Esemény típus
Filmklub
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6–8.
Gyereknevelés férfi szemmel címmel rendezte meg legutóbbi filmklubját az Új Akropolisz Kulturális Egyesület, ahol a filmvetítést követően a résztvevők arról beszélgettek, létezik-e sajátos férfinevelés, miben más az apai és az anyai szeretet, és van-e valami, amire csak egy férfi taníthat meg egy gyereket. A több generációt megmozgató rendezvényen nevelők, pedagógusok, szülők és a gyermek- és önnevelés iránt érdeklődő fiatalok osztották meg egymással gondolataikat.
Az igaz történeten alapuló Carter edző című filmben Carter egy olyan gimnáziumi kosárlabdacsapat irányítását veszi át, amely sereghajtó a bajnokságban, játékosai bukdácsolnak az iskolában és társadalmi helyzetükből adódóan az iskolai évek után jó eséllyel az utca, a bűnözés, a börtön vár rájuk – ha ugyan nem válnak utcai lövöldözés áldozatává. Az edzőt arra kérik fel, hogy oktassa kosárlabdára ezeket a fiatalokat, de ő sokkal többre vállalkozik: fiúból férfivá, vesztesből győztessé akarja nevelni a srácokat. Tudja, hogy mindez lehetséges, hiszen néhány évtizeddel korábban maga is ebben a gimnáziumban végzett, és önfegyelmének, elszántságának köszönhetően sikerült kitörnie a kedvezőtlen körülmények közül.
Szerződést köt a csapat tagjaival, amelyben megfelelő tanulmányi átlagot és pontos jelenlétet kér, cserébe pedig azt ígéri, hogy mindent megtesz azért, hogy megtanítsa a csapatot játszani. Nemcsak a pályán, de „odakint” is. Mindennek eléréséhez szokatlan és szigorú (bár mindvégig következetes és a játékosok érdekeit szem előtt tartó) eszközöket választ, azonban egy ponton a szülői és tanári közösség fellázad a módszerei ellen. A fegyelmezési repertoárjában helyet kap többszáz fekvőtámasz, rengeteg futás, a csapatból való kizárás, sőt, akár a tornaterem bezárása is. Így pedig, úgy tűnik, olyasmit venne el a játékosoktól, amit egyedüliként valóban szeretnek az életben. Látszólag.
A filmvetítést követő beszélgetésen Kovács Péter pedagógus, az este házigazdája elmondta, miért esett éppen erre a mozira a választás. Carter ízig-vérig nevelő, és férfiként olyasmire tudja megtanítani a csapatát, ami manapság igen ritka. „Általában az anyára asszociálunk, ha azt haljuk, gyermeknevelés, holott a családban a női és férfi szerepekhez tartozó jellegzetességek harmonikus átadásának titka az anyai és apai nevelés egyensúlya.” De miért volt szüksége a filmbéli fiúknak épp egy ilyen erőskezű férfira?
„Carter a kosárlabdát csak felhasználta arra, hogy az életre nevelje a játékosokat, és hogy megtanítsa, mit jelent embernek vagy éppen férfinak lenni – folytatta Kovács Péter. – Felismerte, hogy ebben a kemény világban, amelyben élnek, ez a megfelelő módszer, mert ezeknek a fiúknak az életében nincs fegyelem, következetesség és nincsen perspektíva. Ezt kínálja nekik az edző, és fel is vázolja az utat, hogyan érhetik el, sőt, meg is tesz minden tőle telhetőt, hogy segítse a fejlődésüket. És végig hű marad az elvhez, hogy győzteseket nevel a tanítványaiból.”
Bár kemény módszereiből hiányolhatjuk a „dajkálást”, de megjelenik az „atyai törődés” vagy inkább egyfajta nemektől független odaadás. Carter nem azonosítja a fiúkat rossz tulajdonságaikkal, nem ügyetlen védekezésüket és rossz jegyeiket látja csak, hanem felismeri bennük a lehetőséget, azt, hogy milyen emberekké válhatnak. És munkája során számukra is bebizonyítja, hogy fejlődhetnek, jobbá.
És bár nem babusgat, nem bókol és nem kegyelmez, végig következetesen megadja a kellő tiszteletet, így a nevelés kevésbé mézes-mázas, ugyanakkor egyetemes szeretetet rejtő oldala elevenedik meg. A fiúk a mester szárnyai alatt megtanulják, mit jelent a csapatszellem, hogyan kell bánni férfiként bajtársainkkal, ellenfelünkkel – és a hölgyekkel. A film végére pedig valóban győztessé válnak, bár ez sokkal inkább belső győzelem: az akaraterő, a kitartás diadala, amely talán kevésbé csillogó sikerekben mutatkozik meg, mégis kulcsfontosságú a fiatalok felnőtté válásának küszöbén.
Bujáki Márton
Gyereknevelés férfi szemmel címmel rendezte meg legutóbbi filmklubját az Új Akropolisz Kulturális Egyesület, ahol a filmvetítést követően a résztvevők arról beszélgettek, létezik-e sajátos férfinevelés, miben más az apai és az anyai szeretet, és van-e valami, amire csak egy férfi taníthat meg egy gyereket. A több generációt megmozgató rendezvényen nevelők, pedagógusok, szülők és a gyermek- és önnevelés iránt érdeklődő fiatalok osztották meg egymással gondolataikat.Az igaz történeten alapuló Carter edző című filmben Carter egy olyan gimnáziumi kosárlabdacsapat irányítását veszi át, amely sereghajtó a bajnokságban, játékosai bukdácsolnak az iskolában és társadalmi helyzetükből adódóan az iskolai évek után jó eséllyel az utca, a bűnözés, a börtön vár rájuk – ha ugyan nem válnak utcai lövöldözés áldozatává. Az edzőt arra kérik fel, hogy oktassa kosárlabdára ezeket a fiatalokat, de ő sokkal többre vállalkozik: fiúból férfivá, vesztesből győztessé akarja nevelni a srácokat. Tudja, hogy mindez lehetséges, hiszen néhány évtizeddel korábban maga is ebben a gimnáziumban végzett, és önfegyelmének, elszántságának köszönhetően sikerült kitörnie a kedvezőtlen körülmények közül.
Szerződést köt a csapat tagjaival, amelyben megfelelő tanulmányi átlagot és pontos jelenlétet kér, cserébe pedig azt ígéri, hogy mindent megtesz azért, hogy megtanítsa a csapatot játszani. Nemcsak a pályán, de „odakint” is. Mindennek eléréséhez szokatlan és szigorú (bár mindvégig következetes és a játékosok érdekeit szem előtt tartó) eszközöket választ, azonban egy ponton a szülői és tanári közösség fellázad a módszerei ellen. A fegyelmezési repertoárjában helyet kap többszáz fekvőtámasz, rengeteg futás, a csapatból való kizárás, sőt, akár a tornaterem bezárása is. Így pedig, úgy tűnik, olyasmit venne el a játékosoktól, amit egyedüliként valóban szeretnek az életben. Látszólag.
A filmvetítést követő beszélgetésen Kovács Péter pedagógus, az este házigazdája elmondta, miért esett éppen erre a mozira a választás. Carter ízig-vérig nevelő, és férfiként olyasmire tudja megtanítani a csapatát, ami manapság igen ritka. „Általában az anyára asszociálunk, ha azt haljuk, gyermeknevelés, holott a családban a női és férfi szerepekhez tartozó jellegzetességek harmonikus átadásának titka az anyai és apai nevelés egyensúlya.” De miért volt szüksége a filmbéli fiúknak épp egy ilyen erőskezű férfira?
„Carter a kosárlabdát csak felhasználta arra, hogy az életre nevelje a játékosokat, és hogy megtanítsa, mit jelent embernek vagy éppen férfinak lenni – folytatta Kovács Péter. – Felismerte, hogy ebben a kemény világban, amelyben élnek, ez a megfelelő módszer, mert ezeknek a fiúknak az életében nincs fegyelem, következetesség és nincsen perspektíva. Ezt kínálja nekik az edző, és fel is vázolja az utat, hogyan érhetik el, sőt, meg is tesz minden tőle telhetőt, hogy segítse a fejlődésüket. És végig hű marad az elvhez, hogy győzteseket nevel a tanítványaiból.”
Bár kemény módszereiből hiányolhatjuk a „dajkálást”, de megjelenik az „atyai törődés” vagy inkább egyfajta nemektől független odaadás. Carter nem azonosítja a fiúkat rossz tulajdonságaikkal, nem ügyetlen védekezésüket és rossz jegyeiket látja csak, hanem felismeri bennük a lehetőséget, azt, hogy milyen emberekké válhatnak. És munkája során számukra is bebizonyítja, hogy fejlődhetnek, jobbá.
És bár nem babusgat, nem bókol és nem kegyelmez, végig következetesen megadja a kellő tiszteletet, így a nevelés kevésbé mézes-mázas, ugyanakkor egyetemes szeretetet rejtő oldala elevenedik meg. A fiúk a mester szárnyai alatt megtanulják, mit jelent a csapatszellem, hogyan kell bánni férfiként bajtársainkkal, ellenfelünkkel – és a hölgyekkel. A film végére pedig valóban győztessé válnak, bár ez sokkal inkább belső győzelem: az akaraterő, a kitartás diadala, amely talán kevésbé csillogó sikerekben mutatkozik meg, mégis kulcsfontosságú a fiatalok felnőtté válásának küszöbén.
Bujáki Márton