„Nem fogok elszaladni a szenvedések elől, hanem azt a lehető legjobb és leghatékonyabb módon akarom felhasználni, hogy nagyobb együttérzés és segítőkészség ébredjen bennem mások iránt.”
„A végső igazságot nem lehet felismerni a hétköznapi tudat keretein belül. A hétköznapi tudaton túl vezető ösvény a szíven visz keresztül. A szívnek ez az ösvénye az odaadás.”
„Az igaz odaadás az áhitatos és tiszteletteli hálában gyökerezik, ugyanakkor azonban világos, megalapozott és értelmes.”
„A szellemi harcosokat is meg lehet ijeszteni, azonban még akkor is elég bátrak, hogy szembenézzenek a szenvedéssel, hogy valóságosan szemléljék alapvető félelmüket és hogy úgy küzdjék át magukat a nehézségeken, hogy közben ne kerüljék meg a feladatot.”
„A legnagyobb ellenséged, saját önzésed és önimádatod elleni küzdelemben legjobb szövetségesed a könyörületesség gyakorlása. A könyörületesség az, hogy önmagunk imádása helyett másoknak szenteljük életünket.”
„A dolgoknak az a természete, hogy amikor felismered, hogy tulajdonképpen egy akadályról van szó, akkor már nem is akadály. Éppen így, ha nem ismered fel, hogy az csupán egy akadály, és túlságosan komolyan veszed, akkor megerősödik, megszilárdul, és valóban torlasszá válik.”
„Ami most vagy, az, ami voltál,
és ami most vagy, az, ami leszel.”
„Minden cselekedet, még a legeslegkisebb is magában hordozza következményeit. A mesterek azt mondják, hogy kevéske méreg is okozhat halált és a legparányibb magból is nőhet hatalmas fa.”
„Ez az élet az egyetlen idő és hely, ahol felkészülhetünk a halálra.”
„Ha meg akarjuk tanulni, hogy hogyan kell meghalni, akkor azt kell megtanulnunk, hogy hogyan kell élni. Ha meg akarjuk tanulni, hogy hogyan kell élni, akkor meg kell tanulni, hogy hogyan kell cselekedni. Változtasd meg magadat, és tanuld meg, hogy hogyan lehet megváltozott lényként újjászületni, s mások segítségére, sőt az egész világ hatékonyabb segítségére lenni.”
„Amilyen tudatállapotban vagyunk most, és amilyen személyiségűek vagyunk most, olyanok leszünk a halálunk pillanatában is, ha meg nem változunk.
„Néha meg kell ráznunk magunkat és komolyan feltenni a kérdést: ’Mi lenne, ha ma éjjel meghalnék?’ Nem tudhatjuk, hogy felébredünk-e holnap reggel, s hogy hol. Ha kifújtad a levegőt, és nem tudsz újat beszívni, akkor meghaltál. Ilyen egyszerű.”
„Amikor szembesülünk a kétségekkel és nehézségekkel, akkor megtudhatjuk, hogy hitünk csupán primitív, kegyes és elméleti vagy erős, kitartó és a szívünkből fakadó megértésben mélyen gyökerező-e.”
„Önmagadat gyógyítsd meg minden zárkózottságtól, visszavonultságtól, haragtól vagy félelemtől!”
„Ha a másik emberre olyan lényként gondolunk, aki pontosan olyan, mint mi, megnyílik iránta a szívünk, és felismerjük, hogy hogyan segíthetünk rajta.”
„Nem ’gondolkodni’ kell a gondolatokról, hanem hagyni kell, hogy maguktól folyjanak át az agyadon, anélkül, hogy hordalékaikat leraknák benned.”
„Miért kéne félned a vad elefánttól, aki itt és most csupán testedben tehet kárt, míg ha helytelen úton járó, hamis eszméket követő emberek hálójába kerülsz, nemcsak eddig gyűjtött erényeid gyümölcsét pusztítják el, de elzárják előled a jövő szabadságához vezető ösvényt is.”
Forrás:
Szögjal Rinpocse művei