Rusznák György

Minden november harmadik csütörtöke a filozófia világnapja. Az Új Akropolisz ezt az alkalmat a filozófia hetének programsorozatán több előadással és beszélgetéssel ünnepelte meg. Az egyik téma a reneszánszát élő sztoikus filozófia volt, amelyről a jelenlévő 36 érdeklődő megtudhatta, hogy miért lehet egy több mint kétezer éves filozófiának a mai napig ekkora hatása.

Talán soha nem látott népszerűséget szerzett magának újra a sztoikus filozófia. Már a Covid-járvány előtt is kezdett világszerte fellendülni az érdeklődés, de a sokszor félelemmel teli időszakban jött el az igazi reneszánsza, és úgy tűnik, az érdeklődés nem lankad. A sztoikus filozófia régi, de az örök embert szólítja meg, aki a nehézségek gyűrűjében is megőrzi derűjét, lélekjelenlétét, ezért lehet hasznos nekünk is.

November 21-én Budapesten.

Filozófiai tárgyú műalkotásokat válogattunk az ókortól napjainkig, hogy megvizsgáljuk, hogyan változott az ember gondolkodásmódja a századok alatt, milyen hangsúlyok figyelhetők meg, mit tartott megörökítésre méltónak, és miért.

Szeptember 25-én, szerdán Egerben.

Hogyan lehet filozófiai kérdéseket kifejezni a képzőművészetben? Mitől lesz egy műalkotás filozofikus? El tudunk-e beszélgetni egy „néma" filozófussal? Képzőművészeti alkotások segítségével beszélgetünk ezekről a témákról, hogy a művészet és a filozófia segítségével közelebb kerülhessünk önmagunkhoz.

Június 12-én Budapesten.

Nyáron egész napos kirándulást szervezett az Új Akropolisz Filozófiai Iskola az ausztriai Léka szélén álló lovagvárba, ahol a résztvevők nemcsak a grandiózus középkori erődítményt fedezhették fel, de a várfalak mögött egykor zajló lovagi élet mikéntjéről is hallhattak.

Az ókori Rómába kalauzolták a résztvevőket június utolsó hétvégéjén az Új Akropolisz Filozófiai Iskola előadói. A hatórás sétán történész, régész, építész vezette a kultúrkirándulókat a Flórián tértől Aquincumig, és a romokat szemlélve a hajdanvolt falak virtuálisan is leomlottak: szó esett a rómaiak hétköznapjairól is, virtusáról, vallásáról, mitológiájáról. Azokat a köveket taposva a barangolók megérezhettek valamit a letűnt időből, amikor még az emberek istenek pártfogoltjaiként élték mindennapjaikat, és arra törekedtek, hogy erkölcsileg ehhez méltó életet éljenek.

Sétánkon bejárjuk az egykori Aquincum városának fontosabb területeit, megismerkedünk a fürdőkultúrával, a katonák életével, szolgálatuk körülményeivel. Kilátogatunk az Aquincumi Múzeum területére is, ahol az egyik helyi szentély berendezett templombelsőjében találkozhatunk a titokzatos Mithras kultuszával. Az egykori házak, épületek maradványai között sétálva rácsodálkozhatunk az akkori életmódra, a hétköznapi élet jellemzőire, valamint a kapcsolatukra az istenvilággal.

Marcus Aurelius Carnuntum közelében írta az Elmélkedések című művét, valahol a Duna partján, nekünk pedig 2021 október elején végre lehetőségünk adódott, hogy harmincöten megnézzük a helyszínt, amelyről többen már sokat olvastak. Természetesen alaposan átalakult a környék kétezer év alatt, hiszen a Római Birodalom határvidéke azóta megváltozott, megművelt szántóföldek, apró falvak és városok nőttek ki ezen a tájékon, amely ma Ausztriában található, nagyjából félúton Bécs és a magyar határ között.

A görög misztériumok megértése évezredek távlatából szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Különösen azért, mert a misztériumokat már a maguk idejében is titok övezte, a résztvevők nem mesélhettek avatatlanoknak a zárt falak mögött zajló eseményekről. Hogy akkor mégis honnan tudhatunk róluk bármit is? Nos, mégis akadtak, akik meséltek. Ha nem is a látottakról, de a megéltekről mindenképpen. Lehetőségeikhez mérten igyekeztek betekintést nyújtani oda, ahová azelőtt ők is annyira vágytak, hátha másokban is feléled a vágy, hogy csatlakozzanak a beavatottak köréhez.

Mikor Elon Musk egy mini Teslát és műholdak százait lőtte ki az űrbe, a világ hangos a mesterséges intelligencia egyre közelebbi eljövetelétől, mikor mindennapi tevékenységeinkben egyre inkább automaták és robotok helyettesítenek, és lassan autóinkat sem mi vezetjük, kérdés, vajon milyen szerep jut az embernek a jövőben. Vajon mennyire gondolkodunk majd kreatívan, mennyire tudunk önálló döntéseket hozni, mennyire tudunk együttműködni embertársainkkal, ha egy gomb meghibásodik és gépek nélkül maradunk?