A Ji King és a jellem formálása

Miért érdemes foglalkoznunk jellemünk formálásával? Jellem alatt általában azoknak a pozitív tulajdonságoknak az egységét értjük, amelyek bennünket összességében jellemeznek. Így az, aki jellemtelen, erősen erények híján van.

Formálás alatt pedig azt értjük, hogy alakítunk, változtatunk a dolgokon, mégpedig egy előre meghatározott, tökéletesebb, jobb forma eléréséért. Így a jellemünk formálása valójában annyit tesz, hogy a már belátott igazságokhoz igyekszünk alakítani teljes valónkat: viselkedésünket, érzelem- és gondolatvilágunkat, mindennapi szokásainkat, és nem csupán valamely képességünket fejlesztjük a sok közül.

Hogy miért érdemes, sőt miért kell ezzel foglalkoznunk, arra egyrészt választ ad a világunk, amelyben egyértelműen látható, hogy számtalan szenvedés, félelem és betegség megszüntetése az alapvető erények fejlesztésén múlik. Másrészt pedig tartós lelki összhangra sem lelhet senki, aki nem fejleszti folyamatosan önmagát mint teljes egészet, azaz nem teszi egyre hasonlatosabbá belső mikrokozmoszát a nagy makrokozmoszhoz.

Mint minden komolyabb munka, a jellem formálása is összetett folyamat, amelynek van eleje, közepe és vége, és megvannak a maga sajátos törvényszerűségei, amelyeket ismerve és betartva nagyobb eséllyel jutunk eredményre. A következőkben a Ji King javasolta fejlődési sorrendet vázoljuk fel röviden, kiemelve egy-egy fontosabb nézőpontot és tanítást, amely támpontokat adhat az önismeretünk mélyítéséhez, a világban betöltött szerepünk jobb megértéséhez és a következő lépéseink megtételéhez.

A jellemformálás nem egyszeri teendő. Sokszor kell ismételnünk a lépéseit. Egyfajta ciklikusan ismétlődő tanulási, csiszolódási folyamatról van szó, amely minden bizonnyal a halálunkig tart, vagy tán még azon is túl. Sok idő kell a szénnek is, míg gyémánttá nem nemesedik.


A Ji King javasolta jellemformálási ciklus kilenc hexagramja:

10. A Fellépés − A jellem alapja
A jellemformálás külső feltétele. Jó modor és udvariasság. Ez vezet el a kiegyensúlyozott magatartáshoz, ami nélkül nem kezdődhet el a belső munka.

15. A Szerénység − A jellem fogódzója
A jellemformálás belső feltétele. Megadja a tiszteletet mindenkinek. Ez az a helyes viszonyulás, amely révén mindenki megtalálhatja saját, őt megillető helyét és szerepét.

24. A Visszatérés (A Fordulópont) − A jellem törzse
Kezdetét veszi a jellemünk konkrét fejlesztése önmagunk állandó helyesbítése révén, amelynek köszönhetően egyre mélyebb önismeretre és önuralomra teszünk szert.

32. A Tartósság − A jellem szilárdsága
A jellemünk egységét hozza létre a szabályokat betartó sokrétű mozgásnak és tapasztalásnak köszönhetően. A szilárdság az állandó átalakulás és nem a merevség állapota.

41. A Csökkenés − A jellem ápolása
Az ösztönök befolyásának csökkentéséről van szó a szellemi élet javára. Mindig a nehéz tennivalókkal kell kezdeni. Ezzel elkerülhetjük a fölösleges károkat.

42. A Gyarapodás −A jellem gazdagsága
A személyiség szerves növekedését a hasznos, értékes folyamatok előmozdítása révén érhetjük el. Ez a megerősödés, a mindennemű jó szolgálatának ideje.

47. A Szorultság (A Kimerülés) − A jellem próbája
Meg kell tanulnunk legyőzni az akadályokat azzal, hogy a nehézségeket kihívásnak tekintjük. Ennek köszönhetően megtanuljuk csökkenteni a bennünk lévő haragot.

