Kulturális Hírlevél 52. szám
2007. január

TARTALOM

• A növekedést segítő cselekedetek
• A kegyes Szűz – Michelangelo: Pieta
• A filozófia mint életforma
• Januári és februári programjaink
• Információk

A növekedést segítő cselekedetek

Meg kell tanulnunk különbséget tenni tetteink három fajtája között:

a) A visszafelé húzó, hirtelen és szenvedélyes, ösztönből származó tettek, amelyekben akaratunk szóhoz sem jut, bármennyire is állítjuk, hogy „azt csinálok, amit akarok”.

b) Azok a tettek, amelyektől egy helyben toporgunk, de nem a térben, hanem a fejlődésben. Ezek a gépies és szokásból fakadó tettek. Biztos, hogy ezek közül több is szükséges ahhoz, hogy fenntarthassuk viszonylagos jólétünket, miközben az elménk mással is tud foglalkozni, a megrögzött gépiesség azonban végül az elmét is megbénítja. Tudjuk, hogy a járás, beszéd közben a nyelv mozgatása, a gépelés, az autóvezetés és sok ehhez hasonló dolog mind olyan szokás, amellyel időt takaríthatunk meg. De a személyiség kényelmessége, amely mindig igyekszik megspórolni mindenféle erőfeszítést, azt hozza magával, hogy ezek a minimális tudatossággal végzett ismétlések más szintekre is kihatnak, ahol viszont nélkülözhetetlen az állandó frissesség.

c) A növekedést elősegítő tettek. Ezek intelligens tettek, amelyeket a magasabb szintű célok eléréséért vezetünk be életünkbe. Ezek azok az új tapasztalatok, új lépések, amelyeket Énünk elérése céljából teszünk meg.

Ha összehasonlítjuk ezeket, a tettek első fajtáját „állatinak” nevezhetjük, mert túlsúlyban van bennük az uralhatatlan szenvedély, a vadállat, amely maga után ráncigálja az alvó intelligenciát. A tettek második fajtáját kőhöz vagy fához lehetne hasonlítani, a kő teljes mozdulatlanságához vagy alig észrevehető mozgásához, illetve a fához, amely csak az ágait tudja mozgatni, miközben gyökerei a földbe kapaszkodnak. Csak a harmadik fajtához tartozó tettek tükrözik a felébredt tudatot.

A gépies és szokásos cselekedeteket lehetetlen elkerülni. Legyünk viszont tudatában annak, hogy hány van belőlük, mik a jellemzőik, és mennyire uralnak bennünket, akár egy állandóan kísérő árny. Ismernünk kell önmagunkat, hogy felismerjük és a megfelelő pillanatban le is állíthassuk őket, vagy változtathassunk szokásainkon, amelyek a szerepükön túlnőve már bénítóvá válnak.

Életünk jó részét lefoglalja a szenvedélyes viselkedés. El kell kezdeni azonban uralni primitív ösztöneinket, intelligenciával és akarattal, hogy helyet teremtsünk az érzelmi szintről túlról érkező, kiegyensúlyozott erő számára. Nem álcázni, hanem féken tartani és uralni kell azokat a szenvedélyeket, amelyek méltatlanok az emberhez.

Nagyobb érdeklődéssel és erőfeszítéssel kell fordulnunk a növekedésünket segítő cselekedetek felé.

Nem szabad abbahagyni a személyiség fejlesztését. Senki sem mondhatja: „már megérkeztem”, vagy „úgy vagyok jó, ahogy vagyok”, mert így egy lusta és akarathiányban szenvedő emberrel azonosul.

A növekedésünket elősegítő cselekedetek között kiemelkedő helyet foglal el az elhatározás. Ha növekedni és fejlődni akarunk, elhatározásra van szükségünk.

A KEGYES SZŰZ
Michelangelo: Pieta

Rómában a Szent Péter-bazilikában láthatjuk Michelangelo híres szobrát, a csodaszép Pietát. Mára szinte teljesen szükségtelenné vált a Mária mellén átfutó szalag felirata: MICHAELANGELUS. BONARROTUS. FLORENTIN(US). FACIEBAT. (A firenzei Michelangelo Buonarroti készítette.) Ez azonban nem volt mindig így. Mire ugyanis a szobor elkészült, a megrendelő meghalt. Így történhetett meg, hogy 1499 májusában, ünnepi felszentelő mise nélkül, egyik este szinte belopták az alkotást az akkor még régi Szent Péter-templom egyik félreeső kápolnájába. Michelangelo 24 éves, szárnyait bontogató, tehetséges szobrász volt még, akit nem ismertek a zarándokok városában, Rómában. Az első nagyobb nyilvánosságot kapott művére ezért véste fel nevét, de ez volt az első és egyben utolsó alkalom is, hogy bármely alkotásával ezt kellett tennie.
Egy mélyen vallásos, szelíd lelkű francia bíboros, Jean Bilheres de Lagraulas rendelte meg a szobrot, melyet a századfordulón kívánt felállíttatni. Jacopo Galli, a firenzei származású bankár ajánlotta figyelmébe az ifjú szobrászt, szerződésben is kezeskedve érte, hogy az Róma legszebb szobrát fogja megformázni. Ez az írásos ígéret meglepő bizalmat fejez ki egy dörzsölt bankártól, továbbá kellő eltökéltséget és magabiztosságot egy ismeretlen szobrásztól.

