2016. június – Alkotó filozófia

Alkotó filozófia – filozófus alkotók

„Az ember életében két megrendítő esemény van. Az egyik, amikor megszületik, a második, amikor rájön, hogy miért.” – idézte Mark Twaint egy interjújában a kilencszeres Grammy-díjas Wayne Shorter dzsessz-szaxofonos, aki áprilisban Magyarországon koncertezett.

A 20. század egyik legnagyobb élő dzsesszművésze többek között arról nevezetes, hogy megújította a stílus harmóniarendszerét, majd a Weather Reporttal a dzsessz és a rockzene olyan eredeti szintézisét hozták létre, amely közel húsz évre meghatározta az amerikai dzsesszéletet.

Kísérletező kedvét gyerekkorából eredezteti és a nyitottságot az egyik legnagyobb értéknek, míg annak hiányát az egyik legnagyobb veszélynek tartja. „Az emberek eldobják maguktól a kutatás- és kalandvágyukat és a kíváncsiságukat, amikor felnőnek. (…) Az üzenetemmel arra motiválnék mindenkit, hogy ne fossza meg magát az önkifejezés jogától, legyen az festészet, tánc, zene, írás, bármi, amiben kiteljesedhet. Ahogy van az Orvosok Határok Nélkül, úgy kell egy Emberek Határok Nélkül mozgalomnak is lennie, ami minden gyermeket a bölcsőtől segít abban, hogy megmaradjon embernek.”

De mitől maradhatunk felnőttként is határok nélküli emberek? Vagy olyanok, akik képesek ledönteni a korlátaikat, mert nagyobb távlatok felé haladnak? A titok talán éppen abban rejlik, hogy szól-e a zene belül. Az örök kérdezőnek nem szabad elnémulnia, létfontosságú, hogy újra és újra meg tudjuk válaszolni magunknak a lényegünket érintő kérdéseket: Ki vagyok? Honnan jöttem? Miért születtem?

Ahogy a művész képes a sokak előtt rejtve maradt szépet felfedezni a világban, és alkotásain keresztül (reflektor)fénybe állítani, a filozófus ugyanezt teszi önmaga értékeivel. A világ rejtett kincseiből, a jóságból és igazságosságból erőt merítve tesz azért, hogy saját műalkotásán: életén keresztül tegye mindezt megfoghatóvá önmaga és mások számára. A szép, jó és igaz hangjaiból kicsengő harmónia pedig megrendítő élményt ad – belátható határok nélküli távlatokat.

Aki látja a szépet, az a jót is látja	Mi a közös a fotózásban és a filozófiában?	Kezedben a hősiesség!

Aki látja a szépet, az a jót is látja

A szép és a jó nyomába erednek hétről hétre az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Athéné kézműves műhelyének tagjai, amikor leülnek az éppen készülő alkotásuk mellé. Fém- és famunkák ugyanúgy szerepelnek a repertoárban, mint a varrás, a dekupázs, a selyemfestés vagy a műkő kisplasztikák öntése és festése. De hogy kapcsolódik össze kézművesség és filozófia? Erről beszélgettünk Doba Évával, az alkotóműhely vezetőjével.

Az iskola kézműves műhelye jövőre ünnepli 20. születésnapját. Miért fontos már ilyen régóta, hogy a bölcsesség keresése találkozzon az anyag megmunkálásával?

A kézművességgel a legkézenfekvőbb célunk az, hogy egyszerre szép, jelentéssel teli és hasznos tárgyakat hozzunk létre. Ez azonban csak az egyik oldala a műhelymunkának, ami nemcsak az anyag formálásáról szól, hanem az önmagunkon végzett belső munkáról is. Alkotás közben lehetőségünk nyílik, hogy fejlesszük kreativitásunkat, szépérzékünket, erősítsük magunkban a mozdulatok irányításához szükséges pontosságot, az apró részleteket kutató figyelmet, a koncentrációt és a kitartást, hiszen nem megy minden elsőre tökéletesen.

Persze már rövid távon is sok jótékony hatása van, hiszen akár fél óra is elég lehet ahhoz, hogy kiszakadjunk a mindennapi pörgésből, lecsendesítsük csapongó gondolatainkat és érzéseinket, és az alkotásra való összpontosításnak hála összerendezzük magunkat. Mindez kell is, hiszen a zaklatott ember mozdulatai kapkodóak, darabosak, ami meglátszik a kész művön is.

