Kovács-Torma Réka
Világszép Nádszálkisasszony
Világszép, királylány ruhába bújt lánykák és mindenre elszánt, hős ifjú lovagok érkeztek az Új Akropolisz áprilisi mesedélutánjára. Hogy kicsit összehangolódjon a népes kompánia, zenés játékokkal kipróbálták, hogy milyen vidáman, szomorúan, mérgesen, csendesen, hangosan vagy éppen álmosan énekelni.
Mindig más és mindig ugyanaz – az ember
A türelem ereje – Jane Goodall
Jane Goodall, a korábban a tanzániai őserdőben élő kutató ma évente nagyjából 300 napot utazik, világszerte telt házas előadásokat tart, iskolákat látogat, az ENSZ békenagyköveteként próbálja mozgósítani az embereket, hogy ismerjék fel és vállalják személyes felelősségüket a világ sorsáért és merjenek élni a változtatás lehetőségével. Hogyan vált az erdő csendjét kereső tudósból pódiumok szenvedélyes szószólója?
Egy kávé és hozzá pár jó gondolat
A filozófiai kávéház olyan hely, ahol az emberi létet érintő kérdéseket járunk körül. A lehetséges témák száma végtelen, de mindig kapcsolódunk az élet rejtélyéhez, a ki vagyok, honnan jöttem, merre tartok kérdéseihez. Így foglalja össze az Új Akropolisz filozófiai kávéház programsorozatának lényegét röviden a Székesfehérvárról indult kezdeményezés honlapja. 2017-ben Budapesten is elindulnak a kávézás közbeni együtt gondolkodások, ennek apropóján kérdeztük Grúsz Róbertet, a program ötletgazdáját.
A nagy filozófiai kaland: az ár elleni evezés
Ha megkérdezünk valakit, milyennek képzeli a köztünk élő hősöket, valószínűleg felemleget majd tűzoltókat, rendőröket, orvosokat, akár szociális munkásokat, gyermeküket erejükön felül támogató szülőket vagy valamilyen testi, társadalmi hátrányon felülemelkedő példaképeket. Ám szinte biztos, hogy ez nem hangzana el: olyannak, mint egy filozófus. A közfelfogás szerint filozófusnak lenni ugyanis nem túl izgalmas vagy heroikus. Jorge Ángel Livraga Ár ellen evezve című könyvét olvasva azonban átértékelődhet bennünk ez a kép.
Megváltoztatni a jövőt
Szerencsehozó talizmánok, szerelmi bájitalok, jósok, vudubabák, fekete macskás vagy kéményseprős babonák… Mióta világ a világ, az ember próbálta kifürkészni és kedvére alakítani a jövőt, és megragadott ehhez minden látható és láthatatlan eszközt. A talizmánokat, ráolvasásokat és más praktikákat általában az élet olyan területein alkalmazzák, amikre nincs elég nagy befolyásunk, ahol túl sok az ismeretlen tényező, ahol „megáll az ész”, és ezért a láthatatlan erők segítségét vágyjuk.
Önként kevesebbet
A kevesebb jobb… az erkölcsi tanítások már évezredek óta ezt hangsúlyozzák, amikor önmérsékletre, evilági vágyaink korlátozására, a szellemi élet felé fordulásra buzdítanak. Nem lepődünk meg akkor sem, ha egy művésztől halljuk ezt, hiszen a letisztultság fontos erény a legtöbb művészeti ágban. Az utóbbi időben a pszichológusok is rámutatnak erre, ahogy a„multitaskingoló”, azaz párhuzamosan folyamatosan több feladattal zsonglőrködő, állandóan új ingereket kereső, de a folytonos döntési helyzetektől kiégő páciensek megtöltötték a rendelőket.
Minek tanulni, ha a Google a barátunk?
Manapság, ha szükségünk van egy információra, ha kíváncsiak vagyunk, mi történik a világban, csak felcsapjuk a laptopot vagy előkapjuk a telefont és már pötyögjük is be a megfelelő keresőszót vagy híroldal nevét. Eli Pariser 2011-es TED előadásában azonban érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet: mindenki, aki elsősorban az internet segítségével tájékozódik a világ folyásáról, „szűrőbuborékban” él.
Aki a szépet látja, az látja a jót is
A szép és a jó nyomába erednek hétről hétre az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Athéné kézműves műhelyének tagjai, amikor leülnek az éppen készülő alkotásuk mellé. Fém- és famunkák ugyanúgy szerepelnek a repertoárban, mint a varrás, a dekupázs, a selyemfestés vagy a műkő kisplasztikák öntése és festése. De hogy kapcsolódik össze kézművesség és filozófia? Erről beszélgettünk Doba Évával, az alkotóműhely vezetőjével.
Vállalkozó vikingek
Vajon tekinthetőek-e a híresen kalandvágyó vikingek a modern üzletemberek, kalandorok vagy akár zsoldosok előképeinek? Ugyanolyan mindig többre vágyó, félelmet nem ismerő, kockázatot és harcot kedvelő figurák, csak bárdjaikat ezer év múltán egyenruhára vagy öltönyre és laptopra cserélték? Végül is vikingnek lenni, akárcsak üzletembernek, egyfajta foglalkozás volt. A szó olyan embert jelölt a normann népcsoporton belül, aki felkerekedik, szembenéz a kihívásokkal és sorsával, hogy önerejéből vesse meg lábát a világban.