2014. október

Filozófia. Miért?

Milyennek képzelünk ma egy filozófust? Elvont fogalmakat használó, bölcselkedő típusnak, aki gondolatait romkocsmáktól elegáns összejövetelekig sok helyütt ecseteli – anélkül, hogy tetteiben lángelméje akár csak egyetlen parányi szikráját is megcsillantaná? Hajdanán azonban a philo-szophosz, a bölcsesség szerelmese sokkal több volt ennél: eleink a filozófiát olyan életmódnak tartották, ahol tudás és cselekedet, elmélet és gyakorlat mélyen összeforrt. Azt tartották, hogy az ember nem elsősorban gondolataival méretik meg, hanem inkább azzal, amit tesz.

A filozófia örök emberi kérdéseket feszeget: Ki vagyok? Miért vagyok itt? Mi szabja meg a gondolataimat és érzéseimet? A filozófus az, aki szüntelen keresi a válaszokat ezekre a kérdésekre, a filozófia pedig összhangot teremt a meglelt elmélet és a gyakorlati tapasztalat között. Olyan tevékeny szeretetről van tehát szó, amely áthatja gondolatainkat, érzéseinket és tetteinket, és amelynek segítségével jobban megérthetjük: kik vagyunk, honnan jövünk és merre tartunk, végső soron pedig közelebb visz a jó és igaz ember ideáljához, amelyre valójában mindnyájan törekszünk.

Abban segít az aktív filozófia – közelítsük meg akár a bölcsesség, a kultúra vagy az önkéntesség szeretete felől –, hogy felkutassuk, ki mit tehet a maga és közössége életében azért, hogy ennek az ideának a velünk született magját kicsíráztassa. Ehhez csak termékeny talaj kell, s ha megvan, sok-sok gondoskodás, hogy kihatjson, ami sarjadásnak indult bennünk.

A filozófia gyógyszer, nem sütemény	„Töltődj fel múzeummal!”	Pillangó cirkusz

A filozófia gyógyszer, nem sütemény

A fenti gondolat Senecától, a kétezer évvel ezelőtt élt római filozófustól ered. Biztosan azért, mert ő is találkozott már ún. „sütemény-gondolatokkal”. Ezek manapság leginkább a közösségi oldalakon terjednek virágos réttel és kiskutyákkal, meg néhány, az élet értelméről szóló velős bölcsességgel. „Mennyire igaz!” – sóhajtunk fel olvasásuk közben. A nehéz pillanatokban azonban ezek a léleksimogató gondolatok valahogy nem sietnek segítségünkre.

Ilyenkor szívesen betérnénk Lázár Ervin mesebeli, enyhet kínáló csodapatikájába. Van ott gyógyír kapzsiságra, hiúságra, lustaságra, sőt sértődékenységre is – egy velük a bökkenő, hogy csak saját magunknak kérhetünk orvosságot. Így persze nem kell egyikünknek se, hiszen melyikünk akarna szembefordulni a saját hibáival és megküzdeni velük? De mitől válik egy gondolat gyógyszerré? Mikor vesszük be mégis „örömmel” a keserű pirulát? Csakis olyankor, ha már régóta vergődünk egy-egy lelki nyavalyánk miatt kényszerű „szobafogságban”. Egyetlen esetben fogjuk beismerni a hibáinkat: ha feltett szándékunkká válik, hogy kijavítsuk őket.

A filozófia a bölcsesség szeretete. Nem a sütibölcsességeké, a hangzatos nagy szavaké, hanem az élő tudásé – azé a tudásé, amely megváltoztatja az életünket. Filozófusnak lenni azt jelenti, hogy nem törődünk bele többé saját tökéletlenségünkbe, és keresni kezdjük a változás lehetőségét; legelőször ott, ahol a legnagyobb hatalmunk van: saját belső világunkban.

Filozófiai kurzusunk erre tesz kísérletet: Görögországtól Kínáig, Egyiptomtól Tibetig számos kultúra és gondolkodó „csodapatikájában” keressük az önismeret, a valódi tettek és az emberek közti együttélés kulcsait azzal a határozott céllal, hogy ez a tudás a mi eszközünkké is váljon: belsőleg használatos elixírré, hogy jobbá tegyük magunkat, és ezzel egy kicsit a világot is.

Házunk táján

Ez is filozófia!	Éljünk harmóniában – a Holddal	Önkéntesség a Gellért-hegyen
Mi köti össze a Macskafogó Grabovsky-ját, a belső harcot, az orvoslást és egy ősi egyiptomi társasjátékot? Tovább	Elég némi tudás, odafigyelés és törekvés, hogy változtassunk életünkön? Tovább	Mire képes 120 önkéntes, 15 alpinista, 4 iskola tanárai és diákjai, ha egy nap összejönnek a Gellért-hegyen, hogy tegyenek valami jót? Tovább

---

A most kilencedik alkalommal megrendezett, hathetes rendezvénysorozaton 168 múzeum 1773 programmal készül országszerte. Az idei év újdonsága, hogy a múzeumok kilépnek az épület falai közül, és kiviszik a kiállítást az utcára, intézményekbe, bárhova, ahol felkeltheti az érdeklődést a múzeum iránt.  Budapesten például egy I. világháborús katona járja az utcákat – lehet vele bátran fényképezkedni – és a Lövölde tér is kiállítóhellyé alakul.

A fesztivál legizgalmasabb témaköre mégis a Csak itt, csak most – Pincétől a padlásig. Ennek keretében a múzeumok megnyitják azokat az épületrészeiket, termeiket is, amelyek az év többi napján nem látogathatók. Betekinthetnünk a múzeumok kulisszatitkaiba, bejárhatjuk az épületek titkos zugait, vagy éppen megismerhetjük egy-egy különleges műtárgy kalandos útját. Gyertyafényes kriptavezetés, vagy zseblámpás kalandtúra éppúgy megtalálható a múzeumok repertoárjában, mint a múzeumi szakemberek, régészek, történészek egy-egy épületről, egykori lakójáról, vagy éppen annak különleges műtárgyáról szóló, kevésbé köztudott, ám annál érdekfeszítőbb történetei.

További részletek a weboldalon: www.oszifesztival.hu