Filozófia

A chicagói Új Akropolisz tagjai filozófiai előadással ünnepelték meg a nemzetközi nőnapot. Az előadók az ókori görög mitológia négy női archetípusát – Aphroditét, Athénét, Démétért és Hérát – vették górcső alá. Meséltek az istennőkhöz kapcsolódó mítoszokról és a szimbolikájukról, miközben a résztvevők a művészet nyelvén megtapasztalhatták, hogyan fejleszthetik ki vagy erősíthetjük meg magunkban ezeknek az archetípusoknak az erényeit, erőit.

​ Az elmúlt években egyre inkább beleivódott a szóhasználatunkba egy kifejezés: az idegenség fogalma. „Idegen ez a helyzet”, „idegenkedem tőle”, „nem kedvelem az idegeneket”, „egyre nagyobb méreteket ölt az elidegenedettség” és így tovább.

Végső soron olyasmire használjuk, ami távol áll tőlünk: akár azért, mert teljesen hidegen hagy, akár mert nem is nagyon találkoztunk még ehhez hasonlóval, és nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk, vagy netán ellenérzést táplálunk iránta, és így nagy ívben kerüljük.

Mit szeretünk a hősökről szóló történetekben? Miért tekintünk valakit hősnek vagy példaképnek? Hogyan férhet bele a hétköznapjainkba a hősiesség? Mi közünk van a mítoszok és mesék hőseihez?

Március 31-én Székesfehérváron.

Hogyan válhatunk boldogabbá, jobbá és erősebbé? Mi kell a jó közösséghez? Hogyan alakíthatjuk a jövőt?

Tarts velünk egy hetente folyó előadás- és beszélgetés-sorozaton, ahol az élet lényeges kérdéseit igyekszünk körüljárni a Kelet és Nyugat bölcseinek szellemi hagyatékára és a résztvevők tapasztalataira is alapozva. 

2023. március 20-tól Egerben hétfőnként.

Az Új Akropolisz februárban filozófiai konferenciát szervezett, ahol az előadók a hősiesség témájából készültek különböző nézőpontokból. A programot ötperces összefoglalókkal kezdték a témafelelősök, a résztvevők pedig eldönthették, ki melyik témáról hallana szívesen többet. A 85 érdeklődő ezután 7-8 fős csoportokban beszélgetett, többek között Odüsszeuszról és fiáról, a buddhizmus bódhiszattváiról, a mesehősökről és a filmvászon szuperhőseiről, a rezilienciáról és az önkéntességről.

Besztercebányán az Új Akropolisz a szimbólumok izgalmas világába kalauzolta a résztvevőket a filozófia világnapján. A szimbólumok érdekessége nemcsak abban rejlik, hogy megmutatja a különböző kultúrák és történelmi korszakok sokszínűségét, hanem elsősorban a mély jelentésrétegeikben. A hallgatóság az előadáson játékos formában ismerkedhetett meg néhány mítosszal és azok jelképrendszerével. Ezek a történetek egy-egy hős útját mutatják be, és a jelentésrétegek feltárásával megérhetjük, hogy hogyan érhetjük tetten mindennapjainkban a mesék egyetemes érvényű igazságait. Így a régiek tanításának hála – hangzott a záró gondolat – mindenki próbára teheti magát a mindennapok hőseként a saját életében.

A korlátokra leginkább mint szükséges rosszra tekintünk. Nem tehetjük szabadon azt, amit szeretnénk, mert lépten-nyomon akadályokba ütközünk. A társadalmi együttélésnek bizony vannak szabályai, de azzal együtt, hogy ezek betartása bizonyos esetekben nehezünkre esik, lehetséges, hogy mégis egyfajta védelmet biztosítanak számunkra. Tudnátok ilyen tapasztalatot találni az életetekben?

Tajvanon az Új Akropolisz Filozófiai Iskola egész estés előadást és beszélgetést szervezett, ahol a sztoikus bölcsességet vették górcső alá. Kiszámíthatatlan, gyorsan változó világunkban kulcsfontosságúak lehetnek ezek a régiektől származó praktikus tanácsok – a nehéz időkben születtek, és a mi kihívásokkal teli korszakunkban is hasznosak. Ezen az alkalmon a római bölcsek egyszerűséget hirdető gondolatairól mesélt az előadó: ezek a tanok bár csöppet sem bonyolultak, mégsem mindig könnyű alkalmazni őket. Az estén ezért abban is elmélyedtek a résztvevők, hogy ültethetők át az elméletek a gyakorlatba.

A klasszikus értelemben vett filozófia már a kezdetektől a bölcsességet keresi, valami egyetemlegeset, a minden embert összekapcsoló közös tudást. Kínától Görögországig, legkorábbi eleinktől a ma emberéig. Keresték a titkát, hogyan foglalhatnák össze, mi is a világ, hogyan jött létre, mi a célja, és benne mi a szerepünk, honnan jövünk, hová tartunk. Olyan ismeret ez, amely – ha elsőre elvontnak tűnik is – megalapozza a világnézetünket, a magunkhoz és másokhoz való helyes viszonyulásunkat és a cselekedeteinket is.

A hűségről a legtöbb embernek elsőként a párkapcsolat jut eszébe, övezve saját érzelmeivel és hozott tudásával a társadalmi, kulturális vagy vallási elvárásokról. De hiba lenne lekorlátozni a hűség fogalmát a szerelmünknek fogadott, sírig tartó esküre.