Esemény típus
Előadás
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6–8.
Amikor ma a politikáról hallunk, elsősorban a botrányok jutnak eszünkbe. Politikával átszőtt világban élünk, amelyben az állam rendszeresen ellát bennünket információkkal az elvégzett munkájáról, választott politikusok keresik a kegyeinket, és életünk minden szegletébe szívósan bele-belefurakszik valamilyen politikai probléma. Mindenki tudni véli az igazságot, és a politika iránt érdeklődők többsége csak bosszankodik…
Innen indult ki, életünk egyik legfontosabb színteréről, a politikáról szóló előadás az Új Akropolisz Főnix Kultúrműhelyében 2013. április 20-án 16 órakor. Platón majdnem 2500 évvel ezelőtti gondolatai ma is ismerősen csengenek. Úgy tűnik, hogy az emberi együttélés nehézségei és feladatai nem sokat változtak azóta, csak a környezet vagy a kulisszák mások.
Manapság szinte szitokszóvá vált a politika a szó, holott eredeti értelmében a görög politeia, a latin res publica kifejezés közös ügyet jelent, olyan közös ügyet, amellyel érdemes foglalkozni. Hiszen az emberi közösségekben egymásra vagyunk utalva, szükségünk van arra, hogy ügyeinket közösen, egymás javára tudjuk megoldani. De valahogy mostanában már nem tudunk hinni az önzetlen, az emberek javát kereső politikusban.
Pedig az emberek vágynak az egységre, vágynak az igazságos kormányzásra, és szeretnénk, ha hiteles, a köz javáért munkálkodó emberek vezetnék az államot, de a jelek azt mutatják, hogy ha valaki, aki ilyen, véletlenül közel is kerül a tűzhöz, azt többnyire bedarálja a felépítmény.
Mi lehet a megoldás? Platón a rátermett vezetőkben találja meg a választ a kérdésre. A különféle államformák vizsgálatából egy igazságos, ideális állam képét rajzolta meg, amelynek az a jellegzetessége, hogy a részérdekeket az egység érdeke váltja fel. A részek ugyanis mindig többet akarnak, ha nincs egy egységesítő értelem, amely mindennek megtalálja a maga helyét a rendszerben.
Sokszor érte az a vád Platón elképzelését, hogy túlságosan elvont, nem a valóságból indul ki. Ez azonban nem igaz. Az, hogy az Állam című művében Ideális államról beszél, nem jelenti azt, hogy ne lett volna tisztában kora állapotaival vagy éppen az emberek természetével. Platón elgondolása szerint nem elméletet ír, hanem meggyőződése szerint egy lehetséges megoldást. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra.
Platón állama ugyanis egy ésszerű, egységesítő és harmonizáló erőt képvisel, amely nem a részek vágyainak és érdekeinek akar megfelelni, hanem egy magasabb célnak, amelyet ő fejlődésnek, tökéletesedésnek nevez.
Ebben az államban minden a fejlődést szolgálja. Az emberek egymást segítve igyekeznek önmagukhoz képest fejlődni, a fejlődéshez pedig hozzátartozik az is, hogy az ember – és az állam is – tanul a hibáiból. Ebben az államban a hibázásból tanulságokat kell levonni.
Az állam gondjait az egyéni erőfeszítések fogják megoldani, mert csak a lélekrészeink egységesítése, harmóniába hozása szüli meg azt az összhangot, ami a fejlődés előfeltétele.
A platóni államban az államférfi feladata az, hogy nevelés útján hozza harmóniába a különféle jellegű embereket, így erős kötelék alakul, amely nem gyengíti, hanem erősíti az egységet.
Bár nem éppen ideális államban élünk, egyetlen tett sem megy kárba, amit az ember a közösség vagy akár az állam jobbításáért tesz. Erről árulkodnak csodás épületek, kiváló műszaki, művészeti vagy éppen pedagógiai eredmények. Ha a cél tiszta, a szándék és a lelkület pedig igazságos, akkor talán Platónnak igaza lesz, és egyszer meg is fog valósulni.
