fiatal szervezetüknek köszönhetően – életre szóló tapasztalattal a hátuk mögött – túlélték az esetet. De talán más is közrejátszott.
Egy efféle történet nagyon sok szempontból szolgálhat tanulsággal, elsősorban természetesen a résztvevők számára, de mindenkinek, aki elgondolkodik mások sorsán és képes a látottakból valamennyit beépíteni a saját életébe. Egyvalami különösen megragadta a figyelmemet. A kisebbik fiú tizenöt éves volt, a másik pár évvel idősebb. A korkülönbség azonban alapvetően meghatározta a viszonyukat: az idősebb ugyanis gondoskodott a fiatalabbról, már amennyire abban a helyzetben ez lehetséges volt.
 Amikor, talán a negyedik napon, az ifjabb az éhségtől bomolva nekiállt, hogy önkezével lenyessen egy darabot saját kezéről, és amikor barátja kérdőre vonta, ő elvakultan azt kérte, hogy segítsen neki levágni tulajdon ujját. Az idősebb fiú azonban megállította és kijózanította. Több hasonló jelenet is lejátszódott közöttük, amelyben az idősebb fiú mindig segítségére volt barátjának, és eközben olyan erőből merített, ami talán nem is nyilvánult volna meg, ha egymaga került volna az ilyen helyzetbe. Egyszer beugrott és lemerült a mélybe, hogy lent maradva vessen véget szenvedésének, de a magára maradt barátjának gondolata észhez terítette.
Nem kétséges, hogy a két ifjú közötti tiszta emberi viszony jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy végül élve akadtak rájuk. Egyikük a felnőtt, másikuk a gyermek szerepét játszotta, noha alig volt néhány év korkülönbség közöttük. Öntudatlanul vállalták magukra ezeket a szerepeket, de emiatt képesek voltak támaszkodni egymásra, és ez a viszony megsokszorozta az erejüket.
A helyzet elgondolkodtatott: nem ugyanez érvényes minden helyzetre, amelyben két vagy több ember kapcsolatba kerül egymással? Minden helyzetben tudunk ugyanis segítséget nyújtani és elfogadni, tanítani és tanulni egyaránt, akkor is, ha ezek a szerepek nem feltétlenül abszolútak és felváltva magunkra ölthetjük hol egyiket, hol másikat. Ehhez azonban figyelni kell a másik emberre, mert enélkül sem kapni, sem adni nem leszünk képesek.
 Az a baj, hogy a sok kis hétköznapi élethelyzetben hiányzik ez a fajta figyelem és nyitottság, és látszólag nézünk ugyan, de nem sok minden mást látunk önmagunkon, saját elvárásainkon és érzéseinken kívül. Pedig nem kell hozzá több, csak egy csipetnyi figyelem és képzelőerő, és máris az élet tengerén, az óriási óceánon ringatózva érezhetjük magunkat, ahol a fizikai-lelki túlélésért folytatott küzdelemben rá vagyunk utalva a többi emberre. Szerepet játszunk egymás életében. Minden perc, amelyet másokkal töltünk, valójában lehetőség, hogy egymásra támaszkodva mindenki kiteljesítse sorsát.
A kölcsönös tiszteletben és támogatásban gazdag, boldog új évet kívánunk minden kedves Olvasónknak!
Deák Szilvia
A magyarországi Új Akropolisz elnöke
Filozófia mint életmód
„Az egyetlen valódi evolúció a belső átalakulásra irányuló törekvés. Nem az a megoldás, ha leülünk és várjuk, hogy minden magától megoldódjon. Belső árnyékaink kiűzése a mi feladatunk. Ha az eget felhők borítják, nem láthatjuk a napot.”
(Jorge Angel Livraga)
Hogyan nyerjük vissza bátorságunkat?
 Nem újdonság, hogy erős a félelem az emberek között. Már jó ideje – talán régebben is, mint amit elismernénk – elvesztettük az önmagunkba, az élet értelmébe, és ebből fakadóan az emberiség sorsába vetett bizalmunkat. Az ember idegenül érzi magát saját korában, és nem alkotójának, hanem áldozatának tekinti magát. Az idő már nem tölt el reménnyel, amely lehetővé tenné, hogy megújuló álmokkal és kitartó munkával belevessük magunkat a jövőbe, hanem éppen ellenkezőleg: az idő mostanra irtózatos szörnnyé vált, amely embereket és civilizációkat gyűr maga alá, és menthetetlenül felemészt mindent.
