Idézetek Eötvös Józseftől

„Iparkodjál látni. Bekötött szemmel senki se járhat egyenesen.”

„Gyönyörködjenek mások a viharban, mely alatt egyes hullámok magasra tornyosulnak, engem csak a dagály nagyszerű tüneménye ragadott el mindég, midőn az egész tenger színe zaj nélkül, de ellenállhatatlanul emelkedik.”

„A vas maga sem állhat ellen az időnek, s ilyen az ember. Ha munkára használják, elkopik, ha a földön hever, a rozsda emészti meg. Miután már veszni kell, jobb százszor elkopni, mint elrozsdásodni.”

„Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük.”

„Csak azt bírjuk, miről, ha kell, le tudunk mondani. Oly kincsnek, melyet nélkülözhetetlennek tartunk, nem urai, hanem szolgái vagyunk.”

„Vigyázzon mindenki magára, mielőtt meghajlik; nehéz lesz felegyenesedni.”

„Haszontalan dolog az élet, ha azt magunk hasznossá tenni nem iparkodunk.”

„Nem hiszi senki, mennyire haladhatunk csupa botlásokkal, ha azokat ugyanazon cél felé törekedve, mind egy irányban tesszük.”

„Nem pihenhet meg senki önárnyékában.”

„Mint a csatamezőn, úgy a tudományok körében az előőrsök ritkán aratnak dicsőséget.”

„Kevés embernek van annyi ereje, hogy a körülmények rohamának, melyek őt állásában ostromolják, saját erejével ellenállni tudjon, s biztosan csak az állja meg helyét, ki magát ahhoz kötelességeinek erős kötelékeivel láncolva érzi.”

„Ne higgyen senki olyan gondolatnak, melynek a szíve ellentmond.”

„Nem az, kinek sok eszméje, de kinek egy meggyőződése van, az válhatik nagy emberré.”

„Egyet az köt az ügyhöz, hogy mint Cortez, elégette hajóit; mást az, hogy a téren, melyre lépett, házat épített magának.”

„Gondolataink jutalma érzésünkben fekszik. Minden valóban nagy gondolat nemes érzésekhez vezet.”

„Pascal mondja: élvezet a vihartól hányt sajkán ülni, ha tudjuk, hogy az elveszni nem fog; s nem ilyen-e annak élete, ki vészei között teljes bizodalommal emeli tekintetét az ég felé? Ki a gondviselésben nem kételkedik, az előtt minden egyéb kétely elveszti kínzó fontosságát.”

„Minden tudás csak akkor bír való beccsel, ha cselekvésre képesebbé tesz.”

„Az emberek nagy része azért szerencsétlen, mert nem magától, hanem másoktól kíván tökéletességet, és az emberi gyarlóságokat, magán kívül, senkinek sem bocsátja meg.”

„Nem akik az emberi jólét előremozdítására új eszközöket találnak, hanem kik az embereket a létező eszközök s viszonyaik kellő használatára okítják, valóságos jótevői kortársaiknak.”

„Csak az lehet tartós, ami a természeti törvényeknek megfelel.”

„Ki hamis úton jár, eltéveszti célját, de ki az egyenes úton járva egy ballépést tesz, kificamíthatja lábát, és azonnal megérzi a fájdalmat.”

„A szerelem az, melyet adunk, s nem az, melyet találunk.”

„Nem csak a gyöngeségtől, hanem attól is, ha valami nehezet emelünk, meghajolnak a térdeink.”

„A legszerencsétlenebb pillanatok az átmenet pillanatjai; hisz még akkor is, ha a nap feljön, hidegebb határunk.”

„Minden ügy, melyet csak hideg okok támogatnak, s mely ellen lelkünk nemesebb érzelmei felszólalnak, veszni fog.”

„Ki a sokaság előítéletei ellen ön vagy azon osztály előítéletei mellett küszködik, melyhez maga tartozik, balgatag; ki egy igazsággal áll fel ellene, győzni fog.”

„Úgy járunk néha a legjobb társasággal, mint midőn koldusokkal találkozva, apró pénzünk nincs, és forintjainkat kiadni restelljük.”

„A gyémánt, mert színe nincs, mindenikkel játszik.”

„Egy napsugár felnyitná, ezernyi gyertyafény csak elfonnyasztja a virágot.”

„Minden hegy csúcsban végződik. Emelkedjetek bátran, s kik kiindulva a hegy alján távol álltatok egymástól, fenn a tetőn találkozni fogtok.”

„Vannak férfiak, kiknek neve, mint az ekének a vasa, csak azért fényes, mert sok munkára használtatott; ennél a dicsőségnek nincs biztosabb neme.”

„Az emberek nagyobb része könnyebben tűri barátjának hibáit, mint azon jó tulajdonságait, melyeket maga nélkülöz.”

„Sokáig kell húzni a harangot, míg végre megszólamlik; de ha egyszer kongani kezd, nem szűnik meg oly hamar.”

„Nem oly nagy a világ, s nem oly kicsi szívünk, hogy ez, ha szeret, amazt magába ne foglalhatná.”

„Az egésznek része csak az lehet, ki szíve részévé tette az egészet.”

„Kevesebb ész kell a kételkedésre, mint a hitre. Kételkedés azon emberek része, kik hinni nem elég jók, tagadni nem elég erősek.”

„Csak az élet kis örömei és fájdalmi teszik jóvá az embert.”

„A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége vágyik, legyenek másoké. Nekem, ó Mindenható! adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindég felfelé vezet, s melyen azon meggyőződéssel haladhatok, hogy eltévedni nem fogok.”

Az idézeteket Sőtér István: Eötvös József aforizmák című kötetéből válogattuk. 
(Kiadta az Országos Eötvös József Emlékbizottság 1988-ban)