|
|
Ha Te változol, minden változik |
Kattanj rá a filozófiára!
EGER
2015. október 5. hétfő, 18.30
SZÉKESFEHÉRVÁR
2015. október 6. kedd, 18.30
További időpontok: okt. 13., 20.
BUDAPEST
2015. október 8. csütörtök, 18.30
További időpontok: okt. 15., 22.
2015. október 13. kedd, 18.30
További időpontok: okt. 20., 27.
SZEGED
2015. október 21. szerda, 18.30
További időpontok: okt. 28., nov. 4.
2015. október 27. kedd, 17.30
További időpontok: nov. 3., 10.
|
|
GYŐR |
FILO-Pont, Kálóczy tér 15.
Zenekuckó – Játék a dalok szárnyán
2015. október 4. vasárnap, 10.00
Végtelen pillanatok
2015. október 15. csütörtök, 18.00
Hotel Famulus Pódium étterem, Budai út 4–6.
FILO-Filmklub
Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz
2015. október 19. hétfő, 18.00
KOZI drink bár – Városház tér 3.
Élj túl, hogy segíthess!
2015. október 26. hétfő, 18.00
További győri programjaink
|
|
|
Őszi számvetés
Ősszel termést szüretelünk, számot vetünk, hogy mit sikerült megérlelni ebben az esztendőben. A ciklusok folyamatos váltakozása, az évszakváltás ritmusa arra késztethet, hogy hosszabb távra is tervezzünk. Ma, amikor napestig gépek és kütyük mellett ülünk, szinte luxusnak tűnik minden szellemünkre szánható minőségi óra vagy perc. Ez azonban eltávolodáshoz vezet legbenső lényegünktől, és időről időre égető hiányként tör elő.
Talán éppen az elmélyedés iránti természetes vágy tükröződik abban is, hogy a Facebookon a legtöbb most menő borítókép tágas természeti tájat ábrázol. Magas hegyeket, elterülő réteket, folyópartot vagy tengert. Lehet, hogy így adunk magunknak teret, hogy kicsit a horizontot kémleljük? Egészséges kompenzálásként vonzódnánk a távlatokhoz, mert ezek segítenek csendes üzemmódba kapcsolni lelki szinten? Mindenkinek ismerős, hogy töméntelen megterhelő inger ér bennünket, amelyeket már-már képtelenség feldolgozni. Fernand Schwarz azt írja Összpontosítás és belső felébredés című könyvében, hogy: „Nem az a fontos, hogy mindent lássunk, hanem az, hogy a lényeget lássuk”.
Nem az a fontos, hogy tennivalóink listája a lap aljáig kígyózzon – és gondolatainkban még annál is tovább –, és véletlenül se maradjon ki semmi, hanem az, hogy a távlatok szempontjából fontos dolgokat kézben tartsuk. Akkor nem markolunk majd túl sokat, és vetés előtt alaposan megrostáljuk megérlelt gondolatainkat elménkben-szívünkben, hogy elválasszuk a pelyvától. Elég, ha azokat a gondolatmagokat őrizzük meg, amelyek lényeglátó részünknek a legfontosabbak. Hogy a nemesebb forduljon bennünk termőre.
E havi számunkban:
Hegymenetben, tudatosan
A 20. Erénynek erejével novella- és esszépályázat kiírásában arra biztattuk a vállalkozó kedvű tollforgatókat és billentyűkattogtatókat, hogy a megadott mottók segítségével járják körül a „Ha te változol, minden változik!” témát. A 2015. szeptember 19-én kihirdetett győztes, Szűcs Ágota pergő érvelésű esszéje minden ítésznél elvitte a pálmát kifejező címével, végigvezetett példáival és egységes vonalvezetésével. A szerző gondolatmenetében Jorge Angel Livraga velős megállapításán töprengett el: „Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, hiszen létezik egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között”.
