 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Az önkéntességről, avagy jó tett helyébe jót várj „A valódi önkéntesség átalakítja az embert, mert arra készteti, hogy a legjobbat adja magából, erősíti a legnemesebb, legjobb, legnemeslelkűbb, legtestvéribb részét.”(Beatriz Diez Canseco)
Talán nem is gondolnánk, de az önkéntesség szinte kivétel nélkül mindannyiunk életének a része. Önkéntesség, amikor segítünk a szomszédunknak valami apróságban, amikor átadjuk a helyünket a buszon, amikor átkísérünk egy látássérült embert az úttesten, amikor ellenszolgáltatás nélkül részt veszünk egy közösségi rendezvény szervezésében stb.  Egy közös jó ügyért önzetlenül cselekedni ősidők óta az egyetemes emberi értékek közé tartozik. Emberségünk része, hogy hiányt szenvedő társaink láttán felébred bennünk a segítségnyújtás vágya, függetlenül társadalmi szerepeinktől. Néha a cselekvés mégis elmarad. Talán nem tudjuk, mit is tehetnénk, hogy ténylegesen szükség van-e ránk. Vagy talán attól tartunk, hogy csak ártanánk egy megfontolatlan mozdulattal. Hol és mikor érdemes segíteni? Hogyan dönthetünk és cselekedhetünk helyesen? Mik a saját erőink, amelyekkel mások hasznára lehetünk?A valódi önkéntesség abból áll, hogy látjuk az égető hiányt, szükségleteket és nem hagyjuk őket kitöltetlenül és megoldatlanul. Ehhez fontos, hogy az ember tudja, hogy mit érdemes mondani vagy tenni az adott helyzetben, és hogy eszerint is cselekedjen, hasznára válva ezzel a környezetének. A régi anekdota szavaival élve, van, hogy „halra” van szükség, máskor pedig arra, hogy „halászni” tanítsunk. És van, amikor egy, a társadalom perifériájára szorult embernek egy jó szó vagy pár perces beszélgetés, mialatt teljes értékű embernek érezheti magát, többet jelent bárminél. A körültekintő segítségnyújtáshoz hozzátartozik mindemellett a határaink, korlátaink felmérése, a (vész)helyzetekre való tudatos felkészülés, erőink fejlesztése is. És persze  mindez sokkal hatékonyabb, ha szervezetten, többen együttműködve próbálunk tenni valamit a körülöttünk élőkért, legyen szó embertársainkról vagy a természetről. Hiszen mindannyian értünk valamihez. Ha ezeket a tapasztalatokat megosztjuk, akkor kölcsönös tanuláson és tanításon alapuló, színes, egymást kiegészítő, kreatívan alkotó közösség jöhet létre. A közös nemes célért összedolgozó csoportokban megélhetjük az egymáshoz tartozást, mindenki megtalálhatja az érdeklődésének és képességeinek megfelelő feladatkört, annak minden szépségével, felelősségével és kihívásaival együtt. Ez a békés együttélés és a jobb minőségű élet alapja, amely lehetővé teszi, hogy az egyes emberek fejlesszék képességeiket.Szép fokozatosan a korábbi bizonytalanság, tétovaság helyébe az a tapasztalat kerül, hogy van miből adnunk. Van tudásunk, amit megoszthatunk, és két karunk, amellyel a tudás birtokában már helyesen cselekedhetünk. Van időnk egy mosolyra, vannak szavaink, amelyekkel kifejezhetjük egymás iránti tiszteletünket. A tettekre váltott ideák jellem- és közösségformáló hatása pedig lépésről lépésre velünk együtt a világot is jobbá teszi. Udvardi Veronika
Előfordult már, hogy segítettél volna, de haboztál, nehogy csak tovább ronts a helyzeten? Tanulj, hogy segíthess kurzusunk segít felkészülni, hogy sikeresen megőrizhesd a lélekjelenléted, amikor szükség van rád, és tudd, hogy mit kell tenned. E havi számunkban:
Delia Steinberg Guzmán
Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke Kedves Hírlevélolvasó!
