Esemény típus
Előadás
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, Rigó utca 6–8.
Ismerd meg önmagad – szól a delphoi jósda bejáratának ismerősen csengő felirata. Ahogy szinte minden görög, a híres filozófus, Platón is ismerte, és gyakran idézte is ezt a mondást. Manapság mégis mintha luxussá, vagy épp hóborttá vált volna az efféle kutakodásra szánt idő. Ezért az UNESCO által meghirdetett A filozófia világnapja alkalmából idén merész kísérletbe fogott az Új Akropolisz Platón-kutatócsoportja. Az egypercesek, zanzák és kivonatok korának igényeit figyelembe véve egy este 6 platóni párbeszéd esszenciáját próbálták átadni a Főnix Kultúrműhelyben.
Az estet Deák Szilvia nyitotta, aki az Első Alkibiádész párbeszédet mutatta be. A fiatal Alkibiádész politikusi pályára készül lépni, ám Szókratész hamar ráébreszti, hogy csak az tudhatja, mi jó a városnak, aki tudja, mi jó az embereknek – beleértve önmagát is. Az ismeret az önismeretre épül, a tanuláshoz azonban ki kell lépni a kettős tudatlanság állapotából (mikor az ember nem tudja, hogy nem tud) az egyszerű tudatlanságba (mikor már tudja, hogy mit nem tud), hogy végül majd elérkezhessen a bölcsességhez.
A tanulás során saját kutatásaink és mások tanításai vezethetnek, azonban felmerül a kérdés, hihetünk-e a magukat mesternek kikiáltók szép szavainak? Ehhez kaphattunk támpontot Gáspár Ildikótól, aki a Phaidroszt foglalta össze röviden. Szókratész beszélgetőtársa ezúttal a retorika iránt rajongó Phaidrosz, akivel a helyes és helytelen tartalom és forma összefüggéseit fejtegetik. A helyes beszédhez egyszerre kell birtokában lennünk az igazságnak (hogy tudjuk, mit mondjunk), a hallgatni és beszélni tudás képességének (hogy felismerjük, mikor mondjuk), a megfelelő formáknak (hogy ne csak a tartalom, de az is helyes legyen, ahogyan szólunk), s végül ismerni kell a lelket, a beszéd célja, miértje ugyanis a lélek ébresztése. Minden más csak szofizmus, üres beszéd, amely legfeljebb formájában szép, így nem méltó a figyelemre.
A szép szavak után a Szépség ideájáról és a szerelem témájáról beszél a Lakoma is, melyet Császár Edina járt körül. Bár mindenkinek más a szép, mégis mind biztosan tudjuk, hogy létezik a Szépség, és vágyunk is rá. Ez a vágy, a „bizsergető, szívbe lopódzó megrendülés”, melyet ahhoz hasonlíthatunk, mikor szerelmesünket megpillantjuk, maga Erósz. A mítosz szerint az isten gazdag apa és szegény anya gyermeke, így képes összekötni a végleteket, az eget és a földet – vagy épp a bennünk élő hibákat és erényeket. A szépen át ugyanis valójában a jóra vágyunk, és szerelmünkön át, amikor a legjobbat akarjuk adni magunkból, el is kezdünk jobbá válni.
De hogyan is zajlik ez a fejlődés? A Menón azt a kérdést fejtegeti, vajon tanítható-e az erény. Szókratésznek ezúttal nehezebb beszélgetőtársa akad, Menón ugyanis nem szívesen vállalja a gondolkodás fáradalmait. Márpedig ahogy az Apáti János elemezte párbeszédből kiderül, a halhatatlan lélek képes ugyan felismerni a Jót, hisz ismeri az ideák világát, ám ez mostani tudásunkkal nehezen megfogható.
Ezért az anamnészisz, visszaemlékezés csak akkor jöhet létre, ha vállaljuk a kutakodást, nem másoktól akarunk kész és gyors válaszokat kapni.
A jó témájában azonban ennél több van, így Platón visszatér rá a Gorgiászban is. Klebercz Orsolya ezúttal abból az egyszerű alapvetésből indult, hogy mindenki jót akar – legalább magának. De beláthatjuk-e, mi a jó vagy megtéveszt, hogy összekeverjük a kellemessel? Mindaddig, míg a jó vagy igazságos cselekvéshez látható siker társul, a választás könnyű. De megéri-e vállalni a „becsületes veszteséget”? A válaszhoz Platón egy mítosszal lebbenti fel a fátylat arról, milyen sebeket hagy a lelken minden általa elkövetett igazságtalanság.
