2015. február

A szellem szabadsága

Aki próbálta már saját kezébe venni a sorsát, talán tapasztalta, hogy nem lehet a szakadékon két kis ugrással átjutni. Lendületre, elszántságra és hitre van szükség, hogy a célra szegezett tekintettel elrugaszkodjunk. De vajon miből születnek azok a célok, amelyek képesek előhívni belőlünk legrejtettebb képességeinket? Mire építjük az életünket, (élet)elveink, meggyőződéseink kiállják-e az idő vagy akár csak mások kétkedésének próbáját? Mindennapi szerepeink és álarcaink mögé tekintve meglelhetjük valódi létkérdéseinket és rálelhetünk igazi mozgatórugóinkra, hogy megtudjuk, valójában mi hajt előre bennünket.

Maszkok nélkül könnyebben kiderül, hogy ugyan kicsit máshonnan, de mindannyian ugyanazt a világot szemléljük, ugyanaz a megismerés- és boldogságvágy hajt. Ezért minden olvasónkat szeretettel meghívjuk február 14-én 16.00-tól az Új Akropolisz nyílt napjára, ahol „Létkérdések egy tea mellett” mottóval közösen beszélgetünk, gondolkodunk arról, hogy létezik-e egy egész életre szóló életelv, mit jelent a Sors és meddig is terjed a szabadságunk, miközben kifürkészhetetlennek látszó útjait járjuk. A nyílt nap alkalmából szabad lesz a vásár is, minden programbelépőnk, kiadványunk és kézzel készült szimbolikus tárgyaink 25% kedvezménnyel vásárolhatók meg.

Február 17-én, A szellem és a gondolkodás szabadságának napján pedig ismét életre keltjük azt a szemléletet, amellyel Giordano Bruno kutatta a világot, aki korát megelőzve, és a rendelkezésére álló materiális eszközöket meghazudtolva olvasott a kozmosz könyvéből. Színpadi játékban elevenedik meg A kilenc vak szimbolikus története, megismerkedhetünk a jeles gondolkodó néhány alaptanításával és kerekasztal-beszélgetésekben feszegetjük az (ön)megismerés határait.

Szabadság-e, ha nem tudunk láncainkról?	Maszkok, álarcok - Te mit szeretnél lerakni?	Legjobb tudásunk

Szabadság-e, ha nem tudunk láncainkról?

„Fösvény idő, vak buzgalom, komiszság,
Irigység, pimaszság, gonosz szerencse,
S mi csak tévelygés, düh és durvaság van:

Gyengék, hogy egem elhomályosítsák,
Erőtlenek fátylat vonni szememre,
Nem tehetik, hogy szép napom ne lássam.”

A fenti verssorok Giordano Brunótól származnak, akit 1600. február 17-én elevenen megégettek „eretnek” nézetei miatt, amelyekben a szellem szabadságát, a heliocentrikus világképet, a világegyetem végtelenségét és a lélek halhatatlanságát hirdette. A 16. századi humanistát azóta is a szellem és a gondolat szabadságának egyik mártírjaként tartják számon. Később a tudomány sokat igazolt nézeteiből, művei mégis évszázadokon át tiltólistán maradtak.

Bruno kora óta sokat változott világunk és ahogyan a világot szemléljük. A szabad sajtó, a szabad véleménynyilvánítás, a vallási és lelkiismereti szabadság forradalma javarészt felszámolta a máglyákat és a tiltólistákat, és néhány évtizeddel ezelőtt a közvélemény még megegyezett abban, hogy a jövő, amely felé haladunk, a szabadság, a tudás és az emberi jogok kora lesz. Ma azonban mintha repedezni látszana ez a jövőkép: a társadalmi feszültségek kiéleződése, az újra fellángoló fanatizmus és ellenpontja, a terjedő cinizmus és közöny újabb sürgető kérdéseket vet fel a szabadság mibenlétével kapcsolatban.

Az egyik ilyen kérdés pont az információs társadalom példátlan nyitottsága és ugyanakkor sebezhetősége folytán merül fel. Elgondolkodtató, hogy mára már megszokottá vált, hogy a leghétköznapibb szolgáltatás igénybevételekor is kisregény-hosszúságú felhasználói szerződéseket írunk alá. Olykor olvasatlanul, hisz kinek lenne ideje elolvasni? Az interneten közölt hírek, történetek egy jelentős részéről pedig magunk is tudjuk, hogy koholtak. Azért végigfutjuk, mert érdekes – a világlátásunkat azonban észrevétlenül ezek is alakítják.

A ránk zúduló információáradat rászoktat bennünket, hogy hiányos adatok alapján hozzunk döntéseket és tájékozatlanul vagy féligazságok alapján formáljunk véleményt. Helyes dolog kiállni a véleményünkért, de különös módon az sehol sem elvárás, hogy véleményünk helyességéről, akár – utólag is – meggyőződjünk.

Nincs ezzel nagy gond, amíg fogkrémekről, telefonszolgáltatókról és cicás meg kutyás videókról formálunk véleményt és hozunk döntéseket. A gondolati séma azonban rögzül, és legközelebb már emberi kapcsolatokról, társadalmi folyamatokról és etikai kérdésekben fogunk sommásan, megalapozatlanul, ámde annál magabiztosabban ítélkezni. Ez pedig olyan csapda, amely a látszólagos szabadság ellenére a legmélyebb fogságba taszítja szellemünket, mert nincs nagyobb rabság annál, mint ha nem is tudunk láncainkról.

