Hogyan éljük meg a nehéz élethelyzeteket a Ji King tanácsai alapján?

Sokan azért fordulnak a Ji Kinghez tanácsért, hogy elkerüljék a nehézségeket. Ez jellemzően talán annak az embernek a törekvése, akinek a hétköznapjait az az igyekezet határozza meg, hogy sokat kapjon abból, ami kellemes, és messziről elkerülje a kellemetlenségeket.

„A változások könyve” azonban más jellegű segítséget is nyújthat azoknak, akik szerint az életet ennél magasztosabb céloknak is szentelhetjük. A klasszikus filozófia ebben az értelemben megkülönbözteti a hétköznapi embert a nemes embertől, akiket a Ji King csün-cének nevez. A nemes ember – Platón szavaival – ahhoz vonzódik, ami helyes, szép és jó, akkor is, ha ez némi kellemetlenséggel, áldozattal jár. Jó példa erre Szókratész, aki inkább választotta a halált, mint hogy elvei ellenében cselekedjen. A szellem útja gyakran próbára teszi személyiségünk tűrőképességét. Olykor talán még a szenvedést is el kell viselnünk, hogy fejlődhessünk, és néha biztosan le kell mondanunk egyes dolgokról. Így tehát a filozófus nem a nehézségek elkerülése végett fordul a Ji Kinghez, hanem jó tanácsért.

Talán pontosabb lenne, ha úgy fogalmaznánk, hogy a felesleges szenvedés elkerülése a cél. Azé, amely a hibás döntésekből, a nem megfelelő helyzetfelmérésből vagy reakciókból fakad. Sok nehézségünk származik figyelmetlenségünkből, meggondolatlanságból vagy egyszerűen tudatlanságból. Egyszerű példa erre, hogy dolgozhatunk kitartóan és lelkiismeretesen akár a tűző napon is, de ostobaság megkockáztatnunk a leégést vagy a napszúrást, ha van kalapunk és naptejünk.

A nehézségek együtt járnak a nemes ember választott életútjával. Ezek kerülése helyett érdemes inkább megvizsgálni, hogy mire tanítanak bennünket. Minden nehéz élethelyzet felhívja ugyanis a figyelmünket valamilyen hibára, hiányosságra, és egyben lehetőséget ad arra is, hogy a szükséges leckét megtanuljuk. Éppen ezért érdemes ezeket inkább próbának hívni. A próbák felébresztik szunnyadó képességeinket, s a segítségükkel legyőzhetjük a korlátainkat.

Lássunk most néhány olyan hexagrammot, amelyek első látásra – épp úgy, mint egy próbahelyzet – nem feltétélen lelkesítenek, de aki ezeket „dobja”, a segítségükkel választ kaphat olyan kérdésekre, mint: – Miért kerültem ebbe a helyzetbe? – Milyen próbákra, nehézségekre számíthatok ebben az élethelyzetben? – Mit tanulhatok most, milyen képesség felébresztésére alkalmas a jelen?

Elsőként vizsgáljuk meg a 9. A kicsi megszelídítő ereje és az 54. A házasodó leány képeket.

A kicsi megszelídítő erejében a természeti kép – szél fúj az égen, esőfelhők gyülekeznek, hamarosan esni fog – elég kedvezően hangzik. Nincs benne baj, megtaláljuk a siker kulcsszavát is. Igaz, a magyarázat szerint még várni kell a végkifejletre, még nincs itt a kedvező időszak, de semmi sem utal arra, hogy veszélyben lennénk. Kivéve a történelmi példában, amelyet megemlít: Ven király a zsarnok házában raboskodik. Őrültnek kell tettetnie magát, hogy életben maradjon, és a lehető legjobb diplomáciai érzékkel kell kezelnie minden helyzetet. Ez így azért mégsem annyira kedvező!

