Kulturális Hírlevél 28. szám
2004. november

TARTALOM

• Az új reneszánsz
  
  
• Novemberi programjaink
  
  
• Erőpróbák a mesékben
  
  
• A filozófia mint életforma
  
  
• Információk

AZ ÚJ RENESZÁNSZ

A dél-amerikai birodalmaktól Egyiptomig minden nagy civilizáció történetére jellemző volt, hogy fejlődésük nem töretlenül, hanem virágzásokon és hanyatlásokon, csúcsokon és hullámvölgyeken keresztül valósult meg.

A kulturális csúcsok közti hullámvölgyek időszakai a köztes vagy középkorok. Közös vonásuk, hogy időtartamuk alatt háttérbe szorul a bölcsesség keresése, és csökken a fogékonyság a szimbólumok, mítoszok, filozófiai tanítások iránt. Ennek következményeként a „kulturális piramis” négy oldalát alkotó művészet, vallás, politika és tudomány is elszegényesedik, öncélúvá vagy véresen kegyetlenné válik.

A középkor legfőbb ismertetőjele nem a technikai elmaradottság, hanem a kultúra és az emberi értékek hanyatlása. Érthető tehát, hogy jó néhány történész és filozófus a huszadik századot – a csúcstechnológia ellenére – az „új középkor” kezdetének tartja. Ezek a köztes korok azonban, mint nevük is mutatja, átmenetiek, és mindig szellemi értelemben vett újjászületés, reneszánsz követi őket.

A legutóbbi és számunkra legismertebb ilyen újjászületés a máig csodált itáliai reneszánsz volt. Ennek fő ösztönzője az időtlen, avagy ezoterikus filozófia (philosophia perennis) újrafelfedezése volt, főként Platón, a kabalisták és a hermetikusok tanításai révén.

Az ókor óta feledésbe merült eszmék ismét klasszikus építészetet, szobrászatot, festészetet hívtak életre, számtalan művészt, tudóst és feltalálót inspiráltak. Fontos azonban, hogy nem az ókor született újjá a reneszánsz idején, hanem az a szellemiség, amely utoljára az ókorban virágzott. A bölcsességet kereső szellemiség. Ez a bölcsesség az európai középkort követően főként az egyes vallások tanításainak összehasonlító tanulmányozásában, a régészeti kutatásokban, valamint az újraéledő tudományos kísérletekben öltött testet.

A mai emberiségnek szintén nagy szüksége van a megújulásra, hiszen rengeteg ökológiai és társadalmi gonddal küzd. A statisztikák és riasztó előrejelzések általában a globális „betegség” fizikai tüneteire hivatkoznak (felmelegedés, ózonlyuk, a természeti erőforrások kimerülése; szegénység, éhínség, járványok), finomabb szinteken azonban még ezeknél is súlyosabb jelenségeket figyelhetünk meg: a lelki környezetszennyezést, és a szellemi otthontalanságot.

A lelki szintű környezetszennyezés miatt számtalan koszos érzelem és gondolat piszkítja a világot: durvaság és félelem, kegyetlenség és elpuhultság, fanatizmus és álszentség. Ahogyan a fizikai szemét hegyekbe gyűlik, úgy hordunk össze – többnyire öntudatlanul – láthatatlan szeméthalmokat rossz tulajdonságainkból, hibáinkból.

A szellemi otthontalanság okozza azt, hogy sok ember nem tud mit kezdeni az életével, nem tudja értékesen felhasználni az idejét. Unalmában vagy szórakozik, vagy belefeledkezik a megélhetésbe, és céllá teszi azt, ami eredetileg csak eszköz volt.

Az újjászületéshez, az új reneszánszhoz segítséget nyújt az ezoterikus filozófia három alapelve, melyeket az Új Akropolisz is magáénak vall. A kiindulópont a belső képességek, a bennünk rejtőző erények fejlesztése: a képzelőerő, az akaraterő, a nemeslelkűség kibontakoztatása.

