Kulturális Hírlevél 50. szám
2006. november

TARTALOM

• Könyvajánló: Delia Steinberg Guzmán: Az önismeret iránytűje
• A filozófia mint életforma
• Ajánló
• Októberi és novemberi programjaink
• Információk

Delia Steinberg Guzmán: Az önismeret iránytűje

KÖNYVAJÁNLÓ

Mikor van szükségünk iránytűre? Amikor utat vesztve keressük a célt, vagy egy sűrű erdőben nem látjuk meg az ösvényt. Amikor ködben járunk, vagy leszáll ránk az este, és nehéz elhinni, hogy felkel még a nap, vagy amikor kiderül, hogy körbe-körbe jártunk már egy ideje. Az ismeretlenben kell az iránytű. Életünkben is vannak nehezen kiismerhető erdők, úttalan vidékek, homályok, tévelygések körbe-körbe. Delia Steinberg Guzmán „Az önismeret iránytűje” című esszékötetében, amely 2006 őszén az Új Akropolisz Kiadó gondozásában jelent meg, azt javasolja, hogy az élet nevű „kiránduláson” a saját magunkhoz vezető utat igyekezzünk megkeresni.

A kis könyvben összegyűjtött, tömör, leszűrt és egyszerű, ugyanakkor mély gondolatok mögött egy önmagát alakító ember áll. „A szerző útmutatásainak hitelességét élete támasztja alá, amelyet teljes mértékben két kimagasló területnek szentelt: a művészetnek és a filozófiának, amelyeket teljesen egyedi módon egyesített és kapcsolt össze. Zongoraművészként megosztja velünk az életbe átültetett harmónia titkait, és segít felfedezni, miképpen lehet saját cselekedeteinket a rendezett világegyetem 'kottájának' ritmusához igazítani. Filozófusként pedig értelmezéseket ad, hogy megértsük a jelenségek elbizonytalanító és megbénító világát, amelynek rabjai maradunk mindaddig, amíg úgy nem döntünk, hogy rálépünk a bölcsesség szeretetének ösvényére” – írja a szerzőről Dolores Fernández-Figares a könyv bevezetésében.

Már egy rövid önelemzés után is látható, hogy gondolataink jelentős része bizony magunk körül forog, és embertársaink, valamint a világ észlelésekor is meglehetősen egyéni szemüveget használunk, így nem mondhatjuk azt magunkról, hogy nem foglalkozunk elég sokat magunkkal. Az önismeret azonban lényegesen többet jelent, hiszen nem mindegy, hogyan nézünk magunkra. „Mindenki meg van győződve, hogy ismeri magát, valójában azonban csak a hétköznapi életét, szokásos reagálásait, kinézetét ismeri, és azt, amit a többiek mondanak róla. Hiányzik a lényünk gyökeréig hatoló önismeret, amely minden látszat és körülmény mögé lát. Ez az ismeret lehetővé teszi, hogy a felszínen zajló változások mögött megismerjük valódi önmagunkat, felismerjük hibáinkat és feltárjuk még ki nem bontakoztatott erényeinket” – olvashatjuk A magabiztosság az önismeret gyümölcse alcím alatt.

A három nagy egységre bontott kötet első része kiemeli a tanulás, az elindulás jelentőségét, hiszen az önismeret nem szerezhető meg másként, mint kis lépésekben, egy kitartó tanulási folyamatban. Igen, de hogyan tanulom magam? Hol kezdjem, merthogy elég bonyolultnak tűnik... - kérdezhetjük magunkban. A könyv rendkívül sok tanácsot ad az önvizsgálathoz, saját magunk irányításának tanulásához. Átlátható tagoltsággal segít megfogni az elvontnak látszó tartalmakat is. Példa erre néhány cím: Tanulás és magabiztosság, Gondolataink szervezése, A személyes nehézségek, A tudat megerősítése a figyelem segítségével, A növekedést segítő cselekedetek, Fel kell ismerni a gondokat, hogy rendet teremtsünk köztük.