Azért a mozdulatok irányítása kézügyesség kérdése is, nem? Mekkora a tehetség szerepe a munkátokban?

A tehetség kétségkívül „isteni adomány”, de meggyőződésünk – és sokéves tapasztalatunk –, hogy mindenkiben rejlik egyfajta alkotóképesség, teremtőerő, ami a műhelymunka során felszínre törhet. Ez gyakorlással és türelemmel fejleszthető, ezért akit vonz valamilyen kézműves tevékenység, bátran próbálja ki. Nem a végeredmény a legfontosabb, hanem az, hogy lépésről lépésre haladunk és fejlődünk. Soha ne a többiekhez hasonlítgassuk magunkat, inkább azt figyeljük, hogy önmagunkhoz képest mennyit fejlődtünk. A tárgyak jól nyomon követhető visszajelzést adnak erről.

Régóta éled a filozófiát életmódként. Mit jelent számodra a kézműves mesterség philoszophoszként, azaz a bölcsesség szerelmeseként?

A műhely egy filozófiai iskolában sokkal több, mint egyszerű kézművesség. Célunk az is, hogy felelevenítsük a klasszikus művészet „arany arányait”, a lelket tápláló szépséget és harmóniát, amely megihlet alkotót és szemlélőt egyaránt. Ezért is foglalkozunk a szimbólumok kutatásával, megértésével, mélyebb rétegeik feltárásával.

A klasszikus kultúrákhoz nyúltunk vissza ihletért, amely számos példáját adja a szimbolikus tartalom és harmonikus forma egységének: ókori egyiptomi, görög, római, azték, maja, indiai és persze magyar motívumokból merítünk. Az Athéné-műhely legrégebbi ajándéktárgyai olyan műkő kisplasztikák, amelyek nemcsak esztétikusak, hanem egyben emlékeztetnek valamilyen örök értékre.

Ezt hogyan képzeljük el a gyakorlatban? Mi történik ember és szimbólum között?

Életre kel a szimbólum. Bennünk is, és fizikai értelemben is. Faragás, festés közben sok olyan részlet előtűnik, amelyek felett egyszerű szemlélőként talán átsiklanánk. Az anyagon túl egy ideával vagy szellemi képességgel is dolgozunk magunkban ilyenkor. Így amikor kézbe vesszük az egyiptomi szkarabeuszt, amely Hepert, a felkelő Napot szimbolizálja, tudjuk, hogy bennünk is ott rejlik a mindenkori Heper ereje, annak az embernek a jelképe, aki képes minden nappal belül is megújulni.

Kairosz alakja arra inspirálta görög elődeinket, hogy próbálják üstökön ragadni egyetlen hajtincsét: az elérkező kedvező pillanatot. Akinek ez sikerül – kétezer éve vagy ma, nincs különbség –, az tud élni a lehetőséggel és az alkalmas időben lép álmai megvalósítása felé. Az így szerzett tudás és tapasztalat az alkotási folyamat szerves részévé válik.

Mennyire adnak teret ezek az alkotások az újításnak, vagy mennyire maradnak hagyományhűek?

Az alapanyagok természete eleve keretet ad, ha úgy tetszik, egyfajta kötöttséget jelent. Amikor műkővel, vassal, fával, selyemmel vagy üveggel dolgozunk, figyelembe kell vennünk a megmunkálandó felület tulajdonságait. Másrészt a különböző motívumok részletei, a szimbólumok színei mind-mind fontos jelentést hordoznak, ezért minél autentikusabb ábrázolásra törekszünk.

Eközben viszont szabadságunkban áll folyamatosan fejlődni, kísérletezni, tökéletesedni, újítani magunkon, ami azon mérhető le, hogy képesek leszünk egyre szebbet alkotni. Ebben végtelenek a lehetőségek. A platonikusok nyelvén fogalmazva: aki látja a szépet, az a jót is látja. Az arányok, színek és a szimbólumban rejlő tanítás együtt adják a tárgy szépségét, amelynek látványa harmóniát szül a lélekben, így közelebb visz a Jó ideájához. Voltaképpen minden ilyen ősi jelentésű, mai technikával készült alkotás is egy-egy szellemi üzenet arról, ami minden emberben közös. Az alkotó szerepe, hogy ezek látható formát öltsenek.