A kultúrák, művészetek, tudományok, vallások összehasonlító tanulmányozása segít „kigyógyulni” a dogmatizmusból, a gondolati szűklátókörűségből, segít felfedezni az örök filozófiai tanítást különféle korok és kultúrák alkotásaiban, mítoszaiban, vallásaiban.

Végül mindezt betetőzi és hitelessé teszi az emberek közti testvéri viszony újrafelfedezése. Egyetlen hatalmas szellemi család, az emberiség tagjai vagyunk, és ennek az egységnek minden közös tett, közös ügy alapjának kell lennie.

Az egyre inkább elharapódzó elkülönülés, érdektelenség, a „szív jege” ellen így segít a „tűz filozófiája”. Az új reneszánsz előfeltétele ugyanis nem gazdasági vagy technikai, hanem emberi: az újjászületés lehetetlen megújulni képes emberek nélkül.

Benits Péter

NOVEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

GYŐR

Helyszínek:

SZEGED

Helyszínek:

ERŐPRÓBÁK A MESÉKBEN: JÖJJÖN, AMINEK JÖNNIE KELL

Jó pár mesét meghallgattunk, elolvastunk már életünkben. Már néhányból is leszűrhettük azt a tapasztalatot, hogy bármely kultúrában és bármely korban keletkezett mesékről legyen is szó, szerkezetük nyilvánvaló hasonlóságokat mutat, és az egyes történetekben másutt már fellelt motívumok köszönnek vissza. Egyesületünk október 19-én elhangzott Jöjjön, aminek jönnie kell című előadása egy igen érdekes mesetípust, az úgynevezett varázsmesét vizsgálta meg közelebbről. Ebben a mesetípusban a főhős mindig valamilyen fejlődési utat jár be, melynek során különféle erőpróbákon megy keresztül, és túljutva rajtuk, eléri célját.

Hogyan képes a mesehős arra, hogy mindig győzelmet arasson a gonosz erők felett? Honnan veszi az erőt, kitartást, bátorságot? Számíthat-e támogatókra küzdelmei során a legkisebb királyfi vagy a szegény legény? Mire hívják fel figyelmünket ezek a mesék? Vajon képesek vagyunk-e saját erőpróbáinkra úgy tekinteni, ahogyan azt a mesehősök teszik?

Az előadás Andersen Vadhattyúk című meséjét hívta segítségül egy jellemző életpróba elemzéséhez. Ebben a történetben nincsenek sárkányok, nem olvashatunk látványos harcokról, legalábbis látszólag. Ugyanis az igazi kemény küzdelem a törékeny kis hős, a királylány lelkében zajlik. Mesénkben a megözvegyült király új feleséget visz a palotába, aki tizenegy királyfi és egy királykisasszony mostohája lesz. Ezzel a testvérek életében változások sorozata indul el. A mesék ismétlődő szerkezete itt is jól megmutatkozik: a mesehős a történet kiindulópontjában egy változással, valami újjal szembesül. Életének megszokott menetét felborítja a mostoha érkezése, aki a királyi gyermekeket varázslattal akarja megrontani. Szándéka az, hogy a királyfikat néma, fekete madarakká változtatja, ám ez nem sikerül neki, és azok gyönyörű, fehér hattyúkká válnak, a kis királylányon pedig egyáltalán nem fog az átok. Így aztán saját kezével csúfítja el a leányt, hogy királyi apja ne ismerjen rá, és üldözze el őt is a palotából. Ha az egész történetet az emberen belülre helyezzük, akkor a „gonosz mostoha” egy szükséges útnak indító élethelyzet vagy változás, melynek köszönhetően a mesehősök hatalmas erőfeszítések és belső átalakulás árán végül beteljesíthetik sorsukat.

A magányos vándorlás során találkoznak a testvérek, és a kicsi királylány hamarosan megérti, hogy ő az egyetlen, aki megválthatja fivéreit. Feladata nem ígérkezik könnyűnek. Tizenegy csaláninget kell szőnie, hogy feloldja mostohája átkát, vagyis visszasegítse vadhattyúkká varázsolt bátyjait emberi alakjukba. Próbáját különösen nehézzé teszi, hogy ez alatt az idő alatt nem szólalhat meg, nem magyarázhatja meg másoknak, mit miért tesz.