A kis esszék felhívják a figyelmünket arra, hogy a tanulás és a gondolkodás még nem azonosak a tudással, ugyanis az önismeret lépésein egyszerre kell jelen lenni az elméletnek és a gyakorlatnak. „Amit képesek vagyunk megvalósítani, az a tudásunk, még ha nehezen is megy és hibákat is követünk el közben, s amíg nem vagyunk képesek rá, nem beszélhetünk sem valódi tanulásról, sem valódi tudásról.” (Amit tanulok és amit tudok) Az iránytű útmutatása szerint ne egy problémás és nem változó személyiségnek tekintsük magunkat, hanem - követve a filozófia mestereit - ismerjük fel, hogy különböző hangok szólnak bensőnkben. Ott a kényelmes test, a követelődző érzések, a hétköznapi racionalitás hangja, sokszor kiabálása, és - ha figyelünk rá - a tiszta megértés és az intuíció halk szava is. A könyv józan és világosan megfogalmazott tanácsai alapján érdemes ezzel az elemző szemmel néznünk a nehézségeinkre, gondjainkra, ugyanakkor az előttünk álló feladatokra, egészében véve teljes működésünkre.

A második rész korlátainkat elemzi. „A lelki nagyság egyik különleges formája az, ha ismerjük saját gyengeségeinket. Ha viszont semmibe vesszük őket, akkor nem csupán ostoba hiúságunknak adjuk tanújelét, hanem azt is bizonyítjuk, hogy soha nem is leszünk képesek felülmúlni gyengeségeinket. Aki képes felismerni gyengeségeit, arra is rá tud jönni, hogyan javíthatja ki és helyettesíti őket erősségeivel.” (Saját korlátaink megismerése) Mik lehetnek ezek az akadályok? A kritizálás, a gyengeség, az irigység, a pontatlanság, a tétlenség, a hanyagság és számos társuk elemzése sokat segíthet saját magunk értékelésében. Azt is megtanulhatjuk ezekből az írásokból, hogy több rétege van egy-egy hibának. Az nem visz előre, ha például egyszerűen megállapítjuk magunkról, hogy lusták vagyunk, de azután már nem foglalkozunk a hiba mélységével és dimenzióival. A könyv elemző, józan, a gyakorlatra összpontosító és a szembenézésre bátorító gondolatvezetésére példaként idézzük ide A lustaság alcím néhány kiragadott mondatát: A lustaságot általában a lassúsághoz vagy tetteink elodázásához kapcsoljuk. A lassúság azt jelenti, hogy általában túl sok ideig foglalkozunk azzal, amit gyorsan befejezhetnénk. (...) A lustaságról árulkodnak mozdulataink, lomha reakcióink. (.) A lustaság azonban a személyiség egyéb szintjeire is kiterjed, érzelmi és mentális életünkre ugyanúgy kihat. (.) ..csak azt érezzük és arról gondolkodunk, ami kényelmes és kellemes, ami nem követel sem erőfeszítést, sem állandóságot. (..) Mit csinál a lusta? Tudja, hogy szembe kell néznie számos olyan érzelmi helyzettel, ahol állást kell foglalnia, vagy amelyet meg kell oldania, mégis úgy tesz, mintha nem venné észre őket.

A korlátokba való belenyugvás, és az a manapság divatos vélemény, hogy az az igazán emberi, ha megmutatjuk gyengeségünket és esendő jellemünket, nem járul hozzá a fejlődéshez - mondja a szerző. „Egy hiba szinte mindig valamilyen űrt, hézagot jelent, ahol valami hiányzik. Vagy valamilyen tökéletlenséget mutat. A hiányosságokat és a tökéletlenségeket pedig ki lehet javítani.” Ehhez a javításhoz ösztönzést és konkrét segítséget adnak a fejezetekben található elemzések. Ha azt hittük volna, hogy a hibák egy rohammal legyőzhetők, bátorítást kapunk: ez egyszerre nem fog sikerülni, de a kitartás és az intelligens ismétlés eredményre vezet. Napi feladatként alkalmazható gyakorlatokat is találunk bőven, és az egyes hibák vizsgálata mellett javaslatokat is olvasunk a kiút megtalálására.