48. A Kút − A jellem terepe
Megtanuljuk megkülönböztetni, mi a helyes és mi helytelen. Így gazdag, adakozó személyiséggel, ha tapodtat sem mozdulunk, akkor is erős hatást fejthetünk ki másokra.

57. A Szelíd (A Szél, Az Átható) − A jellem működése
Erős belső egység alakul ki és a sajátos körülmények felismerése révén bölcs alkalmazkodásra leszünk képesek. Már helyesen mérlegeljük az eseményeket és háttérben tudunk maradni.

A lépések sorozata tehát röviden:
• Elsajátítjuk a jó modort, udvariasak vagyunk minden helyzetben és mindenkivel szemben. Ez a legkönnyebb feladat, mert hamar érkeznek visszajelzések is a környezetünktől. Ez a jellemünk formálásának külső feltétele. Ha ez sem megy, hogy menne a többi lépés?
• Szerénység jellemez bennünket, azaz tudjuk, hogy hol van a helyünk, kik vagyunk egy adott helyzetben. Ez a belső lelki attitűd teremti meg a jellemformálás belső feltételét. A valódi szerénységhez nagy lelkierő kell, amely segít felismerni a vállalt felelősségünkből fakadó kötelezettségeinket és helytállni benne. Ki-ki a maga szerepében.
• A külső és belső feltételek teljesülése teszi lehetővé, hogy elkezdjük a tényleges jellemformálást, mégpedig önmagunk állandó helyesbítése révén. Elismerve esetleges hibáinkat és állandóan visszatérve a jóhoz. Aki nem önmagán akar mindenekelőtt változtatni, akinek nagyobb a környezetével szembeni elvárása, mint amekkora önmaga helyesbítésének igénye, nem sokat fog fejlődni.
• Sokrétű és következetes tapasztalatszerzésre van szükségünk a kötelességeink teljesítése során. Az alaposságra törekvés és a szabályok betartása lesz számunkra a legnagyobb segítség. A sokféle tapasztalat, amelyet határozott szándékkal, önmagunk jobbítását szem előtt tartva szerzünk, olyan, mint a kenyér dagasztása, vagy a vas damaszkolása. Sokféle helyzetbe kerülünk, mindenféle felállásokban, de számunkra mind a tökéletesség kereséséről szól, lelki fejlődésünk és egyre tökéletesedő társadalmi helytállásunk szempontjából egyaránt.
• A szellemi énünket az ösztönök korlátozása révén erősíthetjük leginkább. Ez nem önmagunk feladását jelenti, hanem a bennünk rejlő magasabb értékek kibontakoztatását, akár azon az áron is, hogy külsőségeinkben egyszerűbbekké, látszólag színtelenebbekké válunk. Ha mindezt szívünk őszintesége kíséri, akkor ez nem hiba.
• Az egyetemes jó érdekében, a közösség számára hasznos folyamatok előmozdítására koncentrálva a jó közvetítőivé válunk, nem rettenve meg a veszélyektől és a nagy kihívásoktól sem.
• A kudarcainkból és tévedéseinkből is tanulunk. Kihívásnak, próbatételnek tekintve minden kedvezőtlen helyzetet. Erősnek és derűsnek kell maradnunk, bármi történjen is velünk. Ellenkező esetben a harag felemészt bennünket.
• Belső gazdagságunkból mindenkinek juttatunk, aki meríteni szeretne belőle. Megtanultuk megkülönböztetni a helyest a helytelentől, és kötelességünket híven teljesítjük, azaz bármi legyen is a felelősségi körünk, abban helytállunk. Így másoknak segítve mi magunk is még tisztábbá és erősebbé válunk.
• A szabályokon túl megtanuljuk felismerni a pillanatokban rejlő sajátosságokat és alkalmazkodni tudunk anélkül, hogy önmagunk belső értékeit feladnánk. A legnagyobb sikereket a kitartó, következetes, szerény, céltudatos, de alkalmazkodni képes viszonyulással érhetjük el.

Ha a fentebbi szempontokat szem előtt tartva keressük önmagunk jobbításának lehetőségét, és újra és újra nekiveselkedünk, akkor minden bizonnyal eredményre is jutunk, mert „nincs hiábavaló erőfeszítés” a jellemformálás terén sem.