Kovács-Torma Réka

Világszép, királylány ruhába bújt lánykák és mindenre elszánt, hős ifjú lovagok érkeztek az Új Akropolisz áprilisi mesedélutánjára. Hogy kicsit összehangolódjon a népes kompánia, zenés játékokkal kipróbálták, hogy milyen vidáman, szomorúan, mérgesen, csendesen, hangosan vagy éppen álmosan énekelni.

Jane Goodall, a korábban a tanzániai őserdőben élő kutató ma évente nagyjából 300 napot utazik, világszerte telt házas előadásokat tart, iskolákat látogat, az ENSZ békenagyköveteként próbálja mozgósítani az embereket, hogy ismerjék fel és vállalják személyes felelősségüket a világ sorsáért és merjenek élni a változtatás lehetőségével. Hogyan vált az erdő csendjét kereső tudósból pódiumok szenvedélyes szószólója?

A filozófiai kávéház olyan hely, ahol az emberi létet érintő kérdéseket járunk körül. A lehetséges témák száma végtelen, de mindig kapcsolódunk az élet rejtélyéhez, a ki vagyok, honnan jöttem, merre tartok kérdéseihez. Így foglalja össze az Új Akropolisz filozófiai kávéház programsorozatának lényegét röviden a Székesfehérvárról indult kezdeményezés honlapja. 2017-ben Budapesten is elindulnak a kávézás közbeni együtt gondolkodások, ennek apropóján kérdeztük Grúsz Róbertet, a program ötletgazdáját.

Ha megkérdezünk valakit, milyennek képzeli a köztünk élő hősöket, valószínűleg felemleget majd tűzoltókat, rendőröket, orvosokat, akár szociális munkásokat, gyermeküket erejükön felül támogató szülőket vagy valamilyen testi, társadalmi hátrányon felülemelkedő példaképeket. Ám szinte biztos, hogy ez nem hangzana el: olyannak, mint egy filozófus. A közfelfogás szerint filozófusnak lenni ugyanis nem túl izgalmas vagy heroikus. Jorge Ángel Livraga Ár ellen evezve című könyvét olvasva azonban átértékelődhet bennünk ez a kép.

Szerencsehozó talizmánok, szerelmi bájitalok, jósok, vudubabák, fekete macskás vagy kéményseprős babonák… Mióta világ a világ, az ember próbálta kifürkészni és kedvére alakítani a jövőt, és megragadott ehhez minden látható és láthatatlan eszközt. A talizmánokat, ráolvasásokat és más praktikákat általában az élet olyan területein alkalmazzák, amikre nincs elég nagy befolyásunk, ahol túl sok az ismeretlen tényező, ahol „megáll az ész”, és ezért a láthatatlan erők segítségét vágyjuk.

A szép és a jó nyomába erednek hétről hétre az Új Akropolisz Filozófiai Iskola Athéné kézműves műhelyének tagjai, amikor leülnek az éppen készülő alkotásuk mellé. Fém- és famunkák ugyanúgy szerepelnek a repertoárban, mint a varrás, a dekupázs, a selyemfestés vagy a műkő kisplasztikák öntése és festése. De hogy kapcsolódik össze kézművesség és filozófia? Erről beszélgettünk Doba Évával, az alkotóműhely vezetőjével.

A téli napforduló közeledtével észrevehetően csökken a látható fény körülöttünk. A legrövidebb és egyben legsötétebb nap előtti hetek a néphagyományokban a kisböjt (advent) jegyében telnek. Az ünnepi készülődés idején a falvakban kerülték a hangos mulatságokat és böjtöt tartottak. Ezeknek a tudatosan vállalt lemondásoknak a szerepe, hogy a kevesebb étel, kevesebb külső hatás révén újra és újra befelé, illetve a közelgő ünnep lényegére irányítsák a figyelmet.

Rubik Ernő 1974-es találmánya, a bűvös kocka tavaly ünnepelte 40. születésnapját. A játék mára nemzetközi hírű lett, és kevés olyan felnőtt akad ma Magyarországon, aki még sosem próbálta a kocka színes mozaikját eredeti állapotába visszarendezni. Bár egy egyszerű logikai játékról van szó, kirakásakor a megoldáskeresésnek ugyanazokat a tekervényes útjait járjuk be, amelyeket az élet más területein.

Az elmúlt évtizedek felgyorsult életritmusa, az ellentét a rohanó hétköznapok és az otthoni béke megteremtésének igénye között új kihívások elé állítják a férfiakat, nőket egyaránt. Hogy ezeknek a komplex elvárásoknak megfeleljünk, hasonlóan összetett jellemvonásokkal szeretnénk felvértezni magunkat. Minden nő szeretne gyönyörű és intelligens lenni, egyszerre összeszedett, ügyes szervező, de független és tettrekész is, akinek az otthoni teendők sem okoznak nehézséget. Úgy tűnik, mintha egy egészen új nőkép lenne kialakulóban. Vagy mégsem új?