Amikor először elolvastam az alcímül választott idézetet, erős ellenállás ébredt bennem az üzenete iránt. Cáfolni támadt kedvem, érvelni vele szemben. Szinte veszekedtem magamban ezzel a mondattal. Az első reakcióim azok voltak, hogy ennek értelmében az alacsony, erősebb kötésű kislánynak a balettintézetbe kellene jelentkeznie, a félős, tudósforma, lámpalázas kisfiúnak színésznek állnia, a cserfes, divatlapokat bújó, bájos fiatal nőnek, aki tehetséges sminkes lehetne, inkább számvitelt tanulnia? Hiszen számukra ez a döntés az elképzelhető legnehezebb kihívást hozná – de valóban ez lenne a legmegfelelőbb cél a számukra? Tisztán a nehézség foka lenne az a tényező, ami meghatározza az irányt, amelyet követnünk kellene?
Úgy hiszem, minden embernek megadatott valamilyen természetű adottság vagy tehetség, és a siker felé részben az vezet, ha ezt minél inkább felfedezzük önmagunkban, és ezt kiaknázva élünk. A fenti példaként említett alacsony, tömzsi kislány talán csodás grafikus lehetne, ha épp ehhez kapott tehetséget, a lámpalázas kisfiúból olyan mérnök válhat, aki a közösség javát szolgálja azzal, hogy hidakat vagy víztisztító rendszereket tervez, a bájos fiatal nő pedig, ha sminkesnek tanul, a szépséget hozza el az életünkbe.
Amikor először találkoztam a fenti idézettel, úgy éreztem, a lehető legnagyobb nehézség választása mint életvezetési elv elvenné ezektől az emberektől azt a pályát, amelyen könnyen és valós képességeik szerint sikeresek lennének. Amennyiben az olvasó is így érezte, maradjon velem, és gondoljuk át újra, mi mást adhat még ez az idézett sor nekünk, ha mélyebben kibontjuk az értelmét.
A kihívás nehézségének mértéke önmagában nem egyenesen arányos azzal az értékkel, amit általa teremthetünk, ezt a fenti, bevezetésként leírt példákkal már bizonyítani vélem. Ezzel szemben úgy gondolom, az idézett mondat lényege ennél összetettebb. Az alábbi szöveg egy olyan utazásra invitál, ahol kifejtem, miért gondolom így, és miért hiszem azt, hogy megfontolandó üzenetet hordoz a fent idézett mondat.
Számomra az kulcs ehhez az üzenethez az volt, amikor a fókuszt áthelyeztem a „nehéz” fogalmáról az „értékes” szóra. A nehézség mértéke, amint már kifejtettem, az én értelmezésem szerint nem elegendő ahhoz, hogy önmagában irányt mutasson. Hiába lenne nekem, kezdő autóvezetőként, elképzelhetetlenül nehéz vállalkozás megtanulni buszt vezetni, mégsem hiszem azt, hogy ez egy olyan cél lenne, ami valós értéket hoz az életembe, csak azért, mert számomra nagyon nehéz lenne elérni. Amint viszont elkezdtem a „nehéz” helyett az „értékes” fogalmának szemszögéből értelmezni a mondatot, új mélységet kapott a szöveg. Az „értékes” mint sarokpont azt kérdezi a döntés előtt álló embertől: mi számodra az, ami igazi értéket képvisel? Erre a kérdésre nincs univerzális megoldás, csak személyes és egyedi válaszok vannak. A fent említett, jó grafikai érzékkel rendelkező kislány számára valós érték lehet a különböző betűtípusok és vonalvezetési technikák ismerete, a fiú szemében, aki talán egyszer mérnök lesz, értéket jelent a mechanika és statika tudománya, a cserfes, bájos, mindig vidám sminkes-tanonc lány pedig értéknek tartja a szemöldök szép ívét és a kozmetikai szerek használatának fortélyait. Az értékeink egyéniek, személyesek, és elsődleges feladatunk felismerni, tudatosítani őket, teret adni nekik az életünkben. A fent felhozott példák persze elég specifikusak, természetesen sokunk számára a legfontosabbak olyan értékek, melyek közös metszethalmazt alkotnak más emberek által fontosnak tartott értékekkel, legyen az például az igazmondás, a hűség, a pontosság, a megbízhatóság, az egészség védelme, és így tovább. Szándékosan azért hoztam ennél kevésbé általános példákat, hogy érzékeltessem, az, hogy mit tartunk értéknek, illetve mi az, ami felé vágyunk, csak a miénk, csak mi magunk állíthatjuk össze azt az érték-palettát, ami alapján definiáljuk a céljainkat. Az irány meghatározásánál tehát, ahogy az első részben beláttuk, nem önmagában a feladat vagy cél nehézsége lehet a jó mérce, hanem az, hogy a szívünkben az értékeknek fenntartott polcon milyen értékek sorakoznak, mert ezek kell, hogy megadják a céljaink irányát.