Ha lehet, mi emberek mégis egyszerre vágyunk a kellemesre és a jóra. A Torma Zsolt tolmácsolta Philébosz ezért a tudás és gyönyör témáját tárgyalta. Talán az isteneknek elég a tiszta értelem, nekünk, embereknek azonban gyönyörre is szükségünk van. Hogyan vegyítsük hát a rendelkezésünkre álló hozzávalókat, hogy a legízletesebb „élet-koktélt” kapjuk?
Platón három összetevőt javasol: gyakorlati ismereteket, elméleti tudást, és valódi gyönyöröket a hamisak és múlandóak helyett, melyek hiányból fakadnak és szenvedést hagynak maguk után. Hiszen más a kicsapongó ember öröme és a mértékletesé, aki a rendezett életnek örül. Más az éhes ember öröme, amit egy tál étel láttán érez és a szépség keltette öröm, amelyet egy lelket megérintő zenét vagy egy naplementét csodálva érzünk. Lelkünk minden részét táplálnunk kell, de mindet minőségi falatokkal.
És hogy megismerhető-e másfél óra alatt a több száz oldalnyi párbeszéd veleje? Az előadást követően a résztvevők három csoportba gyűlve fejtegették tovább a hat témát, és hamar kiderült, bőven maradt még miről beszélni. A zanzák kiválóak arra, hogy nehezen megválaszolható kérdéseket ébresszenek: Hogy áll a mi „élet-koktélunk”?, Mit választanánk, elkövetnünk vagy elszenvednünk kelljen igazságtalanságot?, Hogyan tehetünk szert helyes tudásra?, Honnan ismerjük az örök fogalmát, mikor minden változik?, Lehet-e igazán szép a szó, ha nem igaz? Mit tudunk és mit nem? és legfőképpen: Ismerjük-e magunkat valóban? Fogós kérdések. De nem érik meg az utánajárást?
Torma Réka
A filozófia világnapja az UNESCO kezdeményezése, melyben az Új Akropolisz Filozófiai Iskola az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága támogatásával vesz részt. A programsorozat konkrét tartalmáért az Új Akropolisz Filozófiai Iskola vállal felelősséget.
Ismerd meg önmagad – szól a delphoi jósda bejáratának ismerősen csengő felirata. Ahogy szinte minden görög, a híres filozófus, Platón is ismerte, és gyakran idézte is ezt a mondást. Manapság mégis mintha luxussá, vagy épp hóborttá vált volna az efféle kutakodásra szánt idő. Ezért az UNESCO által meghirdetett A filozófia világnapja alkalmából idén merész kísérletbe fogott az Új Akropolisz Platón-kutatócsoportja. Az egypercesek, zanzák és kivonatok korának igényeit figyelembe véve egy este 6 platóni párbeszéd esszenciáját próbálták átadni a Főnix Kultúrműhelyben.Az estet Deák Szilvia nyitotta, aki az Első Alkibiádész párbeszédet mutatta be. A fiatal Alkibiádész politikusi pályára készül lépni, ám Szókratész hamar ráébreszti, hogy csak az tudhatja, mi jó a városnak, aki tudja, mi jó az embereknek – beleértve önmagát is. Az ismeret az önismeretre épül, a tanuláshoz azonban ki kell lépni a kettős tudatlanság állapotából (mikor az ember nem tudja, hogy nem tud) az egyszerű tudatlanságba (mikor már tudja, hogy mit nem tud), hogy végül majd elérkezhessen a bölcsességhez.
A tanulás során saját kutatásaink és mások tanításai vezethetnek, azonban felmerül a kérdés, hihetünk-e a magukat mesternek kikiáltók szép szavainak? Ehhez kaphattunk támpontot Gáspár Ildikótól, aki a Phaidroszt foglalta össze röviden. Szókratész beszélgetőtársa ezúttal a retorika iránt rajongó Phaidrosz, akivel a helyes és helytelen tartalom és forma összefüggéseit fejtegetik. A helyes beszédhez egyszerre kell birtokában lennünk az igazságnak (hogy tudjuk, mit mondjunk), a hallgatni és beszélni tudás képességének (hogy felismerjük, mikor mondjuk), a megfelelő formáknak (hogy ne csak a tartalom, de az is helyes legyen, ahogyan szólunk), s végül ismerni kell a lelket, a beszéd célja, miértje ugyanis a lélek ébresztése. Minden más csak szofizmus, üres beszéd, amely legfeljebb formájában szép, így nem méltó a figyelemre.
