Szerző
A Világegyetem egy hatalmas élőlény, makrobiosz, amely az abszolút istenségből származik. Amikor megnyilvánul, testbe költözik, és mindig elveszíti, amikor újra egyesül őselvével. A Világegyetem tehát, mint megnyilvánult lény, egy Szellemnek és Anyagnak nevezett kettősség révén jelenik meg. Ez a polaritás jellemez minden lényt, amely a megnyilvánult Világegyetemet alkotja.Ebből a szempontból az akropoliszi filozófia szellemi filozófia, és ezzel a Szellem elsőbbségét ismerjük el az Anyag előtt, ugyanis a Szellem magára veheti az Anyagot, az Anyag viszont nem képes alakítani a Szellemet. Ebből egyértelműen látszik, hogy a két elv közül melyiket tartjuk értékesebbnek, de ez nem jelenti azt, hogy a másik létét tagadnánk.
A Szellem számos életformát ölthet magára, amelyek egy adott matematikai Törvény alapján bontakoznak ki. Ez az a Törvény, amely ámulatba ejt tökéletességével, és amelynek tükröződéseivel a természetben lépten-nyomon találkozunk.
Az Anyag adja az élet számtalan formájának a ruhát, és lehetővé teszi a konkrét tapasztalatok megszerzését, ami valójában a Szellem szükséglete.
Az Élet tehát szellemi utazás, amely az anyagi hordozókra támaszkodik. Ezt tartja az Életről az akropoliszi filozófia, és ha többször szólunk a materialista filozófia ellen, az azért van, mert tisztában vagyunk az ilyen megközelítésből származó esetleges ártalmakkal. Először is kiemeljük, hogy az anyagi viszonyulás megfosztja a Világegyetemet, az Életet és az Embert a mélységeitől, amiből egy sor következmény származik. Ekkor az anyag álarca nem ruha többé, hanem belső tartalmától megfosztott ijesztő maskarává válik.
Cimkék