Ez a helyzet nem meglepő, várhatóak voltak ezek a következmények, és most többé-kevésbé mindenki szenved tőlük.
A kommunikáció virágkorában az ember elveszítette kommunikációs képességét. Senki sem bízik senkiben, nem merjük kimondani, amit valójában érzünk és gondolunk, azt pedig végképp nem ismeri el senki, hogy van, amikor azt sem tudjuk, valójában mit is gondolunk és érzünk… Ma mindent áthat az álmagabiztosság, amely azokat jellemzi, akik csúsztatnak és színlelnek, csak hogy elrejtsék saját magukkal és másokkal szembeni bizalmatlanságukat.
Ezért terjed a félelem. Félelem az igazságtól, félelem az elkötelezettségtől, félelem a hűségtől, félelem attól, hogy mások fájdalmat okoznak. Sőt, félünk saját ismeretlen reakcióinktól is.
A félelem súlya miatt már nem hallani emelkedett szavakat. A félelem miatt már nem virágzik az igazi barátság. A félelem árnyékában kihalnak a legnemesebb eszmények, és már senki sem akar kardot rántani értük. A félelem miatt kerüljük egymás tekintetét, tehetetlen és bizonytalan mozdulatokat teszünk, kétértelmű és meddő szavak hagyják el a szánkat, amelyek nem köteleznek semmire, és kiügyeskedik, hogy mindenből kivonjuk magunkat…
Ma nemcsak a hétköznapi élettől félünk, hanem ehhez egy újabb, mélyebb szorongás is társul: az életciklusoktól való félelem. Az öregedés szinte tragédiának számít; ha belépünk egy újabb évtizedbe, az minden bizonnyal csak újabb csapásokkal és bonyodalmakkal jár majd; az ezredforduló után pedig biztosan katasztrófákat várhatunk… És mindettől az ember belső lénye egyre kisebbre zsugorodik.
 Itt az idő, hogy fordítsunk viszonyulásunkon! A félelem a gyengeség és a bizalmatlanság szinonimája. Vissza kell nyernünk a bátorságunkat, hogy megismerhessük önmagunkat és másokat, hogy mélyebbé tegyük megértésünket és visszatérhessünk Istenhez és a természet törvényeiben rejlő igazságokhoz.
Nem félemlíthet meg az évek, évtizedek múlása; az összes bolygóállás együttesen sem térítheti el egy fikarcnyival sem annak az embernek az akaratát, aki érzi magában a végtelen Élet lüktetését.
Tedd próbára: nézz mindenre ezzel a szemmel, és megszabadulsz a félelemtől.
Fogadd el ezt az új nézőpontot, és új emberré válsz.
Delia Steinberg Guzmán
Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke
A hónap rejtélye
Előző havi feladványunk megoldása:
Decemberi kvízünk helyes válaszai a következők:
1. d, 2. c, 3. c
Köszönjük a megfejtéseket!
Januári kvízfeladványunk:
1. Konfuciusz mondá: „Ha harmadmagammal utazom, a másik kettő feltétlenül mesteremmé lesz. Mert én kiválasztom bennük a jót és követem, ami pedig rossz bennük, ...” Te pedig befejezéd:
a) ...azt pedig megvetem.
b) ...arra felhívom a figyelmüket.
c) ...azt kijavítom magamban.
d) ...megsúgom, hogy észrevegyék a másikban.
2. A sztoikusok sokat gondolkodtak a szabadságról. Mit gondolsz, miben találták meg a szabadság lényegét? Fejezd be a gondolatot! „Az szabad, aki önszántából engedelmeskedik annak, …”
a) …amit a császár mond.
b) …amire éppen a legjobban vágyik.
c) …amit a környezete elvár tőle.
d) …ami szükségszerűen bekövetkezik.
3. Válassz ki három, a sztoikus filozófusokra jellemző viszonyulást!
a) hatalomcentrikus viszonyulás
b) derű minden körülményben
c) hosszúra növesztett szakáll
d) állandó kételkedés a sorsban
e) belső harmóniára törekvés
f) nyugtalanság, feldúltság
g) kézművesség, jó kézügyesség
h) a jólét, fényűzés szeretete
i) önuralom gyakorlása
j) szerettek sokáig aludni
elehir[kukac]ujakropolisz.hu (Írd meg nekünk) tippjeidet. A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki egy tetszés szerinti programunkra, vagy választhatnak egyet Fortuna füzeteink közül.