A királylány küzdelmeinek különböző állomásai vannak. Hol segítők viszik előre az úton, vagy útmutató jelek támogatják, hol hátráltató erőkkel kerül szembe. Látszólag erejét meghaladó feladatról van szó, hiszen varázslatokkal, ármánykodással kell megküzdenie, és át kell kelnie egy hatalmas tengeren is. De a mese éppen arra hívja fel figyelmünket, amit gyakran magunk is nehezen hiszünk el: hogy a feladat nem nagyobb, mint amekkorát a főhős éppen meg tud oldani. Sőt, mindig maga a küzdelem ébreszti fel benne azokat a szunnyadó erőket, amelyek aztán képessé teszik arra, hogy helytálljon az egyre nagyobb erőfeszítést követelő próbatételekben.

Érdekes megfigyelni, hogyan következnek egymás után a nehézségek. A királylány a csaláningeket szőve nem bánja a hideget, a meleget, nem panaszkodik a csalán égető marására, megtanul felülkerekedni testi fájdalmán, mert tisztán él benne a cél. A próba tehát először a külső nehézségek, a fizikai körülmények leküzdését jelenti. A következő azonban ennél is nehezebb, a hallgatás próbája, amelyben a lelkét teszik próbára. Ha hallgat, lehet, hogy elveszíti az ifjú király szerelmét, aki rátalált és beleszeretett. Azonban fel sem merül benne személyes boldogságának az igénye, míg testvérei szenvednek.

A mese erőpróbának mutatja azt az élethelyzetet, amikor az embernek felül kell kerekednie a félelmén: ha nem úgy cselekszik, ahogyan azt elvárják tőle, lehet hogy megbüntetik, vagy megvonják tőle szeretetüket. Azonban sem a büntetéstől, sem a szeretet elvesztésétől való félelem nem erősebb annál a hitnél, hogy helyesen cselekszik. Nem az emberek parancsaihoz és elvárásaihoz igazítja tetteit, hanem mindvégig híven teszi azt, amit a lelke megkövetel tőle.

A mesében a királylány kitartó magatartása révén végül győzedelmeskedik minden külső fenyegetés és csábítás felett. A csodálatos mese nyelvén szóló Vadhattyúk üzenetét nem lehet félreérteni: azok győzedelmeskednek az élet próbáin, akik nem másoknak akarnak megfelelni, hanem saját lelküknek.

Szigethy Orsolya

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

A szerénység

„Sajnálatos módon összetévesztjük a szerénységet a félénkséggel, a behódolással, a kishitűséggel, a gyenge jellemmel, a sebezhetőséggel és még sok más hibával, melyeknek semmi közük erényünkhöz. A szerénység legjobban a Szókratésznek tulajdonított mondásban látszik: Csak azt tudom, hogy semmit sem tudok. Ez az igazságos mérleg: megmutatja, amit tudunk és amit még nem, amire képesek vagyunk és amire még nem.

Minden embernek van több élő, és annál is több még kifejlesztendő erénye. Ezt el kell ismernünk, és amíg tudatunk ebben az egyensúlyi állapotban van, megragadhatjuk a szerénység lényegét. Ha azonban elsodródunk a végletek felé – ha úgy gondoljuk, hogy sok mindenünk van, vagy éppen hogy semmink sincs –, az önteltség hibájába esünk, vagy az álszerénységébe, amely az önteltségnél is rosszabb lehet.

A szerénység mindenképpen megelőzi az igazságosságot. Az igazságosság önmagunkkal kezdődik, egyensúlyba hoz bennünket, majd szétterjed körülöttünk. A szerénység mindenképpen megelőzi a bölcsességet, ami a józanság egyik formája, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, a miénket attól, ami még nem a miénk.”

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten  1088 Budapest, Krúdy Gy. u. 15. (pincehelyiség) Nyitva tartás: H–CS 18–21 óráig. Telefon: 334-2756.
  
  
• Győrött  9021 Győr, Árpád u. 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727.
  
  
• Szegeden  6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183.