Bruno egy magyarul még nem olvasható művében, a Hősi megszállottságokban elmeséli kilenc ifjú szimbolikus történetét. Az ifjak a történet kezdetén egyetlen leány kegyeiért versengenek, majd egy isteni beavatkozás megpróbáltatások elé állítja és vakká teszi őket. Éveken keresztül bolyonganak a világban világtalanul, egy fontos lépést azonban már megtettek. Felismerték saját vakságukat, és ez lesz a kulcs, hogy végül visszanyerjék szemük világát.

Az ifjak vaksága képletes. Egyiküket az irigység vakította el, másikukat az önsajnálat, a harmadik a szűklátókörűség és az anyagiasság csapdájába esett, a negyedik látását az esztelen szenvedély vette el. Közben keserűen panaszolják, miképpen vakultak meg, és keresik a gyógyírt – azzal azonban már tisztában vannak, hogy vakságuk oka önmagukban rejlik, és csak saját maguk szerezhetik vissza tisztánlátásukat. Ha magunkénak érezzük a szellem szabadságának forradalmát, akkor kezdjük ezt ott, ahol a legnagyobb hatalmunk van: saját szellemünk felszabadításával.

Az igazságért olykor harcolni kell, de sokszor magunkkal, és nem valaki mással. Meggyőződéseink vállalásához ma is bátorság kell. A bátorság azonban nem egyenlő mások megsértésével, bántásával vagy semmibe vételével. A gondolkodás úttörőit minden korban gyanakvóan fogadta a közvélemény – de ez még nem jelenti azt, hogy minden másképp gondolkodó korszakalkotó zseni lenne.

Mielőtt lángelmévé válnánk, csakugyan fel kell nyitnunk a szemünket. De nem valami szlogenszerű „eltitkolt igazságra” kell rácsodálkoznunk, hanem legelőször a legegyszerűbbre, a szókratészi „tudom, mit nem tudok” bölcsességére. Fogadjuk meg egy másik nagy tanító, Konfuciusz tanácsát, és még mielőtt gyorsított eljárásban bölccsé akarnánk válni, szeressük meg a tanulást. Az önálló gondolkodás nemcsak pallérozza az elménket, hanem felelőssé tesz önmagunk, saját életünk iránt. Lehetőséget ad, hogy valóban saját döntéseket hozzunk.

Klebercz Orsolya

 

---

Házunk táján
 

Kalandozások Zamatbirodalomban	A szellem és a gondolat szabadságának napja	Polgári Természetőr Szolgálat Kutya-hegyi kirándulás
A Varázskör ifjú vándorai ezúttal Zamatbirodalom királyi főszakácsát segítették ki a csávából. Tovább	Hogyan őrizheti meg korunk embere a tisztán-látását és elfogulatlanságát a vélemények, féligazságok özönében? Tovább	Polgári Természetőr Csoportunk ezúttal vadkizárásokat javított, és kirándult egy jót a ködös, januári Kutya-hegyen. Tovább

---

Elsimított ráncok, elszakított láncok

Egyetlen nap alatt is számos szerepkörben állunk helyt, személyiségünk, vágyaink más-más vonásairól lebbentjük fel a fátylat, és a legkülönbözőbb erőket mozgósítjuk, hogy boldogulni tudjunk barátaink, munkatársaink, a család és más közösségeink körében. De mit tegyünk, ha nem mindig tudatosan bújunk bele egyik-másik szerepkörbe, hanem perszónánk (azaz álarcunk vagy személyiségünk) esetleg az orrunknál fogva vezet? Hogyan lássuk meg a szemünket eltakaró szemellenzőt, hogyan leplezzük le azokat a maszkokat, amelyek bizony már megértek az átformálásra, újraszínezésre? A február és a farsangi időszak jó alkalom arra, hogy levéssünk néhányat személyiségünk megkövesedett vonásai közül, és levessünk párat rozsdásan csörgő láncainkból. Olvasónkat ebben a következő idézetválogatás is segítheti, megannyi bölcs gondolattal arról, hogyan és mely szerepeknek, álarcoknak érdemes ebben az időszakban búcsút intenünk.

„Ha olyan szerepet vállalsz, amely az erődet túlhaladja, akkor egyrészt ebben is kudarcot vallasz, másrészt pedig azt is elszalasztod, amelyet képes lettél volna betölteni.”
(Epiktétosz)

„Mindenkinek meg kell ismernie önmagát, nem pedig önámításba esni. Ha hazudunk önmagunknak, ha más képet festünk önmagunkról, saját valóságunk elől, s így a javulás és a növekedés lehetősége elől menekülünk.”
(Delia Steinberg Guzmán)

„Nem az vagyok, ami megtörtént velem. Az vagyok, amivé válni akarok.”
(Carl Gustav Jung)

Azt mondták... az álarcokról – további idézetek >>>
 

---

Folytasd a sort!

Kedves Olvasónk!

Próbáltál már megszabadulni valamilyen álarctól, szereptől, szokástól? Mi segített benne? Honnan vetted a inspirációt? Ha van olyan idézeted, gondolatod, amelyet örömmel megosztanál másokkal, küldd be az elehir[kukac]ujakropolisz.hu (elehir[at]ujakropolisz[dot]hu) e-mailcímre!
Beküldési határidő: február 25.

A legjobb idézetek beküldőit 2-2 db ajándékjeggyel jutalmazzuk, amelyek beválthatók egy tetszés szerinti programunkra, illetve közzétesszük márciusi számunkban!
 

---

Kitekintő

Sárkány, farkas, démon... vagy egyszerűen csak a rosszabbik énünk? Mindnyájunknak meg kell küzdenie vele nap mint nap, hogy legjobb tudásunk szerint tegyük, amit tennünk kell. Az alábbi kis videó bár elsősorban női próbákat sorjáz, de a kihívás, hogy adott helyen és pillanatban „beleálljunk a helyzetbe”, életkortól és nemtől független feladat.