FILO-CAFÉ – Felelősen önmagunkért, sorsunkért és a világért

A sztoikus világkép szerint a világegyetemet egy intelligens erő uralja. Ez az egyetemes intelligencia a Fatumban és a Providentiában nyilvánul meg.

Fatum az okszerűséget jelenti, azt, hogy minden eseménynek, történésnek, döntésünknek, érzésünknek és gondolatunknak van valamilyen oka, előzménye, azaz semmi sincs véletlenül. Van, amikor ez az ok és az összefüggések nyilvánvalóak, és van, amikor nem, de a véletlen ebből a rendszerből teljesen kizárható.

Providentia azt jelenti, hogy mindennek van valamilyen célja, illeszkedik valahogyan a kozmikus tervbe, még ha az ember nem is láthatja mindennek azonnal az értelmét. A kozmosz értelme messze felülmúlja az ember értelmét.

Mindezek a gondolatok teljességgel párhuzamba hozhatóak az ismertebb keleti tanításokkal, például a karma és a dharma törvényével. A kérdés tehát az, hogy milyen következtetéseket lehet levonni ezekből a törvényekből, mire ösztönzik azokat, akik hisznek bennük? Egyszerűbben fogalmazva mit tesznek, és mit nem tesznek azért, hogy összhangba kerülhessenek ezekkel a kozmikus törvényekkel?

A sztoikusok a felelősségvállalásban találták meg a válaszukat erre a kérdésre. Abban, hogy annak, aki boldogságra törekszik, elsősorban meg kell tanulnia felelősséget vállalnia saját tetteiért, gondolataiért, érzéseiért, és ezzel párhuzamosan embertársaiért is. Végső soron az egész univerzumért is, hiszen senki sem hiheti, hogy akár csak egy kavicsot is odébb guríthat úgy, hogy ezzel ne váljon okává egy eseménysorozatnak.

De mit adhat a modern kor gondolkodóinak, útkeresőinek az, ha megtanulunk felelősen gondolkodni, cselekedni? Ha elfogadjuk, hogy még pillanatnyi lelkiállapotainkkal is hatással vagyunk közvetlen és tágabb környezetünkre? Ha nem várjuk azt, hogy majd valaki, vagy valakik megoldják a nehézségeinket, megválaszolják kérdéseinket, hanem mi magunk indulunk el ezen az úton, vállalva az ezzel járó erőfeszítéseket, kockázatokat?