Michelangelo nagy alapossággal dolgozott. A főtéma adott volt: Pieta, ezen belül az ábrázolni kívánt pillanatot maga választotta ki. Átolvasta a Biblia ide vonatkozó részeit, de sehol sem lelt olyan részre, amelyben Mária egyedül lett volna immár halott fiával, mindig több ember vette körül őket siralmaival és vigaszaival. Mégis döntő fontosságúnak találta e két ember utolsó, meghitt és csöndes együttlétét a világ nagy zsivajában. A szobor üzenete így eltért a korábban megszokottól: az erőteljes szenvedés kifejezése helyett valami egészen mást látunk. Jézus már túl van a szenvedésen, arcán elsimult minden korábbi megpróbáltatás nyoma, úgy tűnik, mintha csak aludna. Mária lelke sem háborog, inkább elmereng a rájuk mért sors beteljesedésén, miközben a fölötte érzett fájdalom mellett a sors elfogadása kap nagyobb hangsúlyt. Michelangelo itt visszatér a Pieta eredeti fogalmához.

A Pietas az ókori római erkölcs egyik pillére volt, jelentése pedig kegyes cselekedet, ami annyit jelent, hogy az ember lelkében nyugalommal végzi feladatát az emberekkel és az istenekkel szemben, bármi legyen is az. A Pieta szobrok kiegészítői a Madonnát a gyermekkel bemutató ábrázolások. Michelangelónál is összekapcsolódik ez a két téma: az ő Madonnái szibüllaként mindig tudják, mi lesz a jövő, milyen feladatra született a gyermek, milyen nehézségeken át visz az útja, tudják azt is, hogy ez szükségszerű, mert az embereknek mindez példa és tanítás lesz. Az élet kezdeténél ott van a vég látomása, az elkerülhetetlen végnél viszont ott van valami az Életből, amely képes túljutni a fizikai test halálán.
A téma megragadása után még sok munka várt Michelangelóra. Számtalan grafikát rajzolt Róma utcáin sétáló apácák arcvonásait lesve, mozdulataikat figyelve. Eltért kora szokásaitól, a kialakult ikonográfiától is - vagyis hogy a korosodó Mária ölébe egy gyermek méretű fiú került -, és egy teljesen új formavilágot teremtett a Pieta ábrázolásában: egy fiatal, szépséges szűz ölébe egy izmos ifjút fektetett, mindezt az életnagyságnál valamivel nagyobb méretben. Élethű agyagmintát kellett készítenie, hogy megoldja ezt a konstrukciós nehézséget. Végül a ruha hatalmas redői segítették ki a megoldhatatlannak tűnő helyzetből: a biztonság kedvéért vett több méter olcsó kelmét, és addig tekergette az agyagos ruhát az előre megformált alakon, amíg létre nem jött egy arányos és harmonikus elrendezés.

Jellemző Michelangelo alaposságára, hogy Jézus hiteles ábrázolása miatt úgy gondolta, hogy fiatal zsidó férfimodellt kell találnia. El is ment egy rabbihoz, aki bizonyára megütközhetett a kívánságon, amely szerint felekezetének fiataljai pucéron pózoljanak egy szobrászműhelyben, de végül segített Michelangelónak. Eztán már csak az ifjú zsidó férfiak gondolkozhattak el azon, hogy vajon hová kerültek, amikor a szobrász azt az utasítást adhatta, hogy feküdjenek úgy, mintha holtak lennének, saját anyjuk ölében. Végül e számos előkészület után került sor Michelangelo legkedveltebb anyagának, a fehér carrarai márványnak a megfaragására.

A betegeskedő bíboros eközben már alig várta a szobor elkészültét, és el sem tudta képzelni, mi tarthat majdnem fél évig. Michelangelo végül beleegyezett, hogy a megrendelő még a csiszolás előtt megtekinthesse a készülő művet. A szobor félkész állapotban is olyan hatással volt rá, hogy a szerződésben ígérteket maradéktalanul teljesítettnek tekintve kifizette érte a teljes összeget. Azonban feltűnt a bíborosnak Mária fiatalsága, hiszen a bibliai történet szerint idősebbnek kellett volna lennie. Michelangelo meggyőzte az ábrázolás helyénvalóságáról. Szerencsénkre Michelangelo egyik életrajzírója, Asciano Condivi lejegyezte erről a mester egyik elhangzott gondolatát: „Az Anyának fiatalnak kell lennie, fiatalabbnak a Fiúnál, hogy örökké szűznek lássék; a Fiú viszont, miután csatlakozott a mi emberi nemünkhöz, olyannak kellett, hogy lássék, mint bárki emberfia a halál után.” Mária lelki érintetlenségét, tisztaságát hangsúlyozza az ellenpontozás is az öltözék örvénylő, fodrozódó formái, illetve az arcvonások (meditáló Buddhák néznek így a világra), a test- és különösen a kéztartás nyugalma között. Csupán a ruha hullámzó, a lélek nyugodt.

A filozófia mint életforma

„A növekedés belülről kifelé történik

Minden növekedés belülről fakad. A gyökér teszi erőssé a fát, nem pedig a levelek sokasága. Ne feledkezzünk el a gyökérről.

JANUÁRI ÉS FEBRUÁRI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

A MESEHÁZ ELŐADÁSA

GYŐR
Helyszín:

PÉCS
Helyszínek:

SZEGED

Helyszín:

SZÉKESFEHÉRVÁR

Helyszín:

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük, jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756, e-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Győrött: 9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727, e-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Pécsett: 7621 Pécs, Felsőmalom u. 25. II/1. Telefon: (72) 777-779, e-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Szegeden: 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183,
  e-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Székesfehérváron: 8000 Székesfehérvár, Malom u. 2. Telefon: (20) 353-1466, e-mail: szfvar[kukac]ujakropolisz.hu (szfvar[at]ujakropolisz[dot]hu).