Szerző

A felsőfokú nyelvvizsga egyik kritériuma, hogy a jelölt idegen nyelven hatékony beszélgetőtárs vagy vitapartner legyen. De vajon annak bizonyulunk-e anyanyelvünkön? Bár nem feltétele a nyelvvizsgának, paradox módon az ezzel kapcsolatos nehézségek egyik oka nem a megváltozott beszédben, hanem a megváltozott hallgatási stílusban, a figyelem mélységében keresendő.
A facebook, viber, gtalk és társaik korában hozzászoktunk, hogy míg a másik fél gépel, netán beszél hozzánk, egy párhuzamosan megnyitott böngésző ablakban olvasgassunk. Ugyanígy hosszabb telefonbeszélgetéseinket sokszor vezetés közben intézzük, máskor a számítógépünkön pötyögünk közben. Mivel az információs társadalom vívmányaihoz edződött agyunk így is képes elcsípni a „bejövő üzenet” lényegét, előfordulhat, hogy a másik fél mindebből semmit sem észlel. A beszélgetés mégis megsínyli.

Amikor nem csak virtuális énünk van jelen, képesek vagyunk valóban értékes gondolatokkal, közös percekkel megajándékozni egymást. Az ilyen beszélgetésekből szövődnek aztán az igazi közösségi hálók, amelyek már nem megkötnek, hanem összekötnek minket – a való életben is.
photo credit: Pixel Addict via Flickr és Új Akropolisz.
Cimkék