Alexandria városának helyét Nagy Sándor Plutarkhosz szerint egy álomtól és Homérosz egyik verssorától vezettetve választotta ki: Pharosz szigetét és a vele szemben elterülő széles öblöt.
"Van bizonyos sziget ott, a zajongó tengeri árban, szemben Egyiptommal - Pharosz, ez neve annak a földnek." (Odüsszeia 4. 354-355.)
A város alaprajzát földre szórt árpadarával jelölték ki, de azt a mocsárból mindenfelől nagy számban előrajzó madarak felcsipegették. Ez baljós előjelnek látszott, megzavarta Alexandroszt, de a jósok azzal biztatták: a város mindennel bőven el lesz látva, sok és mindenféle fajtájú ember tápláló otthona lesz.
A történet természetesen szimbolikus formában utal arra, hogy a terméketlen földön alapított központba eljönnek a tudatlanság, a káosz szimbólumából, a mocsárból a madarak, vagyis a mindenféle emberek, és fölszedegetik a tudás magvait, majd elszállnak, és ezzel a táplálékkal aztán másokat, máshol is táplálhatnak. Tehát a város jelentőségét nem a földi határok adják a jóslat szerint, hanem az, amivel táplál.
Magát a várost Nagy Sándor parancsára Dinokratész tervezte meg, aki a Földközi-tenger és a Mareótisz-tó közötti keskeny földnyelven álmodta meg a makedón király nevéről elnevezett várost. Jellegzetessége a megtervezettségben rejlett, szabályos, egymást derékszögben metsző utcákkal, valamint abban, hogy dél felől a nílusi, északról a tengeri hajóknak egyaránt volt kikötője a városban. Az egykor oly jelentős város, amelynek építészeti remekműveiről oly szívesen emlékeztek meg az utazók, ma már nyomaiban is alig emlékeztet az ókori állapotra. Eltűnt már a világ hét csodájának egyike, a knidoszi Szósztratosz fantasztikus mérnöki bravúrjával készült, 135 m magas pharoszi világítótorony, néhány oszlopon, és római kori emléken kívül csak a manapság felfedezett, tenger alatt lévő nagyszerű ókori maradványok adhatnak számot arról, hogy miért is lehetett ez a hely az akkori világ egyfajta kulturális fővárosa.
A kultúra fővárosa
Alexandriáról leginkább az ókor mindent gyűjtő, mindent felölelő könyvtár juthat az eszünkbe. Évszázadok munkájával sikerült szinte mindig a legjobb szövegmagyarázókat, filológusokat, könyvtárosokat összegyűjteni. Az az eszme vezérelte az alapítókat, hogy legyen egy hely az akkor ismert világban, ahol a fellelhető valamennyi irodalmi és tudományos könyv megtalálható. A tudásnak olyan tárházát sikerült létrehozniuk, amely hihetetlen mennyiségű tudásanyagot ölelt fel. Az őrzött könyvek, vagyis tekercsek mennyisége vitatott, valószínűleg a félmilliót is meghaladta a számuk. A könyvtárosok kéziratokat vásároltak, másoltak, összehasonlították a szövegváltozatokat, és eldöntötték, hogy melyiket másolják tovább. Az ókori világnak, ha nem is az építészeti, de az egyik gigantikus szellemi csodája eredetileg az ún. Muszeionban („a múzsák csarnoka”) kapott helyett, amely egyszerre töltött be könyvtári, egyetemi, kutatóintézeti szerepet. A Muszeion igazgatója egyben a trónörökös nevelője is volt. Bármennyire is rémregénybe illő politikai események kísérték olykor a Ptolemaioszok politikai tevékenységét, az kétségtelen, hogy nem sajnálták az anyagiakat, és minden lehetséges módon igyekeztek a tudósok igényeit teljesíteni, akik a király költségén lakást, ellátást és állandó fizetést kaptak, ráadásul adómentességet élveztek, így minden idejüket a kutatómunkának szentelhették. A fő könyvtáron kívül volt egy kisebb is Szarapisz templomában, ahol egyes vélekedések szerint közel ötvenezer tekercset őriztek.
III. Ptolemaiosz Euergetész (i. e. 246-222) például olyan szenvedélyes könyvgyűjtő volt, hogy elrendelte, minden Alexandriába érkező hajót át kell kutatni, meg kell nézni, van-e a fedélzeten valamilyen könyv. Ezeket ideiglenesen lefoglalták, hogy másolatot készíthessenek róluk.
Az eredeti kéziratokat nem rakták hajókra, így az athéni tragédiaírók (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész) legendás triászának a műveit sem. III. Ptolemaiosz 15 ezüsttalantont fizetett a kölcsönzés óvadékáért Athénnak, hogy lemásoltathassa őket. Ez meg is történt, de a király többet már nem akarta visszaadni a kéziratokat. Idővel az athéniak savanyú képpel konstatálták, hogy a pénz mellett csak a rendkívül díszes másolatokat kapták meg.
Ki emlékszik ma már arra, hogy mennyi adóval sanyargatták Egyiptomot a Ptolemaioszok… Az intrikák és cselszövések emlékét elfedte az idő fátyola. De az alexandriai könyvtár emléke és példája ma is élő. Az az eszme, hogy az emberiség tudását közkinccsé kellene tenni, és hogy legyen egy hely, ahol mindehhez hozzá is lehet férni, újra és újra felmerült. És ha egy eszme igazán erős, akkor csak idő kérdése, hogy megvalósuljon. Az UNESCO kezdeményezésére, nemzetközi összefogás keretében megépült a mai Egyiptomban az új alexandriai könyvtár. Nagyszabásúünnepség keretében avatták fel az Alexandria szélén álló könyvtárat, amely közel van ahhoz a helyhez, ahol az ókori könyvtárépület állt. Az alapítók szándéka szerint a tanulás, a párbeszéd, a tolerancia és egymás kölcsönös megértésének a központja lesz. 69 ezer négyzetméteren 3500 olvasót tudnak kiszolgálni 4-8 millió kötettel és más információhordozókkal, múzeumokkal, planetáriummal.
A polgárháborúk azonban nem értek véget Rómában, és Caesar meggyilkolása után Antonius lett Kleopátra szerelme. Octavianus azonban mindkettőjüket legyőzte, és úgy döntött i. e. 30-ban, hogy megszünteti Egyiptom önállóságát. Az ország különleges státusban a Római Birodalom része lett, ráadásul a császár személyes provinciájaként, mivel az állam nem nélkülözhette az innen érkező óriási gabonabehozatalt, Octavianus, a későbbi Augustus pedig tudta, hogy ez adja meg az erős állam anyagi alapját.
A Ptolemaioszok birodalma eltűnt, de alkotásaik közül sok a mai napig is megmaradt. Olyan korokra emlékeztetnek, amelyek már az i. e. 2-3. században is réginek számítottak. A kultúra és a vallás tisztelete nemcsak a ptolemaioszi korban, hanem a római uralom alatt is megmaradt, de a világ már megváltozott. Nagy Sándor tevékenysége alapjaiban rázta meg az ókori világot. Az utódállamok közül főleg Egyiptom igyekezett növelni a görög és az egyiptomi vallás és tudás hírét és lehetőségeit. Ezzel példát adott a rómaiaknak is, akik továbbvitték ezt a szemléletet és elterjesztették a birodalmukban.