Rusznák György
Az esemény eredeti ajánlója itt olvasható.
Innen indult ki, életünk egyik legfontosabb színteréről, a politikáról szóló előadás az Új Akropolisz Főnix Kultúrműhelyében 2013. április 20-án 16 órakor. Platón majdnem 2500 évvel ezelőtti gondolatai ma is ismerősen csengenek. Úgy tűnik, hogy az emberi együttélés nehézségei és feladatai nem sokat változtak azóta, csak a környezet vagy a kulisszák mások.
Innen indult ki, életünk egyik legfontosabb színteréről, a politikáról szóló előadás az Új Akropolisz Főnix Kultúrműhelyében 2013. április 20-án 16 órakor. Platón majdnem 2500 évvel ezelőtti gondolatai ma is ismerősen csengenek. Úgy tűnik, hogy az emberi együttélés nehézségei és feladatai nem sokat változtak azóta, csak a környezet vagy a kulisszák mások.Manapság szinte szitokszóvá vált a politika a szó, holott eredeti értelmében a görög politeia, a latin res publica kifejezés közös ügyet jelent, olyan közös ügyet, amellyel érdemes foglalkozni. Hiszen az emberi közösségekben egymásra vagyunk utalva, szükségünk van arra, hogy ügyeinket közösen, egymás javára tudjuk megoldani. De valahogy mostanában már nem tudunk hinni az önzetlen, az emberek javát kereső politikusban.
Pedig az emberek vágynak az egységre, vágynak az igazságos kormányzásra, és szeretnénk, ha hiteles, a köz javáért munkálkodó emberek vezetnék az államot, de a jelek azt mutatják, hogy ha valaki, aki ilyen, véletlenül közel is kerül a tűzhöz, azt többnyire bedarálja a felépítmény.
Mi lehet a megoldás? Platón a rátermett vezetőkben találja meg a választ a kérdésre. A különféle államformák vizsgálatából egy igazságos, ideális állam képét rajzolta meg, amelynek az a jellegzetessége, hogy a részérdekeket az egység érdeke váltja fel. A részek ugyanis mindig többet akarnak, ha nincs egy egységesítő értelem, amely mindennek megtalálja a maga helyét a rendszerben.
Sokszor érte az a vád Platón elképzelését, hogy túlságosan elvont, nem a valóságból indul ki. Ez azonban nem igaz. Az, hogy az Állam című művében Ideális államról beszél, nem jelenti azt, hogy ne lett volna tisztában kora állapotaival vagy éppen az emberek természetével. Platón elgondolása szerint nem elméletet ír, hanem meggyőződése szerint egy lehetséges megoldást. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra.
Platón állama ugyanis egy ésszerű, egységesítő és harmonizáló erőt képvisel, amely nem a részek vágyainak és érdekeinek akar megfelelni, hanem egy magasabb célnak, amelyet ő fejlődésnek, tökéletesedésnek nevez.
Ebben az államban minden a fejlődést szolgálja. Az emberek egymást segítve igyekeznek önmagukhoz képest fejlődni, a fejlődéshez pedig hozzátartozik az is, hogy az ember – és az állam is – tanul a hibáiból. Ebben az államban a hibázásból tanulságokat kell levonni.
Az állam gondjait az egyéni erőfeszítések fogják megoldani, mert csak a lélekrészeink egységesítése, harmóniába hozása szüli meg azt az összhangot, ami a fejlődés előfeltétele.
A platóni államban az államférfi feladata az, hogy nevelés útján hozza harmóniába a különféle jellegű embereket, így erős kötelék alakul, amely nem gyengíti, hanem erősíti az egységet.
Bár nem éppen ideális államban élünk, egyetlen tett sem megy kárba, amit az ember a közösség vagy akár az állam jobbításáért tesz. Erről árulkodnak csodás épületek, kiváló műszaki, művészeti vagy éppen pedagógiai eredmények. Ha a cél tiszta, a szándék és a lelkület pedig igazságos, akkor talán Platónnak igaza lesz, és egyszer meg is fog valósulni.
Rusznák György
Az esemény eredeti ajánlója itt olvasható.