A cselekvés már önmagában kimozdít bármilyen tehetetlenségből, mozdulatlanságból. A cselekvés felráz, kiszakít a megkövültségből, kiránt a földhöz kötött gyökérlétből, amikor leginkább egy fához hasonlítunk. A cselekvés ad szárnyakat érzelmeinknek, világosságot gondolatainknak.
Nemcsak az a cselekvés, amikor jár a kezünk, hanem elsősorban, amikor a szívünk cselekszik, amely érzi és tudja, mit kell tennie. Az elménk cselekvése is az, amikor tudja, milyen ideák lendítenek minket mozgásba. A szellemünk cselekvése is, amely állandó visszatérésre kötelez. A cselekvés mozgat mindenkit egy hatalmas spirálban. Lépéseinket is spirálisan tesszük meg, és miközben emelkedünk térben és időben, utakat taposunk ki. Nem könnyű kitaposni az utakat, hiszen tér és idő kell mindegyikhez, ugyanakkor tér és idő kell mindenkinek, aki fát ültet, és nem csupán meghúzódik az árnyékában, hanem azon van, hogy feljusson általa az égig.
Kulcsfontosságú, hogy odafigyeljünk mindenre, amit csinálunk. Vannak gépies, megszokott cselekedetek, amelyek nem csiszolják tovább az ítélőképességünket és nem segítik fejlődésünket. Ezek egyszerű cselekvések, amelyeket lehetetlen elkerülni egy olyan világban, amelyben minden rezeg, minden mozgásban van. Hosszú távon ez a mozgás a tökéletesedéshez vezet, mégsem ugyanaz átengedni magunkat az élet lassú, öntudatlan folyásának, mint tudatosan cselekedni az élet törvényeiért és azok szerint.
Egyes cselekvések miatt egy helyben toporgunk, nem térben, hanem a fejlődésben. Ezek a gépies, megszokásból származó cselekedetek. Nem kérdés, hogy közülük sokra szükség van, hogy viszonylagos jólétben éljünk, és gondolatainkat másra irányíthassuk, csakhogy az elgépiesedés végül az elmét is megbénítja. Tudjuk, hogy a járás, a beszéd közbeni nyelvmozgás, a billentyűzeten gépelés, bizonyos mozdulatok autóvezetés közben, és sok ehhez hasonló, mind olyan berögződés, ami időt takarít meg. De a kényelemszeretet, amely általában mindenféle erőfeszítést igyekszik megúszni, oda vezet, hogy a halvány tudatossággal végzett ismétlés más síkokra is kiterjed, ahol viszont nélkülözhetetlen a frissesség.
Olyan cselekvések is léteznek, amelyek segítik növekedésünket. Ilyenek az intelligens cselekedetek, amelyeket a magasabb rendű célok eléréséért vezetünk be életünkbe. Ezek azok az új tapasztalatok, új lépések, amelyekre azért vállalkozunk, hogy megtaláljuk belső tengelyünket, valódi önmagunkat.
Nagyobb érdeklődést kellene tanúsítanunk a növekedésünket segítő cselekedetek iránt, és több energiát kellene rájuk szánnunk. Nem elégedhetünk meg az elért fejlődési szinttel. A filozófus soha nem áll meg, mindig többre és jobbra vágyik, ahogyan újabb és jobb célok kerülnek a látóterébe. Senki sem állíthatja: „már megérkeztem” vagy „úgy vagyok jó, ahogy vagyok”, mert ez csupán a kezdeményezőképesség és akarat hiányát bizonyítja.
A növekedésünket elősegítő cselekedetek között kiemelkedő helyet foglal el az elhatározás. Ha növekedni akarunk és haladni előre, ahhoz eltökéltség szükséges.
Az elhatározás nem a nekibuzdulás, hogy sok mindent vagy új dolgokat vagy valami szokatlant csináljunk. Az elhatározás belső erő, hogy a kapott tanítások szerint éljünk, hogy jobbá válhassunk, hogy továbblépjünk a tudás útján, hogy kövessük azt, amit az emberiség megannyi mestere útjelzőnek tartott a bölcsességhez vezető úton.
A növekedés, a fejlődés nem üres szavak, és nem elvont célok, amelyekhez nem tudjuk, hogyan és melyik úton lehet eljutni. Ha valaki így gondolja, híján van az elhatározásnak, és a passzív cselekedeteknél maradást választja. A növekedés, a fejlődés aktív fogalmak, és bennük rejlik a nagy emberek tapasztalata és tanácsa, akik előttünk járták azt az utat, amelyre most mi szándékozunk rálépni.
A növekedés emberi kötelességünk. Fontos ugyanakkor felismerni a növekedés jellemzőit, hiszen a növekedés mindig belülről indul. A gyökér teszi erőssé a fát, nem a levelek sokasága. Nem feledkezhetünk meg a gyökérről. Az elvek, a célok és a folytonosság fenntartására irányuló igyekezet legyen az ok, amely mozgatja minden cselekedetünket.
Az ok a hajtóerőnk. Cselekedeteink belőle fakadnak. Okozatainknak összhangban kell állniuk az okkal.
Az elhatározás, a tudás és az akarat, hogy helyesen és a tanultak és a tapasztalatok szerint cselekedjünk, sok jó minőségű tettben teljesedik ki. Ez a cselekvés egyik legfontosabb kulcsa.
Bármelyik pillanat tökéletes arra, hogy döntsünk és elhatározzuk magunkat.
Fotók: pixabay