Egy film életről és halálról – nézd és mondd!

Vészterhes időben, mikor a történelem vad szava már-már elhiteti az emberekkel, hogy egymás ellenségei, vajon nyílhat-e út az emberség, a jóság és igazságosság újrafelfedezésére? A 2015-ben legjobb idegen nyelvű filmként Oscar-díjra jelölt észt-grúz Mandarinok 1992-be, a viszályvert Abháziába kalauzolja nézőjét, ám a véres valóság helyett – elsősorban – a kegyetlen háború másik, nem kevésbé valóságos oldalát mutatja be.

Az észt faluban a közelgő háború elől egyedül Ivo és Markus maradtak hátra, akik úgy döntöttek, bevárják a mandarintermés beérését. A két férfi egy nap szemtanúja lesz egy grúz–csecsen csatának, amelyet csupán két, ellenséges oldalon harcoló katona él túl. Ivo, a sokat tapasztalt öreg befogadja házába a két sebesültet, abban a reményben, hogy nemcsak felépülnek anélkül, hogy egymásnak rontanának, de talán gyógyultan sem próbálják többé kiontani egymás vérét.

Míg odakint háború dúl, a kis falu házikójában új, belső front nyílik. Elég lehet-e Ivo erőfeszítése, hogy a katonák száműzzék a mélyen gyökeredző haragot, megálljt parancsolhat-e a gyűlöletnek a gondoskodás, bátorsággá igazíthatja-e a szerénység a vakmerőséget? A film utáni beszélgetésen többek között olyan kérdésekre keressük a választ, minthogy van-e ok, amely megér egy háborút, fakadhat-e új erény ott, ahol csak pusztulás terem, és hogy a film sajátos jelképrendszerében vajon mit keresnek mandarinok a Kaukázusban.

Szeretettel várunk minden film- és filozófiarajongót, akik örömmel fedezik fel a műalkotások mögötti mély erkölcsi mondanivalót, és szívesen beszélgetnek arról, hogyan ültethetjük át a megérlelt magvas gondolatokat mindennapi életünkbe. Ahogy novemberi filmklubunk választott történetének szereplőire is igaz: „Az ösztön irányításához nem elegendőek a pusztán elméleti ismeretek; csak az számít, amit élni is tudunk.” (Jorge Angel Livraga)