Esemény típus
Előadás
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6-8.
„Hádész vággyal bilincsel, nem kényszerrel (…) és nagy jótevője azoknak, akik nála vannak, miközben a földi embereknek is sok ajándékot küld…” (Platón, Kratülosz 403c;e)
A megszokottól eltérő szemmel nézhettek rá az élet egyik kulcstémájára április első szombat délutánján azok, akik eljöttek az Új Akropolisz Főnix Kultúrműhelyébe, az Élet és halál Platón mítoszaiban című előadásra.
Az előadó, Klebercz Orsolya, összegyűjtve Platón műveinek legfontosabb vonatkozó részeit, egy háromállomásos utazásként mutatta be, mi történik a lélekkel a halál után, illetve mik azok a tanulságok, amelyeket mindebből hétköznapi életünkbe is beépíthetünk, hogy a sokszor félreismert Hádész ajándékaival élni tudjunk.
Végighaladva az állomásokon – a lélek túlvilági megítélésén, az „odaát” töltött időszakon, majd a visszatérés lépésein – kiviláglott, hogy a folyamat sokkal inkább emlékeztet egy (olykor fájdalmas) orvosi diagnosztikai–kezelési–gyógyulási folyamatra, mint a klasszikus bűn-büntetés-szabadon bocsátás eljárásra. Minderre magyarázatot is adnak Platón szavai: „Az erény valahogy a lélek egészsége, szépsége és virulása, a gonoszság pedig a lélek betegsége, csúfsága, fonnyadása.” (Az állam 444e)
Így érthető, hogy mikor a testétől mint valami ruhától megszabadult lélek megjelenik túlvilági bírái előtt, ők – akárcsak egy orvosi konzílium – könnyen megállapítják, milyen bajtól is szenved. Hádész első ajándéka a földi ember számára éppen itt bukkan fel. Hiszen nem csak az orvos tudhatja és nem csak a „végső stádiumban”, mi bajunk. Kellő odafigyeléssel és némi tudással felvértezve legtöbbször megelőzhetjük a bajokat, de akár ki is kúrálhatjuk kisebb rendellenességeinket.
Torma Réka
Földi életünk ettől még természetesen előbb-utóbb véget ér, és legtöbbünk esetében orvos-bíráinknak van még mit találnia. Ezért – mi sem természetesebb – felírják számunkra a „kezelést” és a megfelelő „intézménybe” utalnak bennünket. A Phaidón című mű szerint néhányan töltődni mehetnek a Boldogok szigetére, a könnyebb betegek az alvilág folyóin olyan helyekre hajóznak, ahol tisztítókúra vár rájuk, a legnehezebb esetek azonban kevésbé kellemes helyre, a Tartaroszba kerülnek, ahol tantaloszi kínok vagy épp sziszifuszi feladatok várják őket. Szenvedéseikben felismerhető egy közös pont: olyasmin fáradoznak, olyasmi után vágyakoznak, amit nem érhetnek el tartósan. Tartaroszi fogságuk kulcsa saját rögeszméjük. Ezen a ponton nem nehéz felismerni: a Boldogok szigete, csakúgy, mint Tartarosz, inkább tudatállapot, mint valós hely és mint ilyen mindennapjainkban is gyakori „vendégek”. Ezzel el is jutottunk Hádész második ajándékához: mi választhatjuk meg, mely tudatállapotunknak adunk több időt és energiát. Saját vesszőparipáink helyett (vagy legalább mellett) figyelhetünk a körülöttünk levőkre, az életben megnyilvánuló szépségre, jóságra, igazságra. Így egyszerre a Boldogok szigetén találjuk magunkat.
Bárhol járt is a lélek, a kezelés letelte után megtisztulva újabb kalandok várnak rá. Az állam című műben pamphüliai Ér mítosza leírja, ahogy a Moirák, a sors istennőjének lányai segítségével sorsot választ, hogy aztán a feledés vizét megízlelve visszatérjen az élők közé. A feladat nem könnyű, sokakat elragad egy kellemesnek tűnő, léha élet képe vagy a már ismerthez való ragaszkodás – akárcsak hétköznapi döntéseink során. Ezzel el is jutottunk Hádész harmadik ajándékához: észrevenni döntési helyzeteinket és jó döntést hozni, vagy Platón szavaival „megfontoltan választani – tekintettel a lélek természetére – a jobb és rosszabb élet között, rosszabbnak nevezve, ami a lelket igazságtalanabbá teszi, jobbnak pedig, ami igazságosabbá.” (Az állam)
A lélek nagy utazása mindenkire vár, ám korántsem mindegy, hogyan érkezünk majd el erre a pontra. Éljünk hát mindennapjainkban Hádész ajándékaival, az önmagunkra való rálátással, a szép, igaz és jó észrevételének képességével és az éberséggel döntéseinkben, hogy életünk és halálunk egyaránt nemesebbé váljon!
