Utazás téren és időn át

2. rész: Róma
Képzeljünk el egy madarat, amely körbeszáll Róma városában. Látja a Forum Romanumot a Szent úttal, a Capitolium tetején Marcus Aurelius szobrát, száll a Pantheon felé, és közben nem eszik focacciát, supplit, ossobuccót, cacio e pepét, nem fagyizik, maximum valamelyik falikút finom vizéből iszik. Látja a Szent Péter teret, a Popolót, az ezer templomot, az ókori maradványokat és a középkori sikátorokat, az obeliszkeket, a tágas és apró tereket, a kávézókat, a szigetet, no meg a barokk emlékműveket, a nyüzsgő turistákat és az izgága helyieket. Madár nem megy a föld alá, csak a vakond, pedig oda is szem kell ám, hogy az évszázadok hordalékával megismerkedjünk. Ősi házak, falfestmények, templomok, amelyek sokszor a metróépítésnek köszönhetik felbukkanásukat. Majdnem háromezer éve van itt a város, amelyet annyira ismerünk, hogy sosem ismerhetjük meg teljesen. Előadásunkban megidézzük a hely szellemét, az ősöket, akik itt éltek, és kezük nyoma ma is megfigyelhető, megtapintható. A változó világot, az eltűnt és soha vissza nem térő, valamint a modern és megújuló Rómát, amelyről ezúttal filozófusszemmel osztunk meg képes és képtelen történeteket.