Miért került Ven király, az eljövendő Csou-éra alapítója ebbe a helyzetbe? Mert rosszkor született rossz helyen. Hercegnek születik akkor, amikor egy zsarnok uralkodik, aki benne is – jogosan – az ellenlábast látja. A herceg kiszolgáltatott, megalázó élethelyzetbe kerül, de nem tehet róla. Valószínű, hogy a jóslat és a magyarázat üzenete ezért pozitív. Raboskodása közben Ven megírja a Csou Ji előttünk is ismert és használt változatának alapjait, és amikor eljön az ideje, egy új, erényközpontú kultúra alapítójává válik. Az ő értékeire hivatkozik Konfuciusz, amikor azt mondja, hogy szereti a régieket.

Vessük össze ezt az 54. Házasodó leánnyal. Itt egy fiatal lány vonzalom alapján másodfeleség lesz egy idősebb férfi házában. Csupa baj az ítélet és a magyarázat is. Pedig talán még jobb is a helyzete, mint Ven királynak, legalább az életét nem kell féltenie, és ha feltalálja magát, még jól is járhat.

Ahhoz, hogy jobban értsük a képet, tudnunk kell, hogy Kínában, mint általában a régi időkben, nem volt szokás szerelemből házasodni. A házasság olyan kapcsolat, amelyet család köt egy másik családdal, és mindenkinek megvan ebben a viszonyban a helye, szerepe, joga és kötelessége.

Itt a szerető helyzete nem túl rózsás. Némi diplomáciai érzékkel, kis szerencsével túl lehet élni, és az is lehet, hogy a lánynak sem nagyon volt más választása, minthogy belemenjen egy ilyen kapcsolatba. A sors útjai nehezen kifürkészhetők.

Ebben a két képben a kiszolgáltatottság a közös. Itt és most nincs lehetőség sem jelentős mértékben hatni, sem nagyot alkotni. Mindkét élethelyzetben nagyfokú diplomáciai érzékre van szükség ahhoz, hogy az ember a megfelelő formákat válassza. Ám különbség, hogy az 54-es jelben sokkal inkább felelős a helyzet kialakulásáért a kérdező, mint a 9-esben. Éppen ezért a 9. képhez a tanács a diplomáciai érzék csiszolgatása, az önérzetesség és a büszkeség legyőzése. Ezzel szemben az 54. jelnél a mulandó, a változékony, a pillanatnyi vonzalom helyett a maradandó értékeket kell megerősíteni, amelyek helyesek és állandóak. Így lesz elegendő erőnk felülkerekedni a helyzeten.

A következő érdekes páros a 39. Akadály és a 18. Romlotton való munkálkodás.

Az akadály jelében veszélyes szakadék húzódik előttünk, mögöttünk megmászhatatlan hegy tornyosul. Se előre, se hátra.

Hogy jutottunk ide? A kép tipikusan olyan élethelyzetet ábrázol, olyan nehézségeket, amelyeket az idő hozott be az életünkbe, és éppen ezért az idő is fogja megoldani. Ennek ellenére ott az a félmondat a magyarázatok között, hogy az akadályokat le lehet és le is kell küzdeni; ez igaz is, csak meg kell értenünk, hogyan.

Ha összevetjük például a Keresztülharapás (21.) jelével, ott egy határozott harapással vetünk véget a nehézségnek, míg a (18.) Romlotton való munkálkodás jelében jól előkészített és lekövetett cselekvéssel. De az Akadály jele valami egészen másra hívja fel a figyelmet (ami egyébként a Visszavonulás (33.) jelében lesz majd igazán kardinális, de már itt is jelentős hangsúlyt kap): arra, hogy az ilyen helyzeteket úgy kell megoldani, mint ahogy a fűzfa megszabadul a ránehezedő hótól. Ebben a keleti példázatban egy cseresznyefát és egy fűzfát hasonlítanak össze. A cseresznye erős, de merev. Amíg az erejével bírja, tartja a rárakódó havat, de egy idő után letörik az ága. Ezzel szemben a fűzfa rugalmas, a ránehezedő hó súlya alatt meghajlik, és amikor lecsúszik róla a hó, újból kiegyenesedik.

