Mája játékai

 

Mája ősi indiai istennő, a káprázat, a látszatvilág szimbóluma, a világ mulandóságát testesíti meg. Illúzióról beszélünk, mert Mája játszik az érzékeinkkel, és állandónak mutatja a múlékony anyagot, az ingadozó érzéseket és véleményeket, hétköznapjaink óriásinak tűnő gondjait. Csalfán kimondatja velünk a „soha” és az „örök” szavakat, holott magunk is sejtjük, hogy minden egyes pillanat mögött már ott várakozik a változás. De ne hibáztassuk az istennőt. Mája azért játszik, hogy felébressze bennünk a kérdező embert, aki nem elégszik meg a látszattal, és az okok után kutat, a tünékeny mögött a maradandót keresi. Az írónő a könyv rövid, elgondolkodtató elmélkedésein keresztül arra tanít, hogy legyen bátorságunk kérdezni és fellebbenteni a fátylat, amellyel a természet elrejti titkait az emberi szemek elől.