Esemény típus
Gyerekprogram
Időpont
Helyszín
Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. ker., Rigó u. 6–8.
Ezzel a kérdéssel indultak útnak Franciaországba 2013. november 24-én délelőtt a „Mesék nyomában a Föld körül” című gyerekprogram kíváncsi résztvevői. Mesemanó ezúttal egy térképpel a kezében és a Varázsló üzenetével érkezett meg a gyerekek közé, miszerint Franciaországban a levendulatündértől kell elkérniük a következő mesét. A Varázsló azt is megsúgta, mivel igen kedveli a kis mesebarátokat, hogy egy Pierre nevű tengerésztől tudnak segítséget kérni Marseilles-ben. Miután a térképen felfedezték, hogy hol fekszik Marseilles, a francia kikötőváros, hétmérföldes csizmájukat felhúzva útra keltek.
Bár a tengerpartig közös erővel több hegyen és völgyön is át kellett kelniük, énekelve mégsem tűnt olyan hosszúnak az út. Pierre-t könnyen megtalálták, ott búslakodott üres hajója mellett, ugyanis a legénysége szélnek eredt. Mikor a gyerekek faggatóra fogták, kiderült, hogy ugyan egyetlen levendulatündért sincs szerencséje ismerni, de büszkén elmondhatja magáról, hogy találkozott már Baszkiennel, a vízi tündérek elbűvölő királynőjével.
Ekkor a gyerekek kissé elszontyolodtak, egyrészt mert megsajnálták Pierre-t, másrészt pedig mert úgy tűnt, hiába tették meg a nagy utat Franciaországba. Összedugták a fejüket, hogy mitévők legyenek, majd az egyik leleményes kislány megkérdezte a tengerészt, hogy elvinné-e őket Baszkienhez, hátha ő tud valamit a levendulatündérről. A hajóút árát pedig megszolgálnák. Miután Pierre ráállt az ajánlatra, bepakolták a rakományt a hajóba és tengerre szálltak. A kapitány azonnal munkára is fogta újdonsült legénységét: a matrózok egészen kimelegedtek, mire felsöpörték és felmosták a hajó fedélzetét. A kezdeti szélcsend után evezniük is erősen kellett, a nyílt tengeren pedig majdnem hajótörést szenvedtek egy hatalmas, tomboló viharban. Bizony nagyon kellett kapaszkodniuk a hajókötélbe, hogy a forgószél el ne repítse őket!
Pierre tengerész-becsületszavára legyen mondva, az aprónép derekasan megállta helyét a hajón, nem is csoda, hogy kitartásuk elnyerte méltó jutalmát. Franciaországot megkerülve végre Saint Malôhoz közeledtek, de mielőtt még kikötöttek volna, engedélyt kértek rá Baszkientől, aki lágy énekszóval válaszolt. Amíg becsukott szemmel a tündérkirálynő énekét hallgatták, egy palackba rejtett üzenetet sodort lábuk elé a tenger… és lássatok csudát, az üzenetből megtudhatták, hogy merre vegyék útjukat. Párizsban kirakodták a hajó rakományát, majd a vízi tündér útmutatását követve felhajóztak a Szajnán és a Loire folyón, egészen annak mesébe illő forrásvidékéig. Onnantól már gyalog kellett tovább kalandozniuk, mindig csak az orrukra hagyatkozva, hiszen a levendulatündérek rejtekhelyét csak az találhatja meg, aki követi a levendula illatát.
Orruk jó nyomra vezette őket, és a tündértől kapott meséből megtudták, micsoda varázslatok rejtőzhetnek egy közönségesnek tűnő dió héjában! Ha furfangosan használják, akár még az elrabolt királykisasszony kiszabadításában is segítségére lehet tulajdonosának.
A mese mellé egy-egy csomag levendulavirágot és dióhéjat is ajándékozott nekik a jószívű tündér. Ezekből – szüleik segítségével, hogy a felnőttek is próbára tehessék ügyességüket, s ki ne maradjanak a varázslásból – illatos levendula-zsákocskákat varrtak és több árbocos dióhéj-hajót készítettek, amelyen a foglalkozás végeztével mindenki hazahajózott otthonába.
