Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Szociális csoportja havonta megrendezi a „Játékvarrás egy mosolyért” programját, ahol többek közt színes játékokat varrnak a Tűzoltó utcai Gyermekklinika kis gyógyulóinak. A következő alkalom február 23-án lesz, az eddigi tapasztalatokról Mészáros Veronikával és Bíró Hajnalkával, a csoport két önkéntesével beszélgettünk.
Új Akropolisz: Hogy merült fel a játékvarrás ötlete?
Mészáros Veronika: Mónika, a szociális csoport egyik tagja hallott egy riportot a Klub Rádióban a Tűzoltó utcai Gyermekklinika főnővérével. A riportban elhangzott, hogy a kórház dolgozói minden évben mikuláskor és karácsonykor megajándékozzák azokat a gyerekeket, akik a kórházban töltik az ünnepeket. A csomagokat a saját pénzükből és a Tűzoltóság támogatásával állítják össze, de szívesen fogadnak adományokat, felajánlásokat is. Mónika ügyes kézműves, innen jött az ötlet, hogy kézzel varrott játékokkal gazdagítsuk a csomagokat.
ÚA: Hogyan illik össze ez a tevékenység egy filozófiai iskolával?
MV: A filozófus a bölcsesség szerelmese, ez a szerelem pedig cselekvésre ösztönzi. A bölcsességnek az is része, hogy mindaz a nemes eszmény, amire a négy fal között jutunk és amiről el lehet beszélgetni, pl. a jóság vagy igazságosság, azt a gyakorlatba is igyekszünk egyre jobban átültetni. Egyesületünk egyik alapelve az egyetemes testvériség támogatása, amely az emberi méltóság tiszteletén alapul, és felülemelkedik mindenféle másodlagos emberi jellegen alapuló különbségtételen. Így az odaadás, a gondoskodás az ember szűkebb vagy tágabb környezetéről, világnézetünkben mindez a filozófia része.
ÚA: Ki vehet részt az akcióban, kell-e hozzá előzetes gyakorlat? És saját eszközök, alapanyag?
Bíró Hajnalka: Mindenkit örömmel fogadunk, aki szívesen szánja rá az idejét, hogy eltöltsön egy vagy akár több nyugalmas órát ezzel a szinte meditatív tevékenységgel, méghozzá úgy, hogy közben biztos lehet benne, segít mosolyt csalni egy beteg gyerek arcára. A játékvarrás nem igényel különös előképzettséget, varrótudományt, kézügyességet. Valójában a játékokat gyerekek is elkészíthetik, elég némi türelem és kitartás. Minden eszközzel és alapanyaggal készülünk mi is, de ha valaki szívesebben használja a saját, jól bejáratott varrótűit, azt is megteheti.
ÚA: Mindig ugyanazokat a sablonokat használjátok, vagy változtattok a figurákon? Esetleg más is készül nálatok?
BH: Vannak előre elkészített sablonjaink, de nem szeretnénk gátat szabni a kreativitásnak, minden ötletet, javaslatot, új mintát szívesen fogadunk. A legjobb, ha minden elkészült darab egyéni és különleges, épp mint a leendő tulajdonosaik. Az állatfigurákon kívül színes, vidám mintájú huzatokat is készítünk a gyermekek infúziós palackjaira. Ezeket utóbb meg is tarthatják, hazavihetik a kórházból.
ÚA: Hogy jutnak el a címzettekhez az ajándékok?
MV: Az elkészült játékokat és huzatokat összegyűjtjük, és egy-egy nagyobb csomagban adjuk át a főnővérnek.
ÚA: Mik az eddigi tapasztalatok, hogyan fogadják a gyerekek a játékokat?
MV: A játékok átadásáról minden esetben a főnővérrel egyeztetünk, ő vezényli le a teendőket, hiszen ő járatos benne, hogyan a legjobb a gyermekeknek. Személyesen mi még nem jártunk a kórtermekben. Természetesen nagyon kíváncsiak lennénk a reakciókra, jó lenne látni azt a bizonyos mosolyt, ami a programunk hívószava is, de a legfontosabb, hogy megtegyük, ami tőlünk telik. Az ember mindig emlékeztetheti magát, hogy a jó és előremutató cselekedetek elérik a céljukat akkor is, ha nem jár érte elismerés.
BH: Mindazonáltal az ápolónők visszajelzései nagyon pozitívak, újra és újra mondják, hogy várják munkánk újabb gyümölcseit. Az infúziós zsákokat elfedő huzatok ötlete már bennük merült fel. Ez különösen nagy öröm, inspirál a további programok meghirdetésekor, hogy tudjuk, nemcsak kellemes, de hasznos tevékenységre is invitálhatjuk azt, aki eljön hozzánk havonta egyszer szombaton.
