Rusznák György történész 2013. november 19-én a Főnix Kultúrműhelyben tartott Platón fiam, megint politizálsz? előadása szorosan kapcsolódott A filozófia világnapja alkalmából rendezett Platón-hét első témájához, melynek címe: Erények – a platóni állam alapkövei. Az előadó elmondta, hogy az államformák jellege követi a platóni elképzelést, miszerint az ember többféle lélekrészből tevődik össze, és ezek aránya határozza meg a motivációink minőségét. A vágyakozó lélekrészt a nyereségvágy hajtja. A becsvágyó lélekrészt a dicsőség fűti. Az értelmes, tudásszerető lélekrész pedig a megismerést szomjazza. De milyen sorrendben érdemes ezeket a hajtóerőket befogni a szánunk elé, hogy egyénileg és kollektíven is a legharmonikusabb haladást érhessük el?
Platón minden valószínűség szerint azt tanácsolná, hogy a legvadabb, azaz az indulat korbácsolta kutyák legyenek leghátul, hogy húzzanak. Előttük haladjanak a gyengébbek, akiket hajtanak, és akik egyben követik a legelöl lévő okosakat. Ennek megfelelően rendszerében az arisztokrácia a legbölcsebbek uralma. A legjobb, legrátermettebb emberek, a nemesek hozzák meg a döntéseket, mégpedig a tudásszerető rész előtérbe helyezésével, és ezáltal képesek viszonylag harmonikus és egységes államot létrehozni.
De ott van a kisördög az emberben, hogy jó lenne több dicsőségre szert tenni… Mocorog a becsvágy, befészkeli magát az emberekbe, hogy többet érdemelnének. Ekkor a harcias ifjak lassan kitúrják a vezetésből a bölcseket, és megvalósul a timokrácia, a becsvágyóak uralma. Ezek az emberek büszkék, és hogy testi erejüket fitogtathassák, fejlesztik a hadsereget és megerősödik az állam. Kerül ellenség is, ugyan a dicsőségért zajlik a csata, de zsákmány is jut mellé bőven. Csakhogy nagyok a veszteségek, lesznek, akiket megölnek a timokráciában.
Lesz egy réteg, a gürizők, akik azt látják, hogy az emberek egymás is csepülik, és akik a leghangosabban csörgetik a kardot, azoknak ottmarad a foga. Egy réteg úgy gondolkodhat, hogy amíg a többiek kaszabolják egymást, ők szorgos munkával inkább megszedik magukat. Felébred a nyereségvágy, és felülkerekedik az indulatos és a tudásszerető lélekrészen. Platón szerint az oligarchiában mindenki annyit ér, amennyi a vagyona, mert akkora a hatalma és olyan mértékben szólhat bele az irányításba. Aki kiszorul a hatalomból vagy mély szegénységbe zuhan vagy igyekszik hízelegni és felszedi a koncot.
Csakhogy egyre jobban nő azok száma, akik adósságba verik magukat, nincstelenek és akiknek nincsen vesztenivalójuk. Mi történik? Egy réteg egyre inkább haragot táplál azok iránt, akik elvették a vagyonát. Már csak egy kis lázító szikra kell, és a tömeg elűzi a gazdagokat, létrejön a demokrácia. Ekkor újraosztják a vagyont. Minden egyenlő, legalábbis szavakban. Megjelenik az államban a szabadosság: szinte bármit meg lehet tenni és annak ellenkezőjét is. A szabadságvágy nem ismer határt, és meggyökeresedik a léhák uralma. A demokráciát azonban az imádott szabadság veszejti el, mert feje tetejére áll minden.
Ekkor fellép valaki, aki majd rendet tesz, és teret nyer a zsarnokság. A türannikus ember először kedves: amíg van pénz, elvesz egy kicsit belőle. De aztán mind több kell. Kérnek még, de már fogytán van. Ahogy Csernus doktor is leírja a drogfüggők viselkedésmechanizmusát: ezen a ponton hízelegni kezdenek. A zsarnokok is efféle függők. A zsarnoki ember megkapja ugyan, amit akar, mégis egyre rosszabb lesz minden. Ha nincsenek otthon, ellopja a nagymama óráját. A vágyait ki kell elégítenie, nincs megállás. És a lopással még nincs vége, ha kell, akár a szüleit is megveri. Olyan vágyaknak enged, amelynek nem lenne szabad, ezért ha egyszer elindult a lejtőn, értelmes szavakkal nem lehet kijózanítani. Vagy a vesztébe rohan, vagy hatalmas ellenerő állíthatja csak meg.
Hogyan lehetne akkor egy jó államot létrehozni? A különféle érdekeket hogyan lehet szinkronba hozni? Csakis egyetlen járható út kínálkozik: a részérdekeket fel lehet váltani az egységgel. Az egységesítési tényezőt pedig nem lehet más az államban, mint ami az egyén előtt is kijelöli a felfelé fejlődés útját: az erények adják az ember és az állam tengelyét is.
Héjja Edit
Rusznák György történész 2013. november 19-én a Főnix Kultúrműhelyben tartott