Tibet

Hogyan szerezhetjük vissza koncentráló képességünket, hogy újra kapcsolódhassunk saját magunkhoz?

Ha már érezted úgy, hogy semmire sem tudsz igazán összpontosítani,
hogy a legfontosabb dolgokra nem jut idő,
hogy elvesztél az útvesztőben,
hogy szeretnéd végre összeszedni magad, hogy megvalósítsd, amit kitűztél magadnak,
akkor ez a program neked is szól.

Május 10-én Győrben.

Te is úgy érzed…

• hogy ezer dologra kéne egyszerre figyelned?
• hogy semmire sem tudsz igazán összpontosítani?
• hogy végül valahogy pont a fontos dolgokra nem jut idő?

Veled is előfordul…

A „mandala” szó jelentése – mondta el Doba Éva – egyrészt „kör”, ami azonban nem csak ezeknek az ábrázolásoknak a jellegzetes alakjára utal. Szóösszetételként a „manda” lényeget jelent, a „la” szócska pedig valaminek az elérésére utal. Így ez a kör egyfajta teljességet vetít elénk, azt, hogy segítségével valaminek a központjáig, esszenciájáig, belső lényegéig juthatunk el. Az előadó részletesen mesélt a mandalák felépítéséről, készítésük módjáról és arról is, hogy az egyes alkotási fázisok milyen lépéseket jelképeznek egyéni fejlődésünk útján.

Utazzunk el a mandalák szimbólumokban bővelkedő világába és kísérjük végig a homokmandala készítésének menetét! Számos kérdésre keressük a választ: 
Miből áll, hogyan épül fel, mi célt szolgál?
Hogyan lehet eljutni a mandala középpontjáig és vajon ki lakik ott?
Hogyan segít elveszett teljességünk megtalálásában?

Június 9-én 

Az előadáshoz online lehet csatlakozni 18.20-tól e ZOOM linkre kattintva.

Hét téma, ami a mindennapi sürgős ügyeken túl helyet ad olyan fontos kérdéseknek, mint: kik vagyunk, miért élünk, és főleg mit tehetünk, hogy az életünk tartalmasabb, a kapcsolataink őszintébbek, a tetteink gyümölcsözőbbek legyenek egy olyan világban, amire ráfér a jobbítás...

Következő alkalom Pécsett: június 13.

Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola szervezte előadássorozat bevezető előadásán Doba Éva tibetológus a tibeti mandalák szimbólumrendszerébe vezette be a résztvevőket. A különböző mandalatípusok elméleti körbejárását az elmélyedést segítő gyakorlatok kísérték.
 

Miért rohan egy szerzetes egy majom és egy elefánt után, mit keres nála jogar és lasszó, és hogyan segíti ez a roham a mi szellemi fejlődésünket? Ezek a gondolatok mind felvetődhetnek, ha szemügyre vesszük ezt az ábrát, amely egy 17. századi buddhista meditációs festmény részlete. A kép szimbolikusan a kitartó „elmenevelés” útját meséli el, vagyis azt, hogyan csitíthatjuk le csapongó elménket, és vonhatjuk uralmunk alá gondolatainkat és érzéseinket. Mindezt azért, hogy ezzel is akadálymentesítsük az önismeret avagy a fejlődésünk ösvényét.

„Székely hegyekből messzi Ázsiába, Az őshazába vándorolt ki ő, Feje felett a vén, szent Himalája, Tán öregebb, mint maga az Idő. Ott rótta a betűket és kereste Puszták homokján vérei nyomát, Meglátogatta ínség, balszerencse, De ő csak várt és vándorolt tovább.” Juhász Gyula: Ének Kőrösi Csomáról Kőrösi Csoma Sándor, a messzeségek vándora, kis székely fiúból vált az ősmagyarok kutatójává és az első európai tudóssá, aki tanulmányozta a tibeti nyelvet és kultúrát. Már gyermekkorában kitűnt társai közül fáradhatatlanságával.

„Nem fogok elszaladni a szenvedések elől, hanem azt a lehető legjobb és leghatékonyabb módon akarom felhasználni, hogy nagyobb együttérzés és segítőkészség ébredjen bennem mások iránt.” „A végső igazságot nem lehet felismerni a hétköznapi tudat keretein belül. A hétköznapi tudaton túl vezető ösvény a szíven visz keresztül. A szívnek ez az ösvénye az odaadás.”

Mandala. Vajon mit rejt ez az egzotikusan csengő szó? Ha betévednénk egy tibeti kolostorba, a füstölőillatú félhomályban biztosan szemünkbe ötlene néhány mandala-kép, mely - ellentétben a kopár tájjal - a szivárvány minden színében pompázik. Mi a titka e sokszínűségében is harmonikus ábrának?