Vajon tekinthetőek-e a híresen kalandvágyó vikingek a modern üzletemberek, kalandorok vagy akár zsoldosok előképeinek? Ugyanolyan mindig többre vágyó, félelmet nem ismerő, kockázatot és harcot kedvelő figurák, csak bárdjaikat ezer év múltán egyenruhára vagy öltönyre és laptopra cserélték? Végül is vikingnek lenni, akárcsak üzletembernek, egyfajta foglalkozás volt. A szó olyan embert jelölt a normann népcsoporton belül, aki felkerekedik, szembenéz a kihívásokkal és sorsával, hogy önerejéből vesse meg lábát a világban. A tőzsdecápák, iparmágnások, elsőgenerációs milliomosok ezt hallva talán éreznének némi rokonlelkűséget. A vikingek kihívásokat kereső példája mégis jóval túlmutat a gyors meggazdagodásért mindent elkövető ügyeskedőkön és a háborúba pénzért vonuló harcosokon.
Ha meg akarjuk érteni mozgatórugóikat, érdemes felidézni legfontosabb istenük, Odin alakját. Odin a harc istene, emellett azonban a költészet és a halottak istene is, no és ő a mágia legfőbb gyakorlója. Ez a harcos sok győzelme után egyik szemét adja azért, hogy ihasson Mímir kútjából, a bölcsesség forrásából, majd ő az is, aki dárdájával feltűzi magát Yggdrasilra, a világfára, hogy elnyerhesse a tudást és megismerje a rúnák bölcsességét. Nélküle nem léteznének az erkölcsi példát adó germán hősmondák, a sagák. Mítosza arra tanít, hogy aki többre vágyik, annak áldozatot kell hoznia, de nemcsak a külső, hanem a belső csatatéren is, ami nehezebb, ezért értékesebb is.
Kihívásokat persze az élet minden területén találni. Ha megnézünk egy viking hajót, esküvői ékszert vagy míves csatabárdot, látható, hogy volt köztük, aki az anyag törvényszerűségeinek kiismerésében múlta felül magát. Harcászati sikereik testi erejük mellett együttműködő képességüket is igazolják. Odin harcos és tudást kereső példája tetteikben is visszaköszönt. Vezetésükkel Angliától Normandián át Szicíliáig és az orosz területekig jöttek létre államalakulatok, amelyekben a középkor után ismét felvirágoztak a tudományok, művészetek, terjedhetett az írásbeliség. A szicíliai királyság a latin, görög, arab kultúra olyan keverékét alakította ki, amely képes volt hídként szolgálni kelet és nyugat között.
De mit tanulhatunk tőlük mi? A ma emberének a kockázatvállaláshoz való viszonya szélsőséges. A startupok, a tőzsde, a pénz mindenkire kiható világa elválaszthatatlan a rizikótól, miközben tanfolyamok, könyvek tucatjai próbálnak segíteni azoknak, akik hétköznapi életük legapróbb változásait is aggódva szemlélik és saját komfortzónájuk rabjává válnak. A viking eszmény olyan filozófiai kalandra hív, amelyben alaposabban megismerjük a körülöttünk levő világ törvényszerűségeit, próbára tesszük magunkat, hogy saját bőrünkön tapasztaljuk meg, mire vagyunk képesek, és kitartóan munkálkodjunk azon, hogy a meghódított területet felvirágoztassuk. Aki nekiáll kihívni a sorsot, hogy megkeresse, mire született, az ma is viking!photo credit: McKay Savage via Flickr