Azt mondták... az időről
„Az új év változik, de az idő örök. A kettő attól más, hogy más fontosságot tulajdonítunk nekik, de ettől mi még ugyanazok maradunk. Az új ciklus velejárója a fellélegzés az úton: az elmélkedésre és tervezésre szánt átmeneti megállás, miközben nem felejtjük el a folytonosságot, a korábbi tapasztalatok és törekvések teljességét. És mindenekelőtt benne foglaltatik a magunknak tett ígéret, hogy megtesszük a következő lépést egy új cél felé, amelyet kitűztünk magunk elé.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát,
hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.”
(Lao-ce)
„Hű barát az idő: felnyitja a szemeket, meghozza a tisztánlátást; tetté érleli a szándékot, alkotássá emeli a gondolatot; lecsöndesíti a szenvedélyeket, elhamvasztja az indulatokat: a vadat megszelídíti, a mimózát fölbátorítja; szétzúzza a lélek kőképződményeit, lekapargatja a szív mészkőlerakásait – aki látni s hallani tud, megérti üzenetét.”
(Khioszi Tatiosz)
 „Nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész.”
(Lucius Annaeus Seneca)
„Jó a múltra támaszkodni, jó átnézni mindazt, amit elértünk, de nem élhetünk a múltból. Nem szabad megkövesedni, jégszoborrá, az időben megmerevedett kővé válni.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Pillangószárnyát
rebbenteti a pillanat
s elszáll a széllel.”
(Fodor Ákos)
„El ne felejtsd, hogy mindenki csak a jelenben él, ez pedig röpke pillanat: a többi idő vagy már elmúlt, vagy bizonytalan.”
(Marcus Aurelius)
„Az idő akár csak a tér, az energia egyik formája. A tér dimenziójára a testeknek, az idő dimenziójára viszont a lelkeknek van szüksége.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„Bizonyos pillanatokat elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg elfolydogálnak. A legrútabb veszteséget mégis a nemtörődömség okozza. S figyeld csak meg jól, az élet legnagyobb része elillan, ha rosszul cselekszünk, nagy része, ha semmit sem cselekszünk, s az egésze, ha mindig mást cselekszünk.”
(Lucius Annaeus Seneca)
„Hajt az idő gyorsan – rendes útján eljár –
Ha felűlünk, felvesz, ha maradunk, nem vár;
Változik a világ: gyengül, ami erős,
És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.”
(Arany János)
„Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit.”
(kínai közmondás)
„Az idő… ez a furcsa dimenzió, amelyből nem szabadulhatunk, oly sokszínű és gazdag, hogy egyszerre élhetünk a foglyaként és érezhetjük magunkat jól is benne. Sokféleképpen mérhető az idő, és az, amelyet karórával számlálunk, csupán az egyik fajtája. A szívünk, az értelmünk és a szellemünk annyira különbözőképpen észleli az időt, hogy úgy tűnhet, mintha más-más dimenzióban mozognánk.”
(Delia Steinberg Guzmán)
„A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle.”
(Gárdonyi Géza)
„Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt!”
(Konfucisz)
„Többet ér egyetlen kitartó,
mindent vállaló nap is,
mintha száz éven át élnénk, rest és erőtlen életet.
Többet ér egyetlen elmélyült,
Megismerést hozó nap is,
mintha száz éven át élnénk, szétszórt és tudatlan életet.”
(Dhammapada)
További idézetek az időről
Ajánljuk
ERÉNYNEK EREJÉVEL – Az Új Akropolisz XVII. Történet- és mesepályázata – 2011
 A kommunikáció korszakában, amikor a neten keresztül a világnak szinte bármely pontján élő emberekkel is pillanatok alatt kapcsolatot teremthetünk, vajon milyen viszonyt ápolunk mindazokkal, akikkel naponta keresztezzük egymás útját? Halljuk és meghallgatjuk őket, vagy csak mondjuk a magunkét? Ha tudod, mit jelent megállni, elcsendesedni és észrevenni az emberi kapcsolatok apró csodáit, ragadj billentyűzetet, írd meg és küldd be meséd, történeted.
Idei történet- és mesepályázatunkra olyan írásokat várunk, amelyek bemutatják a közösségi élmények és értékek szerepét korunkban – vagy bármely más képzelt vagy valós történelmi korban –, és segítenek a ma emberének az elszigeteltség leküzdésében, az igazság, szépség és jóság keresésében.
A részletes kiírást lásd itt.
|