 

Bár a fotó elsősorban a látható formavilágot jeleníti meg, a filozófia pedig a láthatatlan lényeget igyekszik megragadni, mindkettő a világ megismerésének egy-egy lehetséges és járható útja. A kettőt ráadásul remekül lehet ötvözni is, amire jó példa Pierre Poulain Izraelben élő francia fotós és filozófus internetes blogja, ahol a lencsevégre kapott pillanatok mellé a láthatatlant felvillantó gondolatokat társít.

Viszonyulások

„A fotográfia néhány mestere számára, mint amilyen például Henri Cartier-Bresson volt, a »geometria« a legfontosabb. Ez a »geometria«, ahogy ő nevezte, kiemeli az arányokat, a tárgyak, formák, a fény és árnyékok vagy éppen – ha nem fekete-fehér képről van szó – a színárnyalatok egymáshoz való viszonyát.

Ugyanígy van ez az életben is, hiszen sokszor a másokhoz való kötődésünk, az egymással megélt bensőségesség és a bennünket körülvevő kapcsolati körök válnak a legmeghatározóbbá. A harmónia az emberi kapcsolatokban egyensúlyt, szépséget és boldogságot teremt. Akárcsak a fényképezésben.”

Pierre Poulain

Odún innen, tojáson túl	Misztériumszínház Keleten és Nyugaton – az újjászületés színtere	Csiribiri varázslat
Májusi madármustránkon bepillantást nyertünk, hogy hányan és kik lakják idén a Kutya-hegyen 2010-ben kihelyezett mesterséges odúkat. Tovább	Képzeljünk el egy színházat, ahonnan az előadás végén más emberként távozunk, mint ahogy érkeztünk. De vajon mi adta a japán nó és a görög misztériumszínház „varázsát”? És mit tanulhatunk tőlük mi? Tovább	A pécsi Csiribiri Tanoda a látható és láthatatlan szépség témájával várta a játszani vágyó piciket és tartalmas beszélgetésre nyitott szüleiket anyák napján. Tovább

Ajánló

Kezedben a hősiesség!

Szimbólumfestő kézműves workshop és hősbemutató a Főnix Kultúrműhelyben a Múzeumok Éjszakáján

Kelts életre egy szimbólumot!

Fess saját kezűleg magyar és antik szimbólumokat ábrázoló műkő fali díszt otthonra vagy ajándékba! A kézműves workshopon két festékréteg között megismerkedhetsz az egyes szimbólumok jelentésrétegeivel, és a hozzájuk kapcsolódó hősi mítoszokkal is.

Megtudhatod, hogy milyen héroszokat segített és védelmezett Athéné a görög mítoszokban, hogyan vezette a Napot jelképező csodaszarvas a magyar mondák szereplőit vagy hogy miért tartották az egyiptomiak a szkarabeuszt a jobbra törekvő, fejlődés útját járó, mindig újjászülető ember szimbólumának.

Hősbemutató hétpercesek

Hősök, újítók, felfedezők, akik előmozdították a fejlődést, korszakalkotót hoztak, átalakítóan hatottak a tudományra, művészetre, közéletre és a gondolkodásmódunkra. Mi tette őket naggyá, mi mozgatta őket? Honnan indultak és hová jutottak el? Ókori és újkori, magyar és világpolgár, női és férfi hősök szellemiségét idézzük meg hét-hét percben. Ők kezükbe vették a sorsukat, és kitartóan munkálkodtak. Téged ki inspirál?

16.00–16.40 Seneca, Karinthy Frigyes, Brunszvik Teréz, Yamaoka Tesshú, Aiszkhülosz
18.00–18.40 Zrínyi Miklós, Lakatos Menyhért, Wangari Maathai, Paracelsus, Florence Nightingale
20.00–20.40 Marcus Aurelius, Winston Churchill, Veres Pálné, Szilárd Leó, Jane Goodall

Kiállítás és gondolatébresztő kvízek

Az alkotómunka és a hősi példákról szóló beszédek szünetében a látogatók megtekinthetik a bölcsesség nagyjait bemutató Ariadné Fonala kiállítást (Giordano Bruno, Helena Petrovna Blavatsky, Konfuciusz, Marcus Aurelius, Paracelsus, Platón, Seneca, Szókratész), és filozófiai-önismereti kvízek mentén beszélgethetnek az olvasottakról.

További részletek itt.