Pálosi-Magyar Myrtill
Ezzel a kérdéssel indultak útnak Franciaországba 2013. november 24-én délelőtt a „Mesék nyomában a Föld körül” című gyerekprogram kíváncsi résztvevői. Mesemanó ezúttal egy térképpel a kezében és a Varázsló üzenetével érkezett meg a gyerekek közé, miszerint Franciaországban a levendulatündértől kell elkérniük a következő mesét. A Varázsló azt is megsúgta, mivel igen kedveli a kis mesebarátokat, hogy egy Pierre nevű tengerésztől tudnak segítséget kérni Marseilles-ben. Miután a térképen felfedezték, hogy hol fekszik Marseilles, a francia kikötőváros, hétmérföldes csizmájukat felhúzva útra keltek. Bár a tengerpartig közös erővel több hegyen és völgyön is át kellett kelniük, énekelve mégsem tűnt olyan hosszúnak az út. Pierre-t könnyen megtalálták, ott búslakodott üres hajója mellett, ugyanis a legénysége szélnek eredt. Mikor a gyerekek faggatóra fogták, kiderült, hogy ugyan egyetlen levendulatündért sincs szerencséje ismerni, de büszkén elmondhatja magáról, hogy találkozott már Baszkiennel, a vízi tündérek elbűvölő királynőjével.
Ekkor a gyerekek kissé elszontyolodtak, egyrészt mert megsajnálták Pierre-t, másrészt pedig mert úgy tűnt, hiába tették meg a nagy utat Franciaországba. Összedugták a fejüket, hogy mitévők legyenek, majd az egyik leleményes kislány megkérdezte a tengerészt, hogy elvinné-e őket Baszkienhez, hátha ő tud valamit a levendulatündérről. A hajóút árát pedig megszolgálnák. Miután Pierre ráállt az ajánlatra, bepakolták a rakományt a hajóba és tengerre szálltak. A kapitány azonnal munkára is fogta újdonsült legénységét: a matrózok egészen kimelegedtek, mire felsöpörték és felmosták a hajó fedélzetét. A kezdeti szélcsend után evezniük is erősen kellett, a nyílt tengeren pedig majdnem hajótörést szenvedtek egy hatalmas, tomboló viharban. Bizony nagyon kellett kapaszkodniuk a hajókötélbe, hogy a forgószél el ne repítse őket!
Pierre tengerész-becsületszavára legyen mondva, az aprónép derekasan megállta helyét a hajón, nem is csoda, hogy kitartásuk elnyerte méltó jutalmát. Franciaországot megkerülve végre Saint Malôhoz közeledtek, de mielőtt még kikötöttek volna, engedélyt kértek rá Baszkientől, aki lágy énekszóval válaszolt. Amíg becsukott szemmel a tündérkirálynő énekét hallgatták, egy palackba rejtett üzenetet sodort lábuk elé a tenger… és lássatok csudát, az üzenetből megtudhatták, hogy merre vegyék útjukat. Párizsban kirakodták a hajó rakományát, majd a vízi tündér útmutatását követve felhajóztak a Szajnán és a Loire folyón, egészen annak mesébe illő forrásvidékéig. Onnantól már gyalog kellett tovább kalandozniuk, mindig csak az orrukra hagyatkozva, hiszen a levendulatündérek rejtekhelyét csak az találhatja meg, aki követi a levendula illatát. Orruk jó nyomra vezette őket, és a tündértől kapott meséből megtudták, micsoda varázslatok rejtőzhetnek egy közönségesnek tűnő dió héjában! Ha furfangosan használják, akár még az elrabolt királykisasszony kiszabadításában is segítségére lehet tulajdonosának.
A mese mellé egy-egy csomag levendulavirágot és dióhéjat is ajándékozott nekik a jószívű tündér. Ezekből – szüleik segítségével, hogy a felnőttek is próbára tehessék ügyességüket, s ki ne maradjanak a varázslásból – illatos levendula-zsákocskákat varrtak és több árbocos dióhéj-hajót készítettek, amelyen a foglalkozás végeztével mindenki hazahajózott otthonába.
Pálosi-Magyar Myrtill