Filo-Café: A belső élet

Azt mondják, az ember szemén látszik, ha él belső életet. Mintha lenne valamilyen titka, amiből töltekezhet.

"Ismerd meg önmagad" hirdette a delphoi jósda. S valóban, kell egy kiindulási pont, az ahol most tartunk, ismernünk kell azt az embert akik most vagyunk.

"Tekints mindenre az út során úgy, mint a kirakós egy darabjára és fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna. Ha készen állsz arra, hogy egyszer és mindenkorra elfogadj néhány kellemetlennek tűnő igazságot magaddal kapcsolatban, akkor biztosan megleled, amit keresel!" - ihlette meg Buddha az Ízek, imák, szerelmek készítőit is.
Ez valóban nagyon egyszerűnek tűnik. De hol lelhetünk rá a kirakósunk darabjaira és mik lehetnek azok a kellemetlen igazságok? Ha keresgélni kezdünk, máris elveszünk a zűrzavarban.

Mert az utunk, még hogyha csak céltalan is, teli van nehézségekkel és megpróbáltatásokkal. S ha nem ismerjük erősségeinket és gyengeségeinket, sokkal nehezebb végigjárni. Néha vélhetjük úgy, hogy másnak milyen könnyű az élet, ha nem látjuk az ő nehézségeit, küzdelmeit, hiszen soha nem tudjuk a helyébe képzelni magunkat. A mi életünk a mi utunk, ahol a bánat és az öröm is belőlünk fakad. De van-e bennünk elég bátorság elindulni az úton, szembenézni a kihívásokkal, nehézségekkel, amik mind tanítanak valamit, ha a fejlődésünk a cél? Mit tanulhatunk másoktól, magunktól? Honnan meríthetünk erőt a továbblépéshez?
 

Lehetnek kétségeink. Lehetnek félelmeink. Érhetnek kudarcok. Találkozhatunk szenvedéssel és fájdalommal.

Ahogy Delia Steinberg Guzmán fogalmaz "Fel kell ismerni a gondokat, hogy rendet teremthessünk közöttük"

Ehhez tudatosságra, figyelemre és fegyelemre van szükség.  Hogy lépni tudjunk, álmodni is tudni kell. Ha tudjuk, kik vagyunk és merre tartunk, sok meglepetéssel és csodával is találkozhatunk az út során. Barátokra lelhetünk, akik elkísérnek egy-egy útszakaszon, segítőkre, akik megmutatják hogyan birkózhatunk meg a nehézségekkel. Könnyen lehet, hogy az utazó teljesen más emberré válik az út során.  

Mindannyian utazók vagyunk, akár céllal, akár céltalanul vándorolunk ebben a folyamatosan változó világban. Ha tudjuk, miért ne tehetnénk jobb helyjé?

Gandhi szavaival élve: „Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban.”