Az esemény eredeti ajánlója itt olvasható.
A megszokottól eltérő szemmel nézhettek rá az élet egyik kulcstémájára április első szombat délutánján azok, akik eljöttek az Új Akropolisz Főnix Kultúrműhelyébe, az Élet és halál Platón mítoszaiban című előadásra.
Az előadó, Klebercz Orsolya, összegyűjtve Platón műveinek legfontosabb vonatkozó részeit, egy háromállomásos utazásként mutatta be, mi történik a lélekkel a halál után, illetve mik azok a tanulságok, amelyeket mindebből hétköznapi életünkbe is beépíthetünk, hogy a sokszor félreismert Hádész ajándékaival élni tudjunk.
Végighaladva az állomásokon – a lélek túlvilági megítélésén, az „odaát” töltött időszakon, majd a visszatérés lépésein – kiviláglott, hogy a folyamat sokkal inkább emlékeztet egy (olykor fájdalmas) orvosi diagnosztikai–kezelési–gyógyulási folyamatra, mint a klasszikus bűn-büntetés-szabadon bocsátás eljárásra. Minderre magyarázatot is adnak Platón szavai: „Az erény valahogy a lélek egészsége, szépsége és virulása, a gonoszság pedig a lélek betegsége, csúfsága, fonnyadása.” (Az állam 444e)
Így érthető, hogy mikor a testétől mint valami ruhától megszabadult lélek megjelenik túlvilági bírái előtt, ők – akárcsak egy orvosi konzílium – könnyen megállapítják, milyen bajtól is szenved. Hádész első ajándéka a földi ember számára éppen itt bukkan fel. Hiszen nem csak az orvos tudhatja és nem csak a „végső stádiumban”, mi bajunk. Kellő odafigyeléssel és némi tudással felvértezve legtöbbször megelőzhetjük a bajokat, de akár ki is kúrálhatjuk kisebb rendellenességeinket.
Torma Réka
Földi életünk ettől még természetesen előbb-utóbb véget ér, és legtöbbünk esetében orvos-bíráinknak van még mit találnia. Ezért – mi sem természetesebb – felírják számunkra a „kezelést” és a megfelelő „intézménybe” utalnak bennünket. A Phaidón című mű szerint néhányan töltődni mehetnek a Boldogok szigetére, a könnyebb betegek az alvilág folyóin olyan helyekre hajóznak, ahol tisztítókúra vár rájuk, a legnehezebb esetek azonban kevésbé kellemes helyre, a Tartaroszba kerülnek, ahol tantaloszi kínok vagy épp sziszifuszi feladatok várják őket. Szenvedéseikben felismerhető egy közös pont: olyasmin fáradoznak, olyasmi után vágyakoznak, amit nem érhetnek el tartósan. Tartaroszi fogságuk kulcsa saját rögeszméjük. Ezen a ponton nem nehéz felismerni: a Boldogok szigete, csakúgy, mint Tartarosz, inkább tudatállapot, mint valós hely és mint ilyen mindennapjainkban is gyakori „vendégek”. Ezzel el is jutottunk Hádész második ajándékához: mi választhatjuk meg, mely tudatállapotunknak adunk több időt és energiát. Saját vesszőparipáink helyett (vagy legalább mellett) figyelhetünk a körülöttünk levőkre, az életben megnyilvánuló szépségre, jóságra, igazságra. Így egyszerre a Boldogok szigetén találjuk magunkat.
Bárhol járt is a lélek, a kezelés letelte után megtisztulva újabb kalandok várnak rá. Az állam című műben pamphüliai Ér mítosza leírja, ahogy a Moirák, a sors istennőjének lányai segítségével sorsot választ, hogy aztán a feledés vizét megízlelve visszatérjen az élők közé. A feladat nem könnyű, sokakat elragad egy kellemesnek tűnő, léha élet képe vagy a már ismerthez való ragaszkodás – akárcsak hétköznapi döntéseink során. Ezzel el is jutottunk Hádész harmadik ajándékához: észrevenni döntési helyzeteinket és jó döntést hozni, vagy Platón szavaival „megfontoltan választani – tekintettel a lélek természetére – a jobb és rosszabb élet között, rosszabbnak nevezve, ami a lelket igazságtalanabbá teszi, jobbnak pedig, ami igazságosabbá.” (Az állam)
A lélek nagy utazása mindenkire vár, ám korántsem mindegy, hogyan érkezünk majd el erre a pontra. Éljünk hát mindennapjainkban Hádész ajándékaival, az önmagunkra való rálátással, a szép, igaz és jó észrevételének képességével és az éberséggel döntéseinkben, hogy életünk és halálunk egyaránt nemesebbé váljon!
Az esemény eredeti ajánlója itt olvasható.