A szép szavak után a Szépség ideájáról és a szerelem témájáról beszél a Lakoma is, melyet Császár Edina járt körül. Bár mindenkinek más a szép, mégis mind biztosan tudjuk, hogy létezik a Szépség, és vágyunk is rá. Ez a vágy, a „bizsergető, szívbe lopódzó megrendülés”, melyet ahhoz hasonlíthatunk, mikor szerelmesünket megpillantjuk, maga Erósz. A mítosz szerint az isten gazdag apa és szegény anya gyermeke, így képes összekötni a végleteket, az eget és a földet – vagy épp a bennünk élő hibákat és erényeket. A szépen át ugyanis valójában a jóra vágyunk, és szerelmünkön át, amikor a legjobbat akarjuk adni magunkból, el is kezdünk jobbá válni.
De hogyan is zajlik ez a fejlődés? A Menón azt a kérdést fejtegeti, vajon tanítható-e az erény. Szókratésznek ezúttal nehezebb beszélgetőtársa akad, Menón ugyanis nem szívesen vállalja a gondolkodás fáradalmait. Márpedig ahogy az Apáti János elemezte párbeszédből kiderül, a halhatatlan lélek képes ugyan felismerni a Jót, hisz ismeri az ideák világát, ám ez mostani tudásunkkal nehezen megfogható.
Ezért az anamnészisz, visszaemlékezés csak akkor jöhet létre, ha vállaljuk a kutakodást, nem másoktól akarunk kész és gyors válaszokat kapni. A jó témájában azonban ennél több van, így Platón visszatér rá a Gorgiászban is. Klebercz Orsolya ezúttal abból az egyszerű alapvetésből indult, hogy mindenki jót akar – legalább magának. De beláthatjuk-e, mi a jó vagy megtéveszt, hogy összekeverjük a kellemessel? Mindaddig, míg a jó vagy igazságos cselekvéshez látható siker társul, a választás könnyű. De megéri-e vállalni a „becsületes veszteséget”? A válaszhoz Platón egy mítosszal lebbenti fel a fátylat arról, milyen sebeket hagy a lelken minden általa elkövetett igazságtalanság.
Ha lehet, mi emberek mégis egyszerre vágyunk a kellemesre és a jóra. A Torma Zsolt tolmácsolta Philébosz ezért a tudás és gyönyör témáját tárgyalta. Talán az isteneknek elég a tiszta értelem, nekünk, embereknek azonban gyönyörre is szükségünk van. Hogyan vegyítsük hát a rendelkezésünkre álló hozzávalókat, hogy a legízletesebb „élet-koktélt” kapjuk?
Platón három összetevőt javasol: gyakorlati ismereteket, elméleti tudást, és valódi gyönyöröket a hamisak és múlandóak helyett, melyek hiányból fakadnak és szenvedést hagynak maguk után. Hiszen más a kicsapongó ember öröme és a mértékletesé, aki a rendezett életnek örül. Más az éhes ember öröme, amit egy tál étel láttán érez és a szépség keltette öröm, amelyet egy lelket megérintő zenét vagy egy naplementét csodálva érzünk. Lelkünk minden részét táplálnunk kell, de mindet minőségi falatokkal.
És hogy megismerhető-e másfél óra alatt a több száz oldalnyi párbeszéd veleje? Az előadást követően a résztvevők három csoportba gyűlve fejtegették tovább a hat témát, és hamar kiderült, bőven maradt még miről beszélni. A zanzák kiválóak arra, hogy nehezen megválaszolható kérdéseket ébresszenek: Hogy áll a mi „élet-koktélunk”?, Mit választanánk, elkövetnünk vagy elszenvednünk kelljen igazságtalanságot?, Hogyan tehetünk szert helyes tudásra?, Honnan ismerjük az örök fogalmát, mikor minden változik?, Lehet-e igazán szép a szó, ha nem igaz? Mit tudunk és mit nem? és legfőképpen: Ismerjük-e magunkat valóban? Fogós kérdések. De nem érik meg az utánajárást?Torma Réka
A filozófia világnapja az UNESCO kezdeményezése, melyben az Új Akropolisz Filozófiai Iskola az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága támogatásával vesz részt. A programsorozat konkrét tartalmáért az Új Akropolisz Filozófiai Iskola vállal felelősséget.