A kötet harmadik része azokra az emberi értékekre, erényekre koncentrál, amelyek felé iránytűnk mutat, ha valóban fejlődni akarunk. Ugyanis nagyon fontos, hogy ne csak a hibáinkat, hanem az erényeinket is elemezzük, mert az „energiát nem a hibák elleni harcra kell összpontosítani, hanem az erények megerősítésére.” A kitartás és az állandóság, A pontosság, A megújulás, A magabiztosság, A higgadtság alcímek elméleti és gyakorlati elemzést nyújtanak arról, hogyan fejlesszük a bennünk szunnyadó erőket.
Ezzel a szemlélettel és bátorsággal születnek győzelmeink. A legutolsó alfejezet biztatása is fontos útravaló, mert minden egyes nap lehetőség az előrelépésre: „Meg kell őriznünk kis, mindennapi győzelmeinket.”

Idézetek Az önismeret iránytűje című könyvből

„Hogyan harcoljunk a gyengeség ellen?
Az első tanács, hogy naponta erősítsük meg akaratunkat, kis dolgokban, de szüntelenül. Egyre inkább növelnünk kell az erőnket, egyre jobban kell tudnunk irányítani személyiségünket, hogy egyre közelebb kerülhessünk valódi önmagunkhoz. Türelemmel és kitartással a gondolatok és az érzelmek egyaránt irányíthatók.”
(A gyengeség)

„A figyelem olyan, mint egy háziállat, amelyet sok mindenre megtaníthatunk, ha kellő türelmünk és kitartásunk van. Amikor elkalandozik a figyelmünk, újra és újra, akár százszor is összpontosítanunk kell, amíg be nem bizonyítottuk az elménknek, az érzelmeinknek és a testünknek, hogy az akarat irányítja a helyzetet, nem pedig a felszínes, pillanatnyi szeszélyek.”
(A figyelmetlenség)

„A pontatlansággal az élet, az önmagunk és a mások iránti tisztelet hiányát bizonyítjuk.”
(A pontatlanság)

„Nyilvánvaló, hogy tevékenységünk vagy környezetünk minden változása pihentet. De ez nem elég. Ez csak gyenge szükségmegoldás, és aligha segíti elő, hogy kevesebb hárítással és unalommal térjünk vissza a hétköznapihoz, a „kötelezőhöz”.
Meg kell tanulnunk naponta pihenni, mindennap megújulni, részben enyhíteni a feszültségen, amely a tevékenységgel – bármi legyen is az – töltött órák közben halmozódik fel. Gyakrabban kell „levegőznünk”, néha lazítanunk kell, és nemcsak fizikai, hanem elsősorban lelki és mentális értelemben. Hangsúlyozom a pillanatot, mivel nincs szükség órákra, de még tízpercekre sem. Csak pihenő viszonyulásra van szükség, hogy intelligens pillantást vethessünk környezetünkre vagy belső világunkra.”
(A megújulás)

„Mindenki átment már jó néhány különböző élethelyzeten. Mindenki megígérte már magának, hogy jól megjegyzi az átélt rossz érzést és az elszenvedett fájdalmat. Mégis, amikor hasonló helyzetben találjuk magunkat, úgy teszünk, mintha korábban ez még soha nem történt volna meg velünk. Miért hagyott cserben az emlékezetünk? A tapasztalatok alkalmazásával elérhetjük, hogy ne ismételjük ugyanazokat a hibákat.”
(A győzelem)

„Természetes, hogy az élet tele van nehézségekkel. Mindenki azért született, hogy tanuljon, új tudást szerezzen. Ha mindig minden könnyen megy, az már önmagában is figyelemfelhívó: vagy leragadtunk annál, amit már korábban megtanultunk, vagy annyira érzéketlenné váltunk, hogy már nem ismerjük fel a fejlődés újabb lépcsőfokait.
A nehéz a jelenlegi evolúciós szintünkkel szembesít bennünket. Azzal, amit meg kell tanulnunk ebben a fejlődési fázisban, azzal, ami nehéz próbának tűnik, mégis szükségszerű gyakorlat, hogy a tapasztalat tudatosuljon.”
(A könnyű és a nehéz)

