A kevesebb jobb… az erkölcsi tanítások már évezredek óta ezt hangsúlyozzák, amikor önmérsékletre, evilági vágyaink korlátozására, a szellemi élet felé fordulásra buzdítanak. Nem lepődünk meg akkor sem, ha egy művésztől halljuk ezt, hiszen a letisztultság fontos erény a legtöbb művészeti ágban. Az utóbbi időben a pszichológusok is rámutatnak erre, ahogy a„multitaskingoló”, azaz párhuzamosan folyamatosan több feladattal zsonglőrködő, állandóan új ingereket kereső, de a folytonos döntési helyzetektől kiégő páciensek megtöltötték a rendelőket. De mi a helyzet, ha a pénzünkről, birtokunkban levő tárgyakról van szó? Mit mondanak a közgazdászok?Tízből kilenc feltehetően a növekedést, a több = jobb formulát ajánlja. Remélhetőleg a kilencből néhány azért megjegyzi, hogy fontos, hogy ez a növekedés fenntartható legyen. Az utóbbi tíz évben azonban kibontakozott egy új alternatív irányzat is, amely még csak nem is a fenntartható növekedést tűzte a zászlajára, hanem kifejezetten a „nemnövekedést” (Degrowth, Decroissance, Decrecimiento, Postwachstum). A tízből az a maradék egy talán ezt mutatná be nekünk.
Vincent Liegey, a mozgalom egyik vezéralakja szerint a nemnövekedés „egy provokatív szlogen, egy nyelvi eszköz, ami lehetővé teszi, hogy megkérdőjelezzünk egy sor ki nem mondott meggyőződést, amiket a társadalmunkban hallgatólagosan elfogadunk”. Be kell például látnunk, hogy egy véges bolygón végtelen növekedést várni ostobaság. A Nemnövekedés egyszerre filozófia, ideológia, mozgalom és kutatási terület is, ezért azokat a megoldásokat keresi, amelyek a jelenlegi gazdasági paradigmákon túllépve olyan társadalmi átalakuláshoz vezetnek, amely a véges ökológiai és társadalmi kereteket teljes mértékben tiszteletben tartja.
Az elvet magukénak vallók többféle megoldási javaslattal álltak már elő. Ezek között éppúgy vannak elméleti felvetések (például a jól(l)ét és a munka újradefiniálása, a feltétel nélküli alapjuttatás vagy a maximált jövedelemplafon), mint a közösségi kertekhez, „szereld magad” műhelyekhez hasonló alulról szerveződő kezdeményezések.
És mindezek nem csak utópisztikus elképzelések. A közösségi kertek (amelyek a városi kertészkedés révén teremtenek összetartó, környezettudatos kisközösségeket) már Magyarországon is virágoznak. Svájcban a nyáron népszavazásig jutott a feltétel nélküli alapjövedelemről szóló javaslat. Ott ugyan elbukott a kezdeményezés, a finnek viszont épp a napokban döntötték el, hogy 2017 januárjától élesben tesztelik az elképzelést.
És bár nem a nyugati világban, de van egy ország, Bhután, amelyben a király 1972-ben úgy döntött, a GDP-ben mérhető növekedés helyett a bruttó nemzeti boldogság növelését tűzi ki célul. A koncepció eredetileg négy pilléren nyugodott: fenntartható fejlődés, kulturális értékek megőrzése és védelme, természeti környezet megőrzése, jó kormányzás. Jelenleg kilenc szempontot vesznek figyelembe: pszichológiai jól-lét, mentális és spirituális egészség, időhasználat, társadalmi és közösségi vitalitás, kulturális vitalitás, oktatás, életszínvonal, jó kormányzás, ökológiai vitalitás. Persze ezek jóval nehezebben mérhető tényezők, de a nyugaton tanuló, majd hazatérő fiatalok és az úti beszámolókban szereplő mosolygós lakosok magas aránya arra utal, hogy az elképzelés életképes.
Ezzel együtt nem várható, hogy a közeljövőben napjaink társadalmai és vezető rétegeik varázsütésre hátat fordítanak eddigi elveiknek és tömegesen indulnának a fentiekhez hasonló, emberibb irányba. De az előző század ékes bizonyítékát adta, hogy a felülről vezérelt eszmei változások nem is mindig célravezetőek. Egyénileg viszont mindannyian meghozhatjuk saját mindennapi döntéseinket. Tárgyaink gyarapodjanak vagy élményeink? Egy kicsit gazdagabbak szeretnénk lenni vagy egy kicsit békésebbek, bölcsebbek? Ahogy Seneca mondta, végső soron úgyis csak az idő a miénk. Fordítsuk hát minél nagyobb részét arra, ami valóban boldoggá tesz!

A konferencia honlapja
A Nemnövekedés hetének programjai
photo credit: Colectivo Desazkundea (Decrecimiento) via Flickr