Szerző
A szép és a jó nyomába erednek hétről hétre az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Athéné kézműves műhelyének tagjai, amikor leülnek az éppen készülő alkotásuk mellé. Fém- és famunkák ugyanúgy szerepelnek a repertoárban, mint a varrás, a dekupázs, a selyemfestés vagy a műkő kisplasztikák öntése és festése. De hogy kapcsolódik össze kézművesség és filozófia? Erről beszélgettünk Doba Évával, az alkotóműhely vezetőjével.
Az iskola kézműves műhelye jövőre ünnepli 20. születésnapját. Miért fontos már ilyen régóta, hogy a bölcsesség keresése találkozzon az anyag megmunkálásával?
A kézművességgel a legkézenfekvőbb célunk az, hogy egyszerre szép, jelentéssel teli és hasznos tárgyakat hozzunk létre. Ez azonban csak az egyik oldala a műhelymunkának, ami nemcsak az anyag formálásáról szól, hanem az önmagunkon végzett belső munkáról is. Alkotás közben lehetőségünk nyílik, hogy fejlesszük kreativitásunkat, szépérzékünket, erősítsük magunkban a mozdulatok irányításához szükséges pontosságot, az apró részleteket kutató figyelmet, a koncentrációt és a kitartást, hiszen nem megy minden elsőre tökéletesen.
Persze már rövid távon is sok jótékony hatása van, hiszen akár fél óra is elég lehet ahhoz, hogy kiszakadjunk a mindennapi pörgésből, lecsendesítsük csapongó gondolatainkat és érzéseinket, és az alkotásra való összpontosításnak hála összerendezzük magunkat. Mindez kell is, hiszen a zaklatott ember mozdulatai kapkodóak, darabosak, ami meglátszik a kész művön is.Azért a mozdulatok irányítása kézügyesség kérdése is, nem? Mekkora a tehetség szerepe a munkátokban?
A tehetség kétségkívül „isteni adomány”, de meggyőződésünk – és sokéves tapasztalatunk –, hogy mindenkiben rejlik egyfajta alkotóképesség, teremtőerő, ami a műhelymunka során felszínre törhet. Ez gyakorlással és türelemmel fejleszthető, ezért akit vonz valamilyen kézműves tevékenység, bátran próbálja ki. Nem a végeredmény a legfontosabb, hanem az, hogy lépésről lépésre haladunk és fejlődünk. Soha ne a többiekhez hasonlítgassuk magunkat, inkább azt figyeljük, hogy önmagunkhoz képest mennyit fejlődtünk. A tárgyak jól nyomon követhető visszajelzést adnak erről.
Régóta éled a filozófiát életmódként. Mit jelent számodra a kézműves mesterség philoszophoszként, azaz a bölcsesség szerelmeseként?
A műhely egy filozófiai iskolában sokkal több, mint egyszerű kézművesség. Célunk az is, hogy felelevenítsük a klasszikus művészet „arany arányait”, a lelket tápláló szépséget és harmóniát, amely megihlet alkotót és szemlélőt egyaránt. Ezért is foglalkozunk a szimbólumok kutatásával, megértésével, mélyebb rétegeik feltárásával.
A klasszikus kultúrákhoz nyúltunk vissza ihletért, amely számos példáját adja a szimbolikus tartalom és harmonikus forma egységének: ókori egyiptomi, görög, római, azték, maja, indiai és persze magyar motívumokból merítünk. Az Athéné-műhely legrégebbi ajándéktárgyai olyan műkő kisplasztikák, amelyek nemcsak esztétikusak, hanem egyben emlékeztetnek valamilyen örök értékre.
Ezt hogyan képzeljük el a gyakorlatban? Mi történik ember és szimbólum között?
Életre kel a szimbólum. Bennünk is, és fizikai értelemben is. Faragás, festés közben sok olyan részlet előtűnik, amelyek felett egyszerű szemlélőként talán átsiklanánk. Az anyagon túl egy ideával vagy szellemi képességgel is dolgozunk magunkban ilyenkor. Így amikor kézbe vesszük az egyiptomi szkarabeuszt, amely Hepert, a felkelő Napot szimbolizálja, tudjuk, hogy bennünk is ott rejlik a mindenkori Heper ereje, annak az embernek a jelképe, aki képes minden nappal belül is megújulni.Kairosz alakja arra inspirálta görög elődeinket, hogy próbálják üstökön ragadni egyetlen hajtincsét: az elérkező kedvező pillanatot. Akinek ez sikerül – kétezer éve vagy ma, nincs különbség –, az tud élni a lehetőséggel és az alkalmas időben lép álmai megvalósítása felé. Az így szerzett tudás és tapasztalat az alkotási folyamat szerves részévé válik.
Mennyire adnak teret ezek az alkotások az újításnak, vagy mennyire maradnak hagyományhűek?
Az alapanyagok természete eleve keretet ad, ha úgy tetszik, egyfajta kötöttséget jelent. Amikor műkővel, vassal, fával, selyemmel vagy üveggel dolgozunk, figyelembe kell vennünk a megmunkálandó felület tulajdonságait. Másrészt a különböző motívumok részletei, a szimbólumok színei mind-mind fontos jelentést hordoznak, ezért minél autentikusabb ábrázolásra törekszünk.
Eközben viszont szabadságunkban áll folyamatosan fejlődni, kísérletezni, tökéletesedni, újítani magunkon, ami azon mérhető le, hogy képesek leszünk egyre szebbet alkotni. Ebben végtelenek a lehetőségek. A platonikusok nyelvén fogalmazva: aki látja a szépet, az a jót is látja. Az arányok, színek és a szimbólumban rejlő tanítás együtt adják a tárgy szépségét, amelynek látványa harmóniát szül a lélekben, így közelebb visz a Jó ideájához. Voltaképpen minden ilyen ősi jelentésű, mai technikával készült alkotás is egy-egy szellemi üzenet arról, ami minden emberben közös. Az alkotó szerepe, hogy ezek látható formát öltsenek.Cimkék