Előző havi számunkban arra buzdítottuk olvasóinkat, hogy osszák meg velünk gondolataikat az önkéntességről verses formában. Köszönjük a beküldött pályaműveket, a győztes Schneider Tamás alkotása lett:
Megváltoztatni a jövőt  Szerencsehozó talizmánok, szerelmi bájitalok, jósok, vudubabák, fekete macskás vagy kéményseprős babonák… Mióta világ a világ, az ember próbálta kifürkészni és kedvére alakítani a jövőt, és megragadott ehhez minden látható és láthatatlan eszközt. A talizmánokat, ráolvasásokat és más praktikákat általában az élet olyan területein alkalmazzák, amikre nincs elég nagy befolyásunk, ahol túl sok az ismeretlen tényező, ahol „megáll az ész”, és ezért a láthatatlan erők segítségét vágyjuk. Ilyenek lehetnek a szerelem, az egészség, a szerencse, a gazdag termést hozó jó idő, a (hadi) siker vagy hogy haragosunk elnyerje méltó(nak tartott) büntetését.Érdekes módon a Magyar néprajzi lexikon mégis végtelenül egyszerű meghatározást ad a mágiára: „Az események befolyásolásának »művészete«”. Eszerint pedig éppúgy mágikus tett lehet elvégezni mindennapi feladatainkat, mint elmondani egy varázsigét. Persze a lexikon is hozzáteszi, amit a köznyelv beleért, hogy a mágia művelője rendszerint valamilyen titokzatos tudás birtokában cselekszik. De tűnjön a mágia bármilyen „ködösnek”, misztikusnak, alapvetései mégis logikusak: egyik fő módszere például az analógia törvénye. Eszerint a hasonló dolgokra hasonló törvényszerűségek vonatkoznak. Mindez a tudományos kutatásban is elfogadott megközelítés, és bár elsőre tudomány és mágia ellentétes fogalmaknak tűnnek, szorosabban összekapcsolódnak, mint hinnénk. „Nincsenek csodák, csak a tudás különböző szintjei léteznek. A jelenség önmagában másodrangú; a babilóni pap, aki ámulatba ejtette a népet az egyik kezéből a másikba cikázó, mesterséges kis villámokkal, ma egyszerű elektrotechnikusnak számítana. Szent Patrik pedig vegyésznek, aki tudja, mi történik, amikor vizet öntünk a fehér foszforra vagy az oltatlan mészre.” (Jorge Angel Livraga) Úgy is mondhatnánk, hogy mágia az, amikor az ember közel férkőzik a természethez, megfigyeli, megismeri, vele együttműködve cselekszik, és ezért olyan jelenségek mennek végbe, amelyek mindazok szemében, akik nem ismerik ezeket a törvényszerűségeket, csodának tűnnek.  A hétköznapi ember vágyai kielégítését célzó, különösebb tanulást, elmélyülést nem igénylő varázspraktikái valahol itt válnak el a filozófusok „mágiájától”, amelynek a célja, hogy a bölcsességhez vezesse el az embert. Ebben a mágiában nincs vudubaba, sem átoktábla, sem bájital. Bár nem kizárt, hogy a gyógynövények ismerete révén művelője „csodás” gyógyító erőre tesz szert, vagy hogy „csodásan” gazdag termést hoz hozzáértéssel táplált kertje, netán az ásványok is engednek akaratának.A nagy bölcsek szerint az igazi kihívás mégsem az, hogy képes-e valaki arannyá változtatni egy ólomrudat, hanem hogy képes-e arannyá, azaz tisztává, nemessé formálni saját jellemét. Az igazi varázslat az a folyamat, amelyben az ember felismeri, hogy lénye valójában isteni eredetű és halhatatlan, és ezért törekedni kezd arra, hogy cselekedeteiben ezt a halhatatlan lényeget tegye láthatóvá. Néha csodálatosnak látszó formában, néha csak az arcán tükröződő csendes derűben vagy egy-egy jó szóban. Néha a körülmények látványos alakításával, néha egyszerűen saját viszonyulásának megválasztásával. Néha az első sorban küzdve a nemes célokért, néha szerényen, de példamutatóan élve. Mert ez a belső változás az, ami igazán megváltoztatja a jövőt. Kovács-Torma Réka
Ha szeretnél többet tudni arról, hogy az ókorban mit jelentett a mágia a közembereknek és a bölcseknek, várunk téged is Mágia az ókorban című előadásunkra a Hunyadi Kultúrműhelybe 2016. október 15-én 18 órára.
Új Akropolisz a világban
További híreink a nagyvilágból angol és spanyol nyelven. Ajánló Csendkoncert  Október 1-jén, A zene világnapján nyílik meg Kolláth Zsuzsanna festőművész kiállítása Budán, a Hunyadi Kultúrműhelyben. A képek mindegyike a belső csend megtapasztalásának gyakorlatait dolgozza fel.Ahogy a csend is más és más arcát mutatja minden keresőjének, sőt, akár ugyanannak az embernek is napról napra, a 2013 és 2016 között készült alkotások is a grafikus- és festőművészeti technikák széles tárházának felhasználásával jelenítik meg a témát. „Minden technika más és más hozzáállást, képességet mozgósít az emberben. A linóleummetszet például pontos tervezést igényel, az egész folyamatot át kell látni egészen a kész dúc nyomtatásáig. Az akvarellfestésnél azonban hagyom, hogy a színek és a víz keveréke szabadon, spontán módon alakuljon a lapon. Az összes festészeti technika közül ez a legkiszámíthatatlanabb, legegyénibb módszer.” (Kolláth Zsuzsanna) Az alkotások szimbólumokkal, létállapotokkal és irodalmi alakok inspirálta képekkel hívják elő a látogatókban is ezt a hal(l)hatatlan hangot. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
a) A lehúzó tettek, amelyek az ösztönös, hirtelen és szenvedélyes részből erednek, amelyekben akaratunk szóhoz sem jut, bármennyire hangoztatjuk is közben, hogy „azt csinálok, amit akarok”.
Nagyobb érdeklődéssel kellene fordulnunk a növekedésünket elősegítő cselekedetek felé. Nem elégedhetünk meg a személyiségünk meglévő fejlettségi szintjével. Senki sem állíthatja: „már megérkeztem”, vagy „úgy vagyok jó, ahogy vagyok”, mert ezzel olyan képet fest magáról, hogy megrekedt a lustaság és akarathiány szintjén.
Filozófusok a természetben (Bulgária)
A szív intelligenciája – szeminárium (Kanada)
Gyűjtőkampányok (Spanyolország)