Bár Az akadály képe egyetlen szóval sem utal arra, hogy emberi hiba miatt kerültünk nehéz helyzetbe, mégis azt javasolja, hogy ne okoljunk se másokat, se a sorsot, hanem tartsunk mély önvizsgálatot. A helyzetet tekintsük olyan próbának, amely lehetőséget ad arra, hogy felfigyeljünk valamely hibára, és kijavítsuk. Ha ezt a belső munkát sikeresen elvégezzük, újra lehetőségünk lesz kibontakozni, mert az akadályok idővel elhárulnak. Azaz nem a külső tényezőkre kell figyelmet fordítanunk, hanem befelé érdemes fordulnunk, mert ez adja majd a kellő erőt, hogy amikor újra megnyílnak a kapuk, továbbléphessünk.

Ha összevetjük az előbbi megállapítást A romlotton való munkálkodás képével (18.), ott egyértelműen emberi hibák okozzák a problémát. De épp ezért emberi erőfeszítéssel is lehet megoldani. És itt ugyancsak elengedhetetlen a megfelelő belső munka. Közöny és tehetetlenség vezettek a jelen helyzethez, tehát az embereket – akár magunkat, akár másokat – fel kell rázni és cselekvésre kell ösztönözni.

Könnyen azt hihetjük, hogy határozott, szinte agresszív fellépésre van szükség, de nem ezt mondja a jel. Először meg kell érteni, hogy mi vezetett az adott helyzethez. Ha magától értetődő lenne, ha már a birtokunkban lenne a megoldás, akkor nem ezt a képet kaptuk volna. Itt éppen az a lényeg, hogy nem látjuk az okokat tisztán, hanem először meg kell értenünk, miben is vagyunk. Ez alapján kell meghatározni a cselekvés helyes módját, majd következetesen végig is kell járnunk a kijelölt utat. De még ekkor sem nyugodhatunk meg, hanem továbbra figyelnünk kell, hogy a tettek valóban kiváltották-e a kívánt hatást. Nem elég egy fát elültetni, de gondozni is kell, egészen addig, amíg meg nem győződünk róla, hogy gyökere, törzse megerősödött.

Nem egyszeri „akciózást” javasol itt a Ji King, hanem azt, hogy változtassunk gondolkodásmódunkon, építsünk be új, gyümölcsöző viszonyulásokat. Ahogy például egy sikeres fogyáshoz is az életmódváltás az első biztos lépés.

Mik a Pangás (12.) és A vándor (56.) összefüggései?

A következő két jelre egyaránt jellemző, hogy a „sors megváltozhatatlan törvénye” idézi elő a nehézségeket. Érdekes tehát megfigyelni, hogy milyen hasonlóságok és különbségek fogalmazódnak meg leírásukban.

A 12. Pangás jele egyértelműen a körülmények kedvezőtlen alakulását sugallja. Az Ég eltávolodik a Földtől, a szellem nem élteti az anyagot – ez a pangás képe. Tipikusan ilyen a téli időszak, a vegetáció. Ilyenkor a természet visszavonul, a tavasszal kirobbanó ereje „láthatatlanná” válik, mintha halott lenne.

Emberi viszonyokra vetítve a kép egy nemes embert ábrázol, akit nem támogatnak a hatalomra jutott közönségesek. Mit tehet ilyenkor a nemes ember? Ebben a jelben nem tanácsos küzdeni az elkerülhetetlennel, és mártírkodni sem érdemes. „Maradjon hű az életelveihez, és vonuljon vissza az ismeretlenségbe” – javasolják a bölcsek. Ne vállaljon hivatalt, mert csak pórul járhat vele. Ahogy Konfuciusz, miután elüldözték hivatalából, „ismeretlenségbe” vonult.

Ekkor az ember látszólag magányra van ítélve, de ez valóban csak a látszat. A könyv éppen azt javasolja, hogy vegye fel a kapcsolatot a hozzá hasonlóan nemes elveket valló emberekkel, mert mindenkinek szüksége van erre a támogatásra. Konfuciusz is ezt tette. Vándorolt, és közben tanítványok szegődtek mellé, akikkel együtt dolgozta ki a következő időszak tanítási és erkölcsi elveit. Ha saját korukra nem gyakorolhattak jelentős hatást, munkásságuk mégis meghatározta egy hosszú-hosszú történelmi korszak filozófiáját, kultúráját és életét.

