Életre szóló filozófia - 18 hetes szellemi kaland
Kik vagyunk?
Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola nemzetközi, minden politikai, vallási és gazdasági befolyástól mentes közhasznú kulturális egyesület, amely 1957-ben alakult meg Buenos Airesben és azóta világszintű filozófiai mozgalommá nőtte ki magát. Magyarországon 1986 óta működünk. Egy idealista filozófia képviselői vagyunk a 21. században, az etikai és a szellemi kincsek fennmaradásáért cselekszünk és a filozófiát az ember teljességére törekvő életmódnak tekintjük.
Adó 1%
Erénykerék
Aktuális programjaink
2024.07.22. 18:00Eger - FILO-PontMit szeretünk a hősökről szóló történetekben? Miért tekintünk valakit hősnek vagy példaképnek? Hogyan férhet bele a hétköznapjainkba a hősiesség? Mi közünk van a mítoszok és mesék hőseihez?
Mostani világunk olyan komoly természeti, társadalmi és gazdasági nehézségekkel küzd, amiknek megoldásához vagy az átvészeléséhez kevésnek érezhetjük magunkat. „Mentsen meg minket valaki!” Legyen az egy szuperhős, a mesterséges intelligencia vagy egy idegen faj, mert úgy tűnik, mi emberek egyre rosszabbat hozunk ki a világunkból. De egyszerű egyénként valóban nem tehetünk semmit?
Július 22-én, hétfőn Egerben.
Előadás beszélgetéssel2024.07.29. 18:00Budapest - Főnix KultúrműhelyKüzdöttél már azzal, hogy ne akarj mindenáron mások elvárásainak megfelelni? És azzal, hogy a környezeted nem felel meg a te elvárásaidnak?
Akkor van tapasztalatod, amelyet ez alkalommal össze tudsz vetni a többiekével.Július 29-én hétfőn Budapesten, a Műterem kávézóban.
Előadás eposzrészletekkel2024.08.28. 18:30Budapest - Főnix KultúrműhelyAz önismeret kemény munka, mondják, hiszen aki elég bátor ahhoz, hogy a lelke mélyére nézzen, csupa olyasmire bukkan, amivel nehéz szembesülnie. De él-e igazán az, aki nem igyekszik a bátorság erényét éltetni magában? Hogyan érjük el, hogy önmegvalósításunk ne lázadozás legyen, hanem harmonikus és célratörő út, ha kihívásokkal teli is?
Augusztus 28-án Budapesten.
Gondolatébresztő
Az újdonság keresése szinte visszafoghatatlan késztetés, amely példátlan változtatásokra veszi rá az embert, csakis azért, hogy amikkel ma dicsekszik, minél kevésbé hasonlítsanak a tegnapi dolgokra.
De létezhet-e annyi újdonság, hogy mindig legyen valami új az emberi fejlődés hosszú útján? Ellenállunk a kísértésnek, hogy előhozakodjunk számos olyan mondással, mint a nincs új a nap alatt. Ehelyett felidézzük a 19. század egyik nagy filozófusának, Helena Blavatskynak a szavait, aki szerint az életképes bölcsesség az, ha a régi bort új tömlőkbe töltjük.
Ijesztő látni, hogy azok, akik amúgy előszeretettel kóstolgatják a régi évjáratú, hosszan tárolt borokat, a lelküket a mai divat diktálta erőtlen és sekélyes nedűkkel itatják, amelyeket nem érleltek elég hosszan, és amelyeknek aligha van esélyük további érlelődésre, hiszen gyakran az is mesterséges, ahonnan valók.
A cselekvés már önmagában kimozdít bármilyen tehetetlenségből, mozdulatlanságból. A cselekvés felráz, kiszakít a megkövültségből, kiránt a földhöz kötött gyökérlétből, amikor leginkább egy fához hasonlítunk. A cselekvés ad szárnyakat érzelmeinknek, világosságot gondolatainknak.
Nemcsak az a cselekvés, amikor jár a kezünk, hanem elsősorban, amikor a szívünk cselekszik, amely érzi és tudja, mit kell tennie. Az elménk cselekvése is az, amikor tudja, milyen ideák lendítenek minket mozgásba. A szellemünk cselekvése is, amely állandó visszatérésre kötelez. A cselekvés mozgat mindenkit egy hatalmas spirálban. Lépéseinket is spirálisan tesszük meg, és miközben emelkedünk térben és időben, utakat taposunk ki. Nem könnyű kitaposni az utakat, hiszen tér és idő kell mindegyikhez, ugyanakkor tér és idő kell mindenkinek, aki fát ültet, és nem csupán meghúzódik az árnyékában, hanem azon van, hogy feljusson általa az égig.
A saját magunktól való félelem abban a „sötét részben” rejlik, amely tudatunk mélyén és az alig megvilágított részén honol. Ez nem valamiféle álnok sötétség, csupán tudatlanság. Ezért az érveknél erősebbek a szenvedélyek, a bátorságnál a gyengeség, a nagylelkűségnél az önzés. A megélhetés napi gondjai, emberi és érzelmi kapcsolataink megmászhatatlan hegyekké nőnek, ráadásul el is zárják előlünk a szellemi valóságok látványát; az egyetlen vagy a legfőbb valósággá válnak.
Nemrég történt
2024 júniusának derekán A művészetek hete programsorozat záróakkordjaként Ezer úton egyfelé – Mesés tájaktól Magyarországig a zene hangjain címmel rendeztek marimbakoncerttel egybekötött táncházat az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Központjában.
Az est nyitányaként Juhász Balázs zenész bemutatta fő hangszerét, a marimbát, amelyen szerinte minden zene eljátszható. Az afroamerikai eredetű ütőshangszer a xilofon egyik méretes fajtája, amelynek hossza hangterjedelmétől függően 1,8 és a 2,5 méter között van, súlya pedig elérheti a 120 kilogrammot. A művész a zenejáték színesítésének kedvéért a marimba pengő-rezgő hanglapjainak rezonálását többféle ütős és dallamhangszerrel egészítette ki.
A varázsmesék valósága: összekötni az eget és a földet címmel tartott előadást az Új Akropolisz Filozófiai Iskola tagja, Apáti János a budapesti Műterem kávézóban. A május tizenhetedikén tartott eseményen az előadó a népmesék világába kalauzolta el a jelenlévőket.
Minden nemzetnek, kultúrának megvannak a saját meséi, amelyek régi tanításokat, tapasztalatokat ölelnek fel. A történetek hősei és a próbatételek sorozatai mind-mind a lelki fejlődésünket szolgálják, amennyiben képesek vagyunk jelentésüket saját magunkra vetíteni.
Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola – a Főkerttel és a Gellérthegyi Lakók Érdekvédelmi Egyesületével összefogásban – 2024. április 20-án ismét megrendezte Föld napi akcióját. A több mint húsz esztendeje minden tavasszal életre hívott esemény célja egyrészt évről évre a Gellért-hegy megtisztítása, szépítése, másrészt figyelemfelhívás a környezetünk és bolygónk védelmére. A program szervesen illeszkedik az Új Akropolisz azon törekvései közé, hogy önkéntesei az elméleti tudáson túlmutatóan a gyakorlatba is átültethessék a filozófiai értékeket, és hogy azt is megtapasztalhassák, milyen fontos és felemelő a közös célokért aktívan cselekedni.
Új Akropolisz a világban
Varsóban előadást szerveztek a reneszánsz filozófiájáról, „A Lélek újjászületésének szimbóluma” címmel. Az előadó bemutatta a korszak négy kiemelkedő alakját (Giovanni Pico della Mirandola, Leonardo da Vinci, Paracelsus, Giordano Bruno) és jelentős eszméiket az emberi méltóságról, a művészetről és a szépségről, a jó és az igazság értékéről.
Az Új Akropolisz attikai tagjai és barátaik ellátogattak Epidaurosz régészeti lelőhelyére. Tárlatvezetéssel megtekintették az Aszklépiosz-szentélyt, amelyet a hely központjaként tartanak számon, és amelynek köszönhetően a híres, mindmáig működő színház is megépülhetett a Kr. e. 4. században.
Az újrahasznosításról szóló műhelymunkán szóba került a hulladékok osztályozásának módszere, valamint a 3R jelentősége (Reduce, Recycle and Reuse = csökkentés, újrahasznosítás és újrafelhasználás).
Az Új Akropolisz cartagói önkéntesei egyesítették erőiket, hogy felújítsák a Catrix macskamentőotthon épületeit. A szükséges anyagi forrást a szervezők jótékonysági koncerten gyűjtötték össze.
Manapság a boldogság kiváltképpen foglalkoztatja az embereket. De valójában minden korban és a világon bárhol ez volt az ember nagy célja. Az Új Akropolisz castellóni központjában a filozófia világnapja tiszteletére rendezett ünnepségek részeként éppen ezért a boldogságról tartottak beszélgetést.
Új Akropoliszban, Szlovákiában hétvégi szemináriumot szerveztek, melynek hívószava így hangzott: „Árnyék” – C. G. Jung svájci pszichiáter is így nevezte el az általa leírt egyik archetípust. Jung és a téma más szakértői számos lehetőséget kínálnak arra, hogy felfedjük és fokozatosan feldolgozzuk pszichés világunk árnyait.
A „Hogyan evezzünk korunk tajtékos vizein” című workshop az életünk dolgaival kapcsolatos halogatással foglalkozott. Az előadók feltárták a halogatás lehetséges okait, és annak a módját, hogyan tehetünk hathatósan ellene.
