FILO-CAFÉ

A tolerancia egyike a minden embert napi szinten foglalkoztató kérdéseknek. Azzal minden modern ember egyetért, hogy joga van úgy gondolkodni, élni, úgy látni a világot, ahogyan ő azt a legjobbnak gondolja, és hogy a többi embernek kötelessége ezt tolerálni. De azt már kevésbé gondoljuk, hogy nekünk mindent tolerálnunk kellene, például azt, ha összefirkálják házunk falát a „streat art” képviselői, vagy amikor fanatikus futballrajongók bandákba tömörülve járják egy város utcáit, üvöltözve és félelmet keltve.

Úgy tűnik nehéz megtalálni a helyes kapcsolatot a harmonikus együttélés és az élni és élni hagyni elve között.

Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, hogy minden embernek van egy sajátos nézőpontja, perspektívája, ahonnan a világot és benne önmagát szemléli, és feltenni azt a kérdést, hogy hogyan is alakul ez ki. Milyen hatások, milyen tapasztalatok következtében alakult ki a saját nézőpontunk, amit jónak és rossznak gondolunk, és miért lehetséges, hogy egy másik ember, aki lehet, hogy azonos kultúrában nevelkedett, hasonló hatások érték, mégis pont ellenkezőleg gondolkodik?

Lehet-e egyértelműen azt mondani, hogy az egyik nézőpont jobb vagy rosszabb, helyesebb vagy helytelenebb, mint a másik?

Lehetséges-e, hogy éppen azért van annyiféle ember, gondolkodás, kultúra, mert éppen az segít emberi értelemben növekednünk, ha képesek vagyunk beleképzelni magunkat a másik ember helyzetébe?

Beszélgessünk ezen az estén az együttélésről, a toleranciáról és a másik ember nézőpontjáról. Talán minél jobban megértjük ezeket a kérdéseket, annál közelebb kerülhetünk valódi önmagunkhoz és az igazsághoz is!