Ma sokan hiszik azt, hogy a nehéz helyzeteket úgy kell túlélni, hogy magányba vonulnak, mert nem bíznak senkiben. De az az ember, aki egyedül marad, felőrlődik – kivéve persze, ha rendkívüli képességekkel megáldott.

Érdemes az előző tanácsot összevetni A vándor (56.) képével. Itt a kérdező szintén egyedül marad, és nagyon óvatosnak kell lennie, hogy kikkel, milyen barátokkal veszi körbe magát. Azok az emberek, akikkel rendszeresen érintkezünk, szükségszerűen hatnak ránk, s kellő belső erő hiányában könnyen idomulhatunk „a tömeghez”, és hétköznapivá válhatunk.

Végül vizsgáljuk meg a Szorultság/kimerülés (47.) és A fejlődés (53.) képét!

A 47. Szorultság/kimerülés képében egy tóból elfolyik a víz – kimerül. Társadalmi téren a közönséges emberek elnyomják, korlátok közé szorítják a nemest.

Ezt a jelet a könyv a jellem próbájának nevezi. Arról szól, hogy a nemes ember minden körülmények között megőrzi derűjét, és így még a Sorsnál is erősebbé válik, míg a gyengét az ilyen élethelyzetek felőrlik, megtörik. Hasonlóan ahhoz, mint azt az Akadály képénél láthattuk, csak itt külön ki van emelve, hogy csak a legnagyobbak képesek az ilyen helyzetben kitartani. „Az ember magára veszi Sorsát, és hű marad önmagához” – mondja a jel. A kitartó nem törik meg. Ez a tanács, ez a feladat. Nincs helye és ideje a panaszkodásnak, vagy hogy bármi egyébre fecséreljük a szavakat. Inkább vegyünk példát Caesarról: takarjuk el halálos sebeinket szeretteink elől, hogy legalább nekik megkönnyítsük elviselni az elkerülhetetlent.

Befejezésképp szerepeljen itt egy jel, amely tökéletesen megmutatja a nehézségek szerepét a nemes ember életében, bár maga a magyarázat egyetlen nehézségre sem utal. Ez az 53. A fejlődés képe.

Képzeljünk el egy kopár hegyet, ahol alig képes megmaradni valami, ugyanis hatalmas szélviharok dúlnak a magasban, és csapadék is csak ritkán esik. Kietlen, termőföld mintha nem is volna. Ennek a hegynek a tetején mégis kinőtt egy fa.

A fa, amely ilyen környezetben is képes kihajtani és megerősödni, a bölcs ember képe. Fokozatosan, lépésről lépésre, nehézségről nehézségre, győzelemről győzelemre lépked előre. Törzse, ágai erősek, gyökerei a sziklák réseiben mélyre nyúlnak és megtalálják a hegy mélyén csordogáló forrásokat. Alkalmazkodik és megleli saját termőföldjét.

Mindenki, aki csak elhatározta, hogy belső képességeit fejleszteni fogja, vagy tudásra szeretne szert tenni, okulhat a fentiekből. Melyik tehetséges, ügyes fiatalemberrel ne fordult volna már elő, hogy valamiben egy csapásra kiemelkedő teljesítményt nyújt, ám az első, kisebb próbák után alábbhagy a lendülete? Minden hirtelen felemelkedés magával hordozza az ilyen jellegű bukás lehetőségét. A bölcs viszont saját sorsa urává válik, mert egyre több élethelyzetben ismeri fel, mi a helyes, és képes is annak megfelelően cselekedni.

Egy 19. századi filozófus, Helena Petrovna Blavatsky azt tanította, hogy senki sem ismerheti meg valódi erkölcsi erejét, tisztaságát, amíg próbára nem lett téve. A próba viszont attól próba, hogy veszélyes, nincs borítékolva a győzelem. Hiszen ezen az úton nem az a győztes, aki sosem esik térdre, hanem aki rendre megtanul felállni.