Mikor Elon Musk egy mini Teslát és műholdak százait lőtte ki az űrbe, a világ hangos a mesterséges intelligencia egyre közelebbi eljövetelétől, mikor mindennapi tevékenységeinkben egyre inkább automaták és robotok helyettesítenek, és lassan autóinkat sem mi vezetjük, kérdés, vajon milyen szerep jut az embernek a jövőben. Vajon mennyire gondolkodunk majd kreatívan, mennyire tudunk önálló döntéseket hozni, mennyire tudunk együttműködni embertársainkkal, ha egy gomb meghibásodik és gépek nélkül maradunk?
A jelenünkben megfogyatkoztak, de a nem túl távoli múltunkban akadnak példák arra, mennyit ér a valódi tudás téthelyzetekben. Egy bő évtizede, januárban járta be a világsajtót az a hír, hogy egy amerikai pilóta, Chesley Sullenberger egy zsúfolt utasszállító gép kapitánya sikeres kényszerleszállást hajtott végre a Hudson folyón, de a városon belül.
Azért is kapták fel a fejüket sokan erre a hírre, mert a pilóta egyetlen vele készített interjúban sem felejtette el megjegyezni, hogy ő amolyan „régi motoros”, aki még sokszor repült robotpilóta nélkül, és amikor minden elromlott, akkor sem veszítette el a fejét, csak alkalmazta a korábbi tapasztalatait.
A repülés biztonságával foglalkozó Robert Helmerich kutató megállapításai szerint veszélyhelyzetek mindig is előfordulnak a repülésben, de ha teljesen a robotpilótára bízza magát a pilóta, akkor egyre kisebb lesz az esély arra, hogy maga is közbe tudjon avatkozni, ha az automatika felmondja a szolgálatot. Helmerich úgy gondolja, külön képzést kellene tartani a pilótáknak arra, hogy hogyan kell repülni robotpilóta nélkül.
Nem csak a repülőgépen lehet azonban robotpilótára kapcsolni, hiszen az életünkben számtalan olyan automatizmus van, amelyre már oda sem hederítünk. Ezek lehetnek akár belső, akár külső automatizmusok is. Ameddig az élet a normális kerékvágásban halad, addig kellemes érzést kelt bennünk, hogy nem kell átgondolni a saját lépéseinket, nem kell önállóan döntenünk, saját magunkra támaszkodnunk.
Egyszerűbb, ha szüleink, tanáraink, főnökeink, vagy végső soron a szokások megmondják, hogy mit is csináljunk. Könnyű átvenni mások gondolatait, sodródni a véleményekkel és érzésekkel, de sokkal több sikerrel kecsegtet, ha kikapcsoljuk a saját robotpilótánkat, és megpróbáljuk tudatosan élni az életünket. Ilyenkor ugyanis a saját döntéseinknek és saját érzéseinknek kell kiállniuk az élet próbáit. Lehet, hogy eleinte bizonytalanok leszünk, de egyre inkább meg fogunk erősödni, és az élet viharaiban sem leszünk elveszettek és kiszolgáltatottak. Idővel pedig elszállnak majd félelmeink is, hiszen a mi kezünkben marad az irányítás.
Képek forrása: flickr.com