Májusi madármustra a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban
Esemény típus
Természetvédelmi akció
Időpont
Helyszín
Duna-Ipoly Nemzeti Park
Helyszín link
Jelentős fiókaszaporulat fogadta az Új Akropolisz polgári természetőreit és lelkes önkénteseit 2017. május első vasárnapján a Duna-Ipoly Nemzeti Parkban. A maroknyi csapat – dacolva a szakadó esővel és a sárral – fölkerekedett, hogy ellenőrizze a Kutya-hegyen kihelyezett madárodútelepet, amelyet nyolcadik éve látogatnak és gondoznak a természetbarátok. A mostani madármustrát különösen nagy várakozás előzte meg, mivel a tollas kis barátainknak készített „lakótelep” márciusban újabb tíz költőalkalmatossággal bővült, így már húsz mesterséges madárkuckót ellenőrizhettek a résztvevők.
A várva várt siker nem maradt el, az önkéntesek örömmel tapasztalták, hogy a kis fadobozok közel kétharmadát használja valamilyen madárfaj, leggyakrabban széncinege. Két helyütt még csupán a cinkékre jellemző, mohából, füvekből hordott, tollpihékkel, esetleg állatszőrrel bélelt fészekanyag várta a lakókat, ám öt zugban már fehér, apró barna foltokkal tarkított tojások melegedtek. Itt-ott még a kotló tojót is sikerült kotláson érni és lencsevégre kapni.
Öt kis faládikó alján pedig, a biztonságot nyújtó, puha fészek ölelésében néhány napos, alig tollas cinkefiókák pihegtek, jóllakottan feküdtek egymás hegyén-hátán. Akik már az etetést várták, megmutatták a természetőröknek is, milyen nagyra tudják tátani a csőrüket, ha egy-egy finom falatról van szó, de ezzel bizony meg kellett várniuk anyjukat, aki mindössze egy perccel az után vissza is repült az apróságokhoz, hogy az önkéntesek arrébb húzódtak.
Két évvel ezelőtt az örvös légykapók is fölfedezték maguknak az odútelepet. Egy vastagabb, száraz fűszálakból készített fészekben hat kék tojás jelezte, hogy a fekete-fehér színű, kicsi madarak idén is az egyik lakot szemelték ki a családalapításhoz. Sőt, egy másik, még üres odú környékén is érdeklődően repkedett egy légykapó pár, valószínű, hogy hamarosan abban is egy csivitelő sereglet cseperedik majd.
A természetőrök segítségével az önkéntesek megtanulhatták azt is, milyen nagy figyelemre és körültekintésre van szükség a tavaszi mustra idején. A költési időszakban különösen óvatosan kell az odúkat leemelni az ágakról, megszámolni és lefotózni a tojásokat és a fészekaljat. Ezután pedig minél hamarabb, de ugyanolyan gondossággal kell visszahelyezni a fára, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarják a szülőket és a védtelen, sérülékeny csöppségeket.
Az újra és újra eleredő eső ezúttal más kihívásokat is tartogatott a csapatnak: egy esernyővel kellett manőverezniük hol a lombok, hol az elmúlt hetek viharaiban megtépázott ágak között, nehogy a fiókák megázzanak a láda felnyitott fedele alatt. Mire minden odú biztonságosan visszakerült a helyére, az eső elállt, a nap is győzelmet aratott a sötét felhők felett, és az erdőben végre felcsendült az egész nap hiányolt madárdal… és hamarosan az odúkban cseperedő csöppségek is csatlakozhatnak az erdei kórushoz.
A várva várt siker nem maradt el, az önkéntesek örömmel tapasztalták, hogy a kis fadobozok közel kétharmadát használja valamilyen madárfaj, leggyakrabban széncinege. Két helyütt még csupán a cinkékre jellemző, mohából, füvekből hordott, tollpihékkel, esetleg állatszőrrel bélelt fészekanyag várta a lakókat, ám öt zugban már fehér, apró barna foltokkal tarkított tojások melegedtek. Itt-ott még a kotló tojót is sikerült kotláson érni és lencsevégre kapni.
Öt kis faládikó alján pedig, a biztonságot nyújtó, puha fészek ölelésében néhány napos, alig tollas cinkefiókák pihegtek, jóllakottan feküdtek egymás hegyén-hátán. Akik már az etetést várták, megmutatták a természetőröknek is, milyen nagyra tudják tátani a csőrüket, ha egy-egy finom falatról van szó, de ezzel bizony meg kellett várniuk anyjukat, aki mindössze egy perccel az után vissza is repült az apróságokhoz, hogy az önkéntesek arrébb húzódtak.
Két évvel ezelőtt az örvös légykapók is fölfedezték maguknak az odútelepet. Egy vastagabb, száraz fűszálakból készített fészekben hat kék tojás jelezte, hogy a fekete-fehér színű, kicsi madarak idén is az egyik lakot szemelték ki a családalapításhoz. Sőt, egy másik, még üres odú környékén is érdeklődően repkedett egy légykapó pár, valószínű, hogy hamarosan abban is egy csivitelő sereglet cseperedik majd.
A természetőrök segítségével az önkéntesek megtanulhatták azt is, milyen nagy figyelemre és körültekintésre van szükség a tavaszi mustra idején. A költési időszakban különösen óvatosan kell az odúkat leemelni az ágakról, megszámolni és lefotózni a tojásokat és a fészekaljat. Ezután pedig minél hamarabb, de ugyanolyan gondossággal kell visszahelyezni a fára, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarják a szülőket és a védtelen, sérülékeny csöppségeket.
Az újra és újra eleredő eső ezúttal más kihívásokat is tartogatott a csapatnak: egy esernyővel kellett manőverezniük hol a lombok, hol az elmúlt hetek viharaiban megtépázott ágak között, nehogy a fiókák megázzanak a láda felnyitott fedele alatt. Mire minden odú biztonságosan visszakerült a helyére, az eső elállt, a nap is győzelmet aratott a sötét felhők felett, és az erdőben végre felcsendült az egész nap hiányolt madárdal… és hamarosan az odúkban cseperedő csöppségek is csatlakozhatnak az erdei kórushoz.
Szerző