Filo-Café

A munka fogalma - kellően tág értelmezési keretek mellett - valószínűleg egyidős az emberiséggel. Definíció szerint aktív, célirányos tevékenység valaminek a létrehozására vagy megváltoztatására, valamilyen anyagi vagy szellemi haszonnak vagy célnak a megszerzése, illetve elérése érdekében. Ugyanakkor a munka formája, jellege, keretei, az éltünkben elfoglalt helye, és számos más aspektusa időben és térben elképesztően nagy változatosságot mutat. Egy gyakran emlegetett példával élve: dédszüleink korában az emberek többségének a földművelés még magát az életet jelentette, és nem csak azért, mert annak produktuma az étel és a tárgyi megélhetés volt, hanem azért is, mert ez a tevékenység meghatározta mindennapjaik kereteit, ritmusát, lehetőségeit, céljait is. Miközben manapság a mezőgazdaság a legtöbb ember hétköznapjaiban már semmilyen szerepet nem játszik. Ugyanez természetesen visszafelé is igaz: 150 éve nem léteztek még managerek és operátorok, nem voltak még influenszerek, stylistok, média-, sport- vagy éppen marketingszakosztályok, informatikusok, programozók, kozmetikusok, biztosítási ügynökök vagy éppen kisállatkereskedők, és a sort még végtelenségig folytathatnánk.

Amennyire természetes volt egy földművelő számára, hogy napkeltétől napnyugtáig tart a „dologidő”, (a munka ritmusának megfelelően pihenőt is tartva), legalább annyira természetes ma már, hogy a szerződésünkben meghatározott nyolc, tíz, tizenkettő, stb. munkaóra lejártával „eldől a szerszám”, és indulunk haza, a „magánéletünkbe”. Miért is maradnánk tovább, hiszen elvégeztük a szerződésben meghatározott munkát, az abban meghatározott időtartamban és módon, a célunk pedig sokszor már nem is a tevékenység konkrét tárgya, hanem csak annyi, hogy a hónap végén „csippanjon” a fizetés a bankszámlánkon.

Mit jelent nekünk ma a munka? Vajon van-e még közünk egyáltalán azokhoz a tevékenységekhez, amiket napi rendszerességgel, 8-12 órában végzünk egész felnőtt életünkön át? Vagy 2023-ban ez már egy értelmetlen, naiv kérdés? Hiszen az „ÉLET” valójában csak a munkaidő után kezdődik el...(?) Van-e még értelme a szükségesnél, az elvártnál több energiát fektetni abba, amit nap mint nap a fizetésért végzünk? És lehet-e valódi értéke számunkra egy így eltöltött munkanapnak? Milyen lehetőségei vannak még a modern munkahelyek és munkavégzés világában az önfejlesztésnek és az önmegvalósításnak? És egyáltalán, milyen lehetőségeink vannak a változásra vagy éppen a változtatásra, ha nem csak a fizetés, de a minőségi, hasznosan, értelmesen eltöltött idő is fontos lenne a számunkra? Nehéz kérdések ezek, amikre a válasz talán nem is csak az egyén szintjén keresendő, hiszen legyen a munkahely akár az önmegvalósítás, akár a passzív érdektelenség színtere, az ott eltöltött időben az egyén mindenképpen egy nagyobb egység, egy munkaközösség része, az emberi kapcsolatok minősége pedig legalább olyan fontos szempont egy munka jó vagy rossz megítélése kapcsán, mint annak konkrét tárgya, produktuma. De mik is lehetnek az egyén és a közösség kapcsolatának valódi lehetőségei, mélységei és magasságai a XXI. század első felének tipikus munkahelyi közösségeiben?

Kicsit messzebbre ugorva, kíváncsiak vagyunk arra is, hogy vajon mire lehet számítani majd a jövőben? Hova vezethetnek a munka számos aspektusának (személyi, tárgyi, szervezeti, formai, jogi, stb. környezetének) dinamikus változásai, ha megpróbálunk kitekinteni egy közepesen távoli jövő általunk elképzelt valóságára? Milyen lesz a XXI. század végének tipikus munkája, munkavállalója és munkahelye? Játsszunk el egy kicsit a gondolattal, és próbáljunk meg közösen válaszokat találni a fenti vagy akár más, a témához kapcsolódó, titeket is érdeklő kérdésekre október utolsó péntekének estéjén, az Új Akropolisz szokásos Filo-Café rendezvényének keretein belül.

Ezúttal is nagy szeretettel várunk minden régi és új beszélgetőtársat, érdeklődőt!