Filozófiai kávéház

Budapesten az Új Akropolisz tagjai „Szabadnak lenni” címmel filozófiai kerekasztal-beszélgetést tartottak a 8. kerületi Műterem Kávézóban április 16-án 16.00 órától. A négy asztalnál a moderátorok elsősorban arra ügyeltek, hogy a körben ülők meghallgassák egymás gondolatait, és célként ne a másik meggyőzése, hanem a többiek nézeteinek megismerése lebegjen a szemük előtt. A beszélgetést változatlan előadókkal később a filozófiai iskola Rigó utcai központjában is megtartják.

A magyarországi Új Akropolisz önkénteseinek 5 fős csoportja FILO-café beszélgetést szervezett Győrben a döntéseink életünkre gyakorolt hatásáról. Az estet Oidipusz király mítoszából vett példákkal vezették fel, amit háromszor húszperces kiscsoportos beszélgetés követett. Az egyes asztaloknál a döntés három fázisáról esett szó.

Mert ünnepelni kell! Legyen bár családi-baráti összejövetel, megemlékezés egy fontos dologról, vagy csak felszabadító ereszd-el-a-hajam: készülünk rá, várjuk, és a világért sem hagynánk ki.

És mert ünnepelni tanulni kell… hisz nem mindig könnyű feloldódni, kiemelkedni, „megadni a módját” egy találkozásnak. Kávéházi beszélgetésünk az ünnepről fog szólni: hogyan tudjuk teljesebbé tenni – és teljesebben megélni.

A filozófia világnapja alkalmából az Új Akropolisz pécsi iskolája ezúttal az összpontosításról tartott kerekasztal-beszélgetést. Az asztalgazdák javaslatára két szempontból közelítették meg a résztvevők a témát. Szó esett a célok fontosságáról, és arról, hogyan valósíthatjuk meg és gyakorolhatjuk figyelmünk irányítását.

Filozófiai beszélgetésünk során három témakör szemszögéből járjuk körbe az összpontosítást, mint önmagunkhoz vezető képességet. Megnézzük a céljaink és a döntéseink felől, valamint egy-egy konkrét technikát a figyelmünk fejleszésére.

Nem nagyon találunk se közeli, se távoli filozófust, aki ne hangsúlyozná az itt-és most, az elmúló pillanat megragadásának fontosságát. Mi magunk is megtapasztalhattuk már a tudatos jelenlétben rejlő erőt, amitől sok szorongás, elvárás, megoldhatatlannak tűnő gond szinte magától megoldódni látszik. Valóban ilyen egyszerű lenne? És ha ilyen egyszerű, akkor mégis miért ilyen nehéz...? A novemberi FILO-Caféban erről beszélgetünk.

Az Új Akropolisz szegedi központjában negyedik alkalommal rendeztek Filo-Cafét, amelynek ezúttal az önazonosság volt a témája. A résztvevők három asztalt ültek körbe, és minden asztalnál megvizsgálták az identitás kérdését egy-egy szempontból. Így 20 percenként mindenki asztalt, és ezzel nézőpontot is cserélhetett. Mintha csak a társaság körüljárt volna egy térbeli műalkotást, amelynek minden nézőpontból más és más részletei tárulnak fel.

Élő filozófiai beszélgetésünk során a döntéseinkre nézünk rá. Többek között olyan kérdéseket érintünk, hogy mi kell egy jó döntés meghozatalához, vagy hogy milyen hatással bírnak a döntéseink?

A hétköznapi embert és a Hőst az különbözteti meg, hogy a hős vállalja a próbákat, és van hosszútávú célja. Ebből a gondolatból kiindulva vannak helyzetek, amikor a hétköznapi énünk cselekedik, de vannak olyanok, amikor a Hős az, aki győzedelmeskedik. Kérdés, hogy a hősi viszonyulás hogyan ébreszthető önmagunkban?

Héraklész próbái ilyen helyzetet tükröznek, aminek az erkölcsi tanításait megértve, alkalmazhatjuk a saját életünkben.

Héraklész (vagy ahogy a római világban nevezték Herkules) története talán mindannyiunk számára ismert. Ha máshol nem is, de a népszerű, bohókás rajzfilmben biztosan találkoztunk már vele. De valójában ismerjük-e a valódi jelentőségét ennek a történetnek?