Most, hogy beláttuk, mi lehet az értékesség jelentősége az idézetben, figyelmünket irányítsuk újra a nehézség fogalma felé. Ha az előző bekezdéssel véget érne ez az elemző szöveg, akkor elértünk volna oda, ahová elég gyakran terel minket az a manapság egyre népszerűbb életvezetési elv, mely szerint hagyni kell a szívünket megálmodni egy célt, majd azáltal, hogy az elme erre a vágyra fókuszál, előbb-utóbb megteremtődik a kívánt eredmény a realitás szintjén is. Anélkül, hogy ezt az elvet bírálni szeretném, és tisztelettel fejet hajtva az elme teremtő képességét hirdető eszmék előtt, ezen a ponton szeretném felhozni a talán már sokak által megtapasztalt szobabicikli-vásárlás allegóriáját (a szobabicikli behelyettesíthető tetszőleges otthoni fitneszgéppel). Továbbolvasom
Házunk táján
Mind magvetők vagyunk
A gabona, különösen a búza, különleges szerepet tölt be az emberiség életében. A régi mítoszok isteni adományként írják le a kenyér legfőbb összetevőjét. Egyiptomban az újjászülető Ozirisz ajándéka, aki egyúttal törvényt is adott a népnek, és az istenek tiszteletére tanította az emberiséget. A görögök szerint Démétértől, a ciklusok örök törvénye fölött őrködő anyaistennőtől származik ez a kultúrnövény.
A „törvényadók” ajándékát éppen ezért előszeretettel használták az ismeretlen, mégis isteni rendelés szerinti jövő kifürkészésére. Az Ozirisz formájú gabonabábuktól kezdve a Luca napi magyar népszokásokig a búzacsíra növekedéséből sokfelé jósoltak, és összefüggésbe hozták vele az elkövetkező időszak jellegét.
Ahogy a búza fejlődése a külvilág változásait vetíti előre, úgy szimbolikája belső világunkra is vonatkoztatható. Akár az anyaföld, mi magunk is újra és újra elültetünk a lelkünkben egy-egy gondolatmagot: egy nézetet vagy valamilyen tudást azzal, hogy a gondolatot tettre váltjuk. Így tud a mag megkapaszkodni, mert tettekkel öntözni kezdjük, és ettől érlelődik bennünk is sajáttá a tudás. Minél pontosabban igyekszünk megvalósítani, annál dúsabb lesz a sarjadás, és az állandó gondozástól a tapasztaláskalászok idővel termőre fordulnak. A ciklus végén pedig learatjuk a következményeket: a tapasztalattá sűrűsödő termést.
A kalászok közé eleinte jóféle búzának látszó, de végül konkolynak bizonyuló tévedések, alaptalan vélekedések is keveredhetnek. Ám ahogy a konkoly jelenlétében a búza is nagyobbra nő, a tévedések is előrevihetnek minket annyiban, amennyiben tanulunk belőlük, és helyesbítjük gondolatainkat és cselekvésünket. Ani egyiptomi írnok szavaival: „Az emberi szív olyan, mint egy magtár: sokféle választ rejt magában; válaszd ki a megfelelőket, és azokkal fejezd ki magad, de vigyázz, hogy a rosszakat magadban tartsd”.
A gondosan válogatott magokból aztán már igazán tápláló kenyeret lehet sütni, vagy újra el lehet vetni őket, másokkal is megosztani, hogy – a megfelelő talajra hullva – a ciklusról ciklusra haladó fejlődés jegyében mind gazdagabb termést hozhassanak. Mert mindannyian magvetők vagyunk: szántunk, vetünk, aratunk – szándék, szó és tett szintjén is.
Torma Réka
1. Ianus, „a kétarcú” a kezdetek istene volt Rómában. Templomának kapuját olyankor nyitották ki, amikor…
a) elkezdődött az új év, mert minden kezdet egy új lehetőség.
b) nagy győzelmet ünnepelt a város, hiszen a győzelem után lehet újra elkezdeni építkezni.
c) háborúba vonult a hadsereg, mert minden változás harccal, nehézségekkel jár.
2. Vajon miért tettek valamennyi korban az ajtók, kapuk fölé vagy mellé ember-, állatábrázolásokat?
a) Hogy ezzel is szépítsék a házat, templomot, és mutassák a bent lakó – legyen az ember vagy isten – hatalmát és gazdagságát.
b) Ezek a sokszor szörnyű alakok védelmezték a belső teret: beengedték, aki jó, kint tartották, aki rossz szándékkal érkezett.
c) A 19. századi Európában is dívott az animinizmus, amelynek jegyében stilizált állatfigurákat véstek mindenhová, így ajtók, kapuk fölé is.
3. Melyik mondat állt a híres delphoi jósda bejárata fölött? Mire emlékeztette a belépni kívánókat?
a) Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! – A jósdában végre elmondták, mit rejt a jövő, ettől kezdve fölösleges volt reménykedni vagy csüggedni. Az istenek rendelését el kell fogadni és kész.
b) Ismerd meg önmagad! – A jós közvetíti ugyan az istenektől származó sugallatot, ám ezt csak az tudja helyesen értelmezni, aki ismeri a jóslatkérőt: önmagát.
c) Szezám, tárulj! – Ali baba meséje őrizte meg az utókornak a varázsszót, amely feltárta a jóslatkérő előtt a jövőt. Aki nem ismerte a mágia alapját képező varázsszavakat, azzal Apollón papjai szóba sem álltak.
elehir[kukac]ujakropolisz.hu (Írd meg nekünk) tippjeidet! A helyes megfejtők között jegyeket sorsolunk ki, amelyek beválthatók egy tetszés szerinti programunkra.
Kitekintő
Filozófus vagy csodabogár?
Van, hogy csodabogárnak érzed magad, mert érdekel, hogy mi folyik körülötted és benned – a testnedveiden kívül? Vagy mert foglalkoztat, hogy van-e élet a halál után, no és előtt?
Tudtad, hogyha ehhez hasonló kérdéseid vannak, ha izgatnak a válaszok és hajlandó vagy őket tettekre is váltani, akkor filozófus, a bölcsesség keresője vagy?
Ha nem hiszed, tégy egy próbát! Útkeresőknek szóló gyakorlati filozófiakurzusunkon felelevenítjük a régi korok tudását. Kalandozunk a misztikus Tibet, az ősi Egyiptom, a buddhista filozófia, a görög és római bölcsek világában és gondolatai között. Megismerjük, mit tanítottak az emberről, az együttélésről, múltról és jövőről, és tükrükön át ismerkedünk saját magunkkal is: ahol jól megfér a filozófus és a csodabogár.
|