Szerző
Röviden összefoglaljuk, mit is értünk filozófia alatt, és hogyan ültetjük át a gyakorlatba, figyelembe véve, hogy korunk zűrzavarát tovább tetézik a téves elképzelések és a rosszindulat, amely minden megkülönböztetés nélkül alkot ítéletet a jóról és a rosszról.
Egy olyan korban élünk, amelynek a többihez hasonlóan sajátos értékei vannak, és tagadhatatlan gondokkal küzd. Az utóbbiak elől homokba dugni a fejünket értelmetlen, hiszen így nem juthatunk el a megoldásukhoz. Bátran rájuk mutatni nem a borúlátás jele, hanem józanságra vall. A megoldásukra törekedni pedig filozófushoz illő, aki nézeteit a gyakorlatban is alkalmazza.
A hagyományos filozófia, amelyet korunkhoz igazítva felelevenítünk az Új Akropoliszban, egyik alaptétele, hogy a filozófia az igazság keresésének egyik útja. Nincs itt szó abszolút igazságról, vagy bármiféle dogmáról, hanem a fejlődésre törekvő tudatos igyekezetről, amíg a hit és az ész útján el nem jutunk a világegyetemet átható Őselvekig. Ebből fakadóan nem tökéletesek sem a filozófiai tanok, sem az őket követő filozófusok; mind csupán a tökéletesedésre törekednek, nem sajnálva az ehhez szükséges erőfeszítéseket.Ezért:
– az önteltséggel a természetes egyszerűséget szegezzük szembe, amely nem zárja ki a hibák lehetőségét, és nem veti meg a jövőben aratható győzelmeket.
– a hamisság és a hazugság helyett az igazságot választjuk, ha néha keményen is hangzik, és még ha sokszor senki sem akarja meghallgatni, a megértéséről nem is beszélve. Az igazság fényszórói eleinte tompák és halványan világítanak, hosszú távon azonban felragyognak.
– a számító cinizmus helyett az őszinteség hangját valamint a szív és elme tisztaságát választjuk, ha nincs is hasznunk belőle.
– a minden értelemben elszabadult állapotok helyett, ami hihetetlen mértékben terjeszti az erkölcstelenséget, egy új, múló divat hatásától mentes etikát alkotunk meg, amely a saját felébredt tudatunkra épít, ami képes arra, hogy felismerje, mi méltó a nemes emberhez, aki halhatatlannak tudja magát.
– az oly népszerű közönnyel szemben úgy gondoljuk, hogy jobb elkötelezni magunkat az életünk és a vele járó körülmények mellett, amíg magunkat a világ aktív és szerves részének nem érezzük.
– mások erőszakosságával szemben az embert fémjelző erőt választjuk, amely nemcsak a fizikai erőnlétben ölt formát, hanem a test egészségében, a nehézségekkel szembeni lelki és erkölcsi szembeszállásban, és a józan, helyzetekhez illeszkedő cselekvésben is.
– az egyre növekvő fanatizmussal szemben, amely tévesen igazságosnak és megvilágosodottnak tünteti fel magát, eklekticizmust javaslunk, amely az ítélőképesség, a megfontolás és az összehasonlítás hosszú gyakorlásának eredménye, amikor elemzés után választunk, de nem becsüljük le az emberiség tapasztalatát, csupán le akarjuk győzni a hibákat és a nehézségeket.
– a rágalmazással szemben, amely a leggyorsabb úton tépi darabokra a filozófiát, a nézetek bátor és világos kifejtését választjuk, nevükön nevezve a dolgokat, akkor is, ha ez több időt és komolyabb odafigyelést, a filozófuslét valódi szűrőit kívánja meg.
– a tudatlansággal szemben a bölcsesség ellenszerét kínáljuk, amely az elsajátított és az életünkben alkalmazott tudás, de nem mint intellektuális ékesség, hanem mint mindennapi, megvilágító alapfeltétel, az egyetlen, ami képes felrázni az embert a mostani kábultságából.
– a fájdalommal és tehetetlenséggel szemben az egyetemes törvények elfogadását szorgalmazzuk, amelyek megvilágítják minden történés értelmét és enyhítik a tehetetlenséget, amennyiben képesek vagyunk felismerni a belső félelmeinkből és sötétségből kivezető utat.
– az eszmények és Isten nélküliséggel szemben a teljes életet választjuk, amelyet a bölcsesség keresésére – hiszen ez a filozófia –, és minden valódi tudás mögött fellelhető Isten felfedezésére fordítunk.
Ilyen az Új Akropolisz filozófiája. Ezt a módszert tudjuk ajánlani.
Az írás Delia Steinberg Guzmán A hétköznapok hőse című kötetében jelent meg.