AJÁNLÓ

A kreativitás ébresztése

Háromrészes sorozat: 2006. november 23., november 30., december 7.
Helyszín: Budapest, az Új Akropolisz Központja

Mai világunkban szinte mindent készen kapunk: eszközeinket, bútorainkat, ételeinket nem kell magunknak elkészíteni. De nem hasonló-e a helyzet az életutakkal és a célokkal? Vajon az ember találja-e ki, mit akar kezdeni az életével, vagy csupán választhat a számos, ma divatos életcél között? Vajon az ember gondolkodik-e, vagy csupán gondolatokat „importál”, amelyeket jobb híján sajátjainak nevez?
A kész megoldások világában nemigen vagyunk rászorulva, hogy önállóan gondolkodjunk. Ez a három előadásból álló sorozat azoknak szól, akik ennek ellenére mégis fejleszteni kívánják magukban az önálló alkotás, problémamegoldás, gondolkodás képességét, vagyis a kreativitást.

Milyen a kreatív ember? Először is érdeklődő, kíváncsi a körülötte lévő jelenségekre, történésekre. Érzékeny, ezáltal képes befogadni környezetének finom jelzéseit. Mindig van egy sor ötlete, és ezek közül képes a megfelelőbbet kiválasztani. Képes egyszerre több témáról gondolkodni, és képes egyszerre több oldalról megközelíteni a dolgokat. Intuitív, finom sejtéseit, ihleteit konkrét formába tudja önteni. Ehhez az intuícióhoz rendezettség társul, hogy a kreatív impulzus ne akadjon el a külső és a belső káoszában. Jól emlékszik a dolgokra, és jó a képzelőereje, és végül, de nem utolsósorban, ismeri gondolkodásának és tetteinek miértjét.

Ezeket a képességeket vesszük szemügyre, és gyakorlatokkal, példákkal igyekszünk megragadni az alkotó folyamatnak – tulajdonképpen az emberi életnek – a teljességét.

A FILOZÓFIA MINT ÉLETFORMA

NOVEMBERI ÉS DECEMBERI PROGRAMJAINK

BUDAPEST

Helyszínek:

A MESEHÁZ ELŐADÁSAI

GYŐR
Helyszín:

EGYIPTOMI NAPOK

Helyszín:

SZEGED

Helyszín:

SZÉKESFEHÉRVÁR

Helyszín:

INFORMÁCIÓK

Rövid Hírlevelünk néhány „levélkét” tudott megmutatni. Ha szeretné látni a „fát” is, az Új Akropolisz nemzetközi és magyar szervezetét is megismerni, tekintse meg nemzetközi és magyar honlapjainkat.

Kulturális Hírlevelünk eddigi számait megtekintheti az interneten.

Köszönjük figyelmét!

http://www.acropolis.org
http://www.ujakropolisz.hu

Kulturális Hírlevelünk szerkesztősége:

„Hírlevél” <info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu)>

Ha a jövőben nem szeretné Hírlevelünket megkapni, kérjük, jelezze a info[kukac]ujakropolisz.hu (szerkesztőségnek).

SZÉKHELYEINK:

• Budapesten: 1085 Budapest, Rigó u. 6–8. Nyitva tartás: H–CS 17–21 óráig. Telefon: 334-2756, e-mail: info[kukac]ujakropolisz.hu (info[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Győrött: 9021 Győr, Árpád út 9. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (96) 311-727, e-mail: gyor[kukac]ujakropolisz.hu (gyor[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Pécsett: 7621 Pécs, Felsőmalom u. 25. II/1. Telefon: (72) 777-779, e-mail: pecs[kukac]ujakropolisz.hu (pecs[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Szegeden: 6721 Szeged, Juhász Gyula u. 36. Nyitva tartás: hétköznap 17–21 óráig. Telefon: (62) 452-183,
  e-mail: szeged[kukac]ujakropolisz.hu (szeged[at]ujakropolisz[dot]hu).
• Székesfehérváron: 8000 Székesfehérvár, Malom u. 2. Telefon: (20) 353-1466, e-mail: szfvar[kukac]ujakropolisz.hu (szfvar[at]ujakropolisz[dot]hu).