Filo-Café

Nem tudni lesznek-e valaha megkérdőjelezhetetlen bizonyítékai annak, hogy van-e élet a halál után vagy nincs, létezik-e a reinkarnáció, vagy sem, ahhoz hasonlóan, mint ahogyan a föld gömbölyűsége ma már könnyedén bizonyítható mind matematikai, mind empirikus úton. De hiába áll rendelkezésünkre végtelen sok fotó és filmfelvétel a földről, mai napig vannak olyanok, akik töretlenül hisznek abban, hogy a föld lapos.

De talán nem is az a fontos, hogy megkérdőjelezhetetlen módon bizonyítsuk egyik vagy másik nézet helyességét, sokkal inkább az, hogy milyen kérdések, döntések következhetnek abból, ha például elfogadjuk bármelyik állítást helyesnek.

Az, hogy mi következik abból, ha csak egy élet van, és utána semmi, jól ismerjük, hiszen a jelenlegi világunk ezt tükrözi. Rövid távú gondolkodás, materializmus, az élvezetek hajhászása, és az nézet, hogy a bűnt el lehet követni, amennyiben nem derül rá fény, ezek mind ebből a nézetből következnek.

De milyen lenne a világ, ha valóban lenne élet a halál után, ha az idős korban megtanult dolgok adottságként megjelennének egy következő életben, ha a fájdalom, amit okoztunk, elkerülhetetlenül visszaszállnának ránk? Milyen életet élnénk, milyen döntéseket hoznánk, hogyan kezelnénk a konfliktusokat, nehézségeket?

Egy másik fontos kérdés, az emlékezet. Lehet-e emlékezni arra, hogy mi történt velünk előző életünk során, és lehet-e arra, hogy milyen volt a létünk két inkarnáció között? És jó-e az, ha emlékezünk, vagy a feledés a természet egyik legfontosabb ajándéka? Akarunk-e emlékezni egy korábbi, esetleg traumákkal teli életre, amikor a mostani életünk nehézségeire sem emlékezünk vissza szívesen? Mire lenne jó, ha emlékeznénk arra a köztes időre, amikor nem nyomasztottak bennünket az élet gondjai, nehézségei?

Ezekre és hasonló kérdésekre keressük majd együtt a választ következő Filo-Café találkozónkon!