FILO-film: Human

Yann Arthus-Bertrand, az Otthonunk és a Földünk a magasból megalkotója, francia fotográfus, humanista 2015-ben egy olyan filmmel állt elő, amely a világ legkülönbözőbb pontjain kutatja azt, ami mindenütt közös: az ott élő embert. Human (Ember) című alkotását az Új Akropolisz Filozófiai Iskola filmklubjában, most Egerben, a vásznon elhangzó sorsokat, kérdéseket és elgondolkodtató válaszokat együtt is átbeszéljük.

Arthus-Bertrand és csapata 60 ország több mint 2000 lakosának tette fel ugyanazt a 40 kérdést, köztük például a rendező elmondása szerint azt, hogy „Mikor mondtad utoljára a szüleidnek, hogy szereted őket?” vagy „Mi volt a legkeményebb próba, amivel szembe kellett nézned, és mit tanultál belőle?”. És az emberek mesélnek. Egyenesen a kamerába néznek, megrendítő őszinteséggel, hol könnyek közt, hol felszabadultan vagy éppen keserédesen életük legnehezebb vagy épp legfelhőtlenebb időszakairól. Felmerülhet a kérdés, hogy ugyan mennyiben érint bennünket egy bántalmazott nő sorsa a harmadik világbeli államokban, vagy egy távoli világrészen dúló háború veteránjáé, vagy akár egy végtagjait vesztett fiatalember szerelme valahol Franciaországban. Annyiban érint, hogy ez is – élet. Lehet, hogy más válaszokat adunk ugyanazokra a kérdésekre, de abban, hogy – legyünk bárhol, bármilyen körülmények között – mind megtapasztaljuk a fájdalmat és az örömet, a haragot és a hálát, félünk és reménykedünk, harcolunk és győzünk, abban nem különbözünk.

Az embert próbáló élethelyzetekről mesélő emberek, természeti képek és arcok önmagukért beszélnek. A rendező semmit nem kommentál, csupán elénk tárja a sorsokat. Teret hagy a nézőnek a befogadásra, miközben elhelyezi az embert a környezetében, a társadalomban, a természetben. Emberi léptékben gondolkodik. A film ugyanakkor az olykor megdöbbentően tragikus sorsok dacára sem nyomasztó. Egyszerűen szép.

A rendező az Otthonunkat is átitató előremutató érzékenységgel nem a drámára vagy tragédiára helyezi a fő hangsúlyt. A fókuszban a nehézségekkel találkozó humánum áll, aki a miérteket és lehetőség szerint a megoldásokat is keresi. Különbözőképpen és eltérő eredménnyel. Míg egyesek nem váltak elkeseredetté a teher alatt, még az erőszaktól, a katasztrófáktól, a mágnások kizsákmányolásától vagy a terrorszervezetek kegyetlenkedéseitől sem, hanem sok mindenre rájöttek önmagukkal és a világgal kapcsolatban, mások tehetetlennek érzik magukat. A nézőnek átjön, hogy amit lát, az a hús-vér valóság, és úgy érezheti, mintha maga is ott ülne az operatőrrel, és bensőséges légkörben hallgathatná az élettörténeteket. A film megannyi autentikus közegbe kalauzol el Földünkön, ahová a legtöbben talán soha nem jutnánk el; nem találkozhatnánk a lélegzetelállító szépségű vizuális látásmóddal, és nem nyernénk bepillantást a tőlünk távoli helyen élők lelkébe sem.

A Human – Arthus-Bertrand meglátása szerint – olyan film, amelyet mindenkinek látnia kell. A kétórás, magyar feliratos sorsfolyam szemlélése után arról beszélgetünk, hányféle arca is van az életnek, és hogy az egyes életutak fényében milyen képet festhetünk magáról az emberről, a humanitás jelenéről és kilátásairól ebben az ellentmondásos korban, ahol ma sem boldogulhatunk emberség nélkül.

Jelentkezés, ha biztos helyet szeretnél: eger[kukac]ujakropolisz.